BIY HU cover 324. nap

324. nap: Jézus neve

A sánta koldus meggyógyítása.

Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: „Nézz ránk!” Erre rájuk emelte tekintetét abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. Velük együtt bement a templomba, járkált, ugrándozott, és dicsőítette az Istent. Az egész nép látta, hogy jár, és dicsőíti az Istent. Amikor ráismertek, hogy ő szokott ott ülni a templom Ékes-kapujánál alamizsnát koldulva, nem tudták, hová legyenek azon való csodálkozásukban, ami vele történt.

Péter beszéde.

Mivel nem tágított Péter és János mellől, odagyűlt köréjük csodálkozva az egész nép az úgynevezett Salamon-csarnokba. Amikor Péter ezt látta, beszédet intézett a néphez: „Izraelita férfiak! Miért csodálkoztok ezen, miért bámultok úgy ránk, mintha a saját erőnkből vagy jámborságunk folytán értük volna el, hogy ez járni tudjon? Ábrahám, Izsák és Jákob Istene megdicsőítette a Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ő úgy határozott, hogy szabadon bocsátja. Megtagadtátok a szentet és igazat; arra kértétek, hogy a gyilkosnak kegyelmezzen, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban feltámasztotta a halálból, ennek mi tanúi vagyunk. Mert hittel segítségül hívtuk a nevét, erőt öntött ebbe az emberbe, akit itt láttok, és akit ismertek. A tőle való hit visszaadta neki épségét mindnyájatok szeme láttára. Tudom, testvérek, hogy csak tudatlanságból tettétek, amit tettetek, ahogy vezetőitek is. Ám az Isten így váltotta be, amit minden prófétája által hirdetett, tudniillik, hogy Krisztusa szenvedni fog. Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg bűneitek bocsánatára, hogy eljöjjön az Úr színétől a megenyhülés ideje, és elküldje az elsősorban nektek rendelt Megváltót, Jézust, akit az égnek kell befogadnia egészen a mindenség megújulása idejéig, ahogy az Isten réges-rég megmondta szent prófétái ajka által. Mózes ezt mondta: „Az Úr, a mi Istenünk hozzám hasonlóan prófétát támaszt nektek testvéreitek sorából. Hallgassatok rá mindenben, amit csak mond majd nektek!” „Azokat, akik nem hallgatnak erre a prófétára, irtsátok ki a népből.” – A többi próféta is, Sámueltől kezdve mind, akik utána szóltak, megjövendölték ezeket a napokat. Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyátokkal kötött, amikor így szólt Ábrahámhoz: A te utódodban áldást nyer a föld minden nemzetsége. – Az Isten elsősorban nektek támasztotta szolgáját, hogy megáldjon titeket, s így mindegyikőtök elforduljon a bűntől.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ábrahám is a hitből igazult meg.

Kérdezzük csak, mit ért el Ábrahám, testi ősatyánk. Ha ugyanis Ábrahám tettei révén igazult meg, akkor volna dicsekednivalója, csak nem Isten előtt. Mert mit is mond az Írás: „Ábrahám hitt az Istennek, és ez megigazulására szolgált.” Márpedig aki tetteket mutat fel, annak a bér nem kegyelemből, hanem tartozás címén jár. Aki ellenben tetteket nem visz végbe, hanem hisz abban, aki a bűnöst igazzá teszi, annak a hite számítódik be megigazulására. Ilyen alapon már Dávid is boldognak mondja az embert, akit Isten tesz igazzá tettek nélkül:

Boldog, akinek a bűne megbocsátva,
akinek be van födve gonoszsága.

Boldog ember, akinek az Úr
vétkeit fel nem rója.Vajon e boldogsághoz csak a körülmetélt juthat hozzá, vagy a körülmetéletlen is? Ezt mondjuk ugyanis: Ábrahámnak a hite szolgált megigazulására. De hogyan szolgált? Körülmetélt vagy körülmetéletlen állapotban? Nem körülmetélt, hanem körülmetéletlen állapotban. A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is. Tehát nem csupán a körülmetélteknek, hanem azoknak is, akik a még körülmetéletlen atyánk, Ábrahám hitének nyomán járnak.

Az az ígéret ugyanis, hogy Ábrahám és utódai öröklik a világot, nem a törvénnyel, hanem a hitbeli megigazulással kapcsolatban hangzott el. Mert ha a törvény alá rendeltek az örökösök, akkor a hit hiábavaló, az ígéret pedig érdektelen. A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja Isten előtt, ahogyan az Írás mondja róla: „Sok nép atyjává rendeltelek.” Mert hitt abban, aki életre kelti a halottakat, és létre hívja a nem létezőket. Ő a remény ellenére is reménykedve hitte, hogy sok nép atyja lesz, az ígéret ugyanis így szólt: „Így lesz nemzetséged.” Nem gyengült meg a hite, bár majdnem százesztendős volt, nem gondolt életerejét vesztett testére, sem Sára elapadt méhére. Nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem erőt merített hitéből, és magasztalta az Istent, meg volt győződve, hogy elég hatalmas ígéretének teljesítésére. Ez szolgált megigazulására.

De nemcsak miatta van megírva, hogy megigazulására szolgált, hanem miattunk is. Nekünk is üdvösségünkre van, ha hiszünk abban, aki a halottak közül feltámasztotta Urunkat, Jézust, aki vétkeinkért halált szenvedett, és megigazulásunkért feltámadt.

II. A MEGIGAZULÁS GYÜMÖLCSEI
Békesség Istennel.

Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk. De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált. Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Most, hogy vére árán igazzá váltunk, még sokkal inkább megment bennünket haragjától. Mert ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, annál inkább megmenekülünk az ő életében. Sőt ezenfelül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.

A bűn és a kegyelem szembeállítása.

Amint tehát egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál, és így a halál minden embernek osztályrésze lett, mert mindnyájan vétkeztek… Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. A kegyelemmel azonban nem úgy áll a dolog, mint a bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra. A kegyelemmel tehát másképpen van, mint az egy ember bűnével. Az ítélet ugyanis egynek bűnéért rótt ki büntetést, a kegyelem pedig sok vétekből megigazulásra vezet. Mert ha egynek bűnbeesése következtében egy miatt uralomra jutott a halál, mennyivel inkább uralkodnak az egy Jézus Krisztus által az életben azok, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kapják.
Amint tehát egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást. Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért sokan meg is igazultak. Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem, hogy amint a halálban uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is, Urunk, Jézus Krisztus által.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ne dicsekedj a holnapi napoddal,
hisz mit szül a nap,
nem tudod előre.

Más dicsérjen, ne a saját szád,
idegen valaki, ne a magad ajka!

Nagy a kő súlya, és nehéz a homok,
de mind a kettőnél súlyosabb a bosszúság,
amit egy bolond okoz.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérünk téged, és teljes szívből hálát adunk neked. Köszönjük ennek a napnak az ajándékát. Köszönjük irgalmad ajándékát, amely minden egyes reggel megújul. Köszönjük a kegyelem ajándékát, amely a maga teljességében és ingyenesen jön el hozzánk: nem olyasmi, amit kiérdemeltünk, amit megérdemlünk, hanem egyszerűen olyan ajándék, amelyet a te jóságod miatt kapunk, nem a mi jóságunk miatt. Nem azért, mert méltók vagyunk rá, hanem pusztán azért, mert te jó vagy, mert te igazságos vagy. Te vagy mindenek Ura, és drága áron vásároltál meg minket. Megnyertél magadnak bennünket – nemcsak azáltal, hogy megszabadítottál a bűn és a halál hatalmától, hanem úgy is, hogy feltártad előttünk szelíd szívedet, amely szeret minket, és mindig minket választ, bármi történjék. Ezért hálát adunk neked. Jézus nevében kérünk, segíts minket, hogy mi is téged válasszunk! Segíts, hogy elfogadjuk a szeretetedet, bármi történjék is! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Az Apostolok Cselekedeteinek 3. fejezete egészen lenyűgöző.

Pünkösd után járunk. Már több ezer ember megkeresztelkedett, és egyre többen követik az Urat. A hívők összegyűlnek, közösséget alkotnak. Ahogy tegnap, a második fejezetben is olvastuk, állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1120

Most pedig a harmadik fejezetben Péter és János felmennek a templomba. De miért mennek a templomba? Azért, hogy imádkozzanak, hiszen hithű zsidók voltak. Ezt fontos megértenünk. Gondoljatok csak bele, miért töltöttünk annyi időt az Ószövetség olvasásával! Azért, mert az Ószövetség továbbra is érvényes, az Újszövetség pedig annak beteljesedése.

Amikor azt mondom, hogy továbbra is érvényes, arra gondolok, hogy az Egyház történetének korai időszakában, a 2. században megjelent egy eretnek tanítás, amely szerint az Ószövetség érvényét vesztette, és a héber Szentírásra többé semmi szükség. Ez azonban nem igaz. Az Egyház elítélte ezt a tévtanítást, mert az Újszövetségben, Jézus Krisztusban Isten ószövetségi ígéretei nem megszűnnek, hanem beteljesednek. Maga Jézus is ezt tanítja.

Péter és János tehát felmennek a templomba. Lehet, hogy azért is, mert szeretnének alkalmat találni arra, hogy a templom területén hirdessék az evangéliumot. De azért is mennek, mert elérkezett az imádság órája. Ők továbbra is zsidónak tekintették magukat, akik felismerték, hogy hitük Jézus Krisztusban teljesedett be.

És mi történik ezután?

A templom kapujánál ott ül egy koldus, aki születése óta nem tud járni. Péter és János figyelmesen ránéznek. Nagyon szeretem ezt a jelenetet. A férfi visszanéz rájuk, mert azt reméli, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondja neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében (állj fel és) járj!” (ApCsel 3,6)

És a férfi valóban járni kezd. Annyira szeretem a reakcióját, mert pontosan azt teszi, amit bárki tenne, aki korábban járásképtelen volt, és egyszer csak teljesen meggyógyul. A Szentírás újra meg újra hangsúlyozza, hogy felugrott, talpra állt, járni kezdett, majd bement velük a templomba, ahol járkált, ugrándozott és dicsőítette Istent. Az emberek pedig látták, amint jár és Istent magasztalja.

Hát persze! Pontosan ezt tennénk mi is, nem igaz? Ha korábban képtelenek lettünk volna járni, majd egyszer csak visszakapnánk ezt a képességünket, hát nem használnánk örömmel?

És ez visszavezet bennünket az Apostolok Cselekedeteinek második fejezetéhez.

Tegnap arról beszéltünk, hogy az Úr elküldte a Szentlelket az apostolokra. De miért? Csak azért, hogy maguk között maradjanak, és egy kis zárt, jámbor közösséget alkossanak? Egyáltalán nem! Azért kapták a Szentlelket, hogy kilépjenek a világba, és használják az Istentől kapott ajándékokat.

Ugyanez történik ezzel a koldussal is. Korábban nem tudott járni, Isten azonban most megajándékozza őt a járás képességével. És mit tesz? Használja ezt az ajándékot!

Ez pedig mindannyiunk számára fontos tanítás.

Isten mindannyiunkat különböző ajándékokkal áldott meg. Ezeknek az ajándékoknak nemcsak örülnünk kell, hanem használnunk is kell őket!

Dicsőítjük az Urat, amikor hálát adunk neki mindazért, amit kaptunk. De azt mondanám, hogy még inkább dicsőítjük őt, amikor használjuk is az ajándékait.

Péter és János a gyógyítás ajándékát használják. A meggyógyult ember pedig a járás, az ugrálás, a tánc és a mozgás visszakapott ajándékával él. És mindezzel Istent dicsőíti.

De van itt még valami rendkívül fontos!

Ez a csoda Jézus Krisztus hirdetését kíséri.

Tudjátok, a kereszténység kétezer éves története során számtalan rendkívüli esemény és csoda történt. Ezek a csodák azonban szinte mindig Jézus Krisztus hirdetéséhez kapcsolódnak: annak hirdetéséhez, hogy Ő az Úr, Ő a Megváltó, aki az Atya akaratából, értünk legyőzte a halált.

Ez nagyon fontos!

Természetesen a csodák Isten szeretetének megnyilvánulásai. De ha belegondolunk, hogy miért tesz Isten ma is csodákat a világban, akkor azt kell mondanunk, hogy nem pusztán azért, mert szeret bennünket. Hiszen tudjuk, hogy nem minden esetben történik csoda, nem minden beteg gyógyul meg.

A csodák egyik legfontosabb célja az, hogy Isten megismertesse önmagát az emberekkel. Megtörténik egy rendkívüli esemény, végbemegy egy csoda, valaki meggyógyul, és mindez alkalmat teremt arra, hogy hirdessék Jézus Krisztust.

Ez a lényeg!

Mert bár a testi gyógyulás rendkívül fontos, a lelki gyógyulás még fontosabb. A lelki szenvedés és a lelki halál ugyanis még súlyosabb következményekkel jár.

Ezért olyan fontos, hogy a gyógyulásokat Jézus Krisztusnak, mint Úrnak a hirdetése kísérje. Pontosan ezt látjuk a mai olvasmányban is.

És tudjátok, ennek ára is van!

A harmadik fejezetben már kezdjük látni, hogy ennek a csodának következményei lesznek. Holnap ugyanis arról olvasunk majd, hogy Pétert és Jánost a főtanács, a szanhedrin elé idézik. Meglátjuk, hogyan alakul ez a történet.

De ma Szent Pál rómaiakhoz írt leveléből is olvastunk.

Ahogy korábban említettem, ez Szent Pál egyik legjelentősebb műve. Az evangélium egészen rendkívüli kifejtése. Éppen ezért nem könnyű néhány mondatban összefoglalni mindazt, amit Pál ebben a levélben tanít.

De nézzük meg, miről is van szó!

Emlékeztek, korábban arról beszélt, hogy a pogányok, akik nem ismerték a mózesi törvényt és Isten kinyilatkoztatását, nem menthetik fel magukat, mert a jót és a rosszat nekik is fel kellene ismerniük. A zsidók pedig ismerték a törvényt, tudták, mi a jó és mi a rossz, mégsem éltek mindig annak megfelelően. Vagyis végső soron senki sem képes maradéktalanul megtartani a törvényt.

Tegnap azonban a harmadik fejezetben ezt hallottuk: mindannyian vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét, de ingyenesen igazulnak meg az ő kegyelméből, a Jézus Krisztusban megvalósult megváltás által.

Hát nem csodálatos ez?

Most pedig a negyedik és ötödik fejezethez érkeztünk. A negyedik fejezetben Szent Pál Ábrahám példáját állítja elénk. Nagyon szeretem ezt az összefüggést, mert az Apostolok Cselekedeteinek harmadik fejezetében is hallottunk Ábrahámról, és most a rómaiakhoz írt levél negyedik fejezetében is találkozunk vele.

De mit akar ezzel Pál megmutatni? Ehhez egy kicsit vissza kell tekintenünk a történelmi körülményekre. Rómában kétféle háttérből érkeztek a keresztények. Voltak, akik zsidóként lettek Krisztus követői, és voltak, akik a pogányok közül tértek meg.

Egy időre, talán mintegy öt évre, a zsidókat kiűzték Rómából. Később azonban visszatérhettek, köztük azok is, akik már keresztények voltak. És amikor visszatértek, bizonyos kérdésekben eltérő elképzeléseik lehettek arról, hogyan kell keresztényként élni. Az egyik ilyen kérdés a körülmetélés szerepe volt.

Szent Pál ezért Ábrahám történetéhez fordul, és lényegében ezt kérdezi: Vajon a körülmetélés tette Ábrahámot igazzá Isten előtt, vagy a hite?

Emlékezzetek csak a Teremtés könyvére!

Ábrahám már azelőtt hitt az Úrban, mielőtt körülmetélték volna. Már korábban rábízta magát Istenre. A körülmetélés ennek a bizalomnak a jele lett, de a hite már előtte is megvolt. Pál tehát arra mutat rá, hogy Ábrahámot valóban körülmetélték, de ő már ezt megelőzően is hitt Istenben.

Ezért az új szövetségben nem maga a körülmetélés az, ami megigazulttá teszi az embert.

Természetesen az ószövetségi szövetségben a körülmetélésnek fontos jelentősége volt. De most, amikor a zsidó és a pogány származású keresztények arról vitatkoznak, hogy milyen szerepe van ennek a szertartásnak, Pál azt hangsúlyozza, hogy a hit a döntő. Hiszen Ábrahám már a körülmetélése előtt hitt.

Remélem, érthető, mire gondolok.

Természetesen ennél sokkal mélyebb tanításról van szó, hiszen mindez bennünket is arra hív, hogy higgyünk Istenben. De nagyjából ez az a történelmi és teológiai összefüggés, amelyben Pál Ábrahám példáját használja a negyedik fejezetben.

És akkor elérkezünk az ötödik fejezethez.

Ó, mennyi mindenről lehetne itt beszélni. De hadd emeljek ki két részt, amelyeket különösen szeretek.

Az ötödik fejezet elején Szent Pál ezt mondja: „Mivel tehát a hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által.”

Gondoljatok csak bele!

Pál később arról is beszél, hogy volt idő, amikor Isten ellenségei voltunk. Álljunk meg ennél egy pillanatra! Volt idő, amikor te és én Isten ellenségei voltunk. És amikor bűnt követünk el, ismét szembefordulunk vele.

Szent Pál azonban azt mondja, hogy a hit által megigazultunk, és békében élhetünk Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.

Jézus Krisztus az Istennel való ellenségeskedésünket barátsággá, békévé változtatta.

És most általa hozzáférhetünk ahhoz a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekedhetünk Isten dicsőségének reményével.

Hát nem elképesztő?

És ez még csak az ötödik fejezet első két verse! De Pál továbbmegy, és azt mondja: sőt még a szenvedéseinkkel is dicsekszünk. De miért?

„…mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.” (Róm 5,3b-5)

Vagyis a szenvedésünk sem hiábavaló!

Tudjuk, hogy Isten mindent képes felhasználni. Semmi sem vész kárba abból, amit Istennek adunk. Még a szenvedéseink sem értelmetlenek. A szenvedés kitartást szül, a kitartás kipróbált erényt, a kipróbált erény reményt. Ez a remény pedig nem csal meg, mert a Szentlélek által Isten szeretete él a szívünkben.

De most jön a következő gyönyörű mondat: „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért.” (Róm 5,6)

Miért olyan rendkívüli ez?

Pál így folytatja: az igaz emberért is alig akad valaki, aki meghalna, bár egy jó emberért talán még vállalná valaki a halált.

„Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8)

Ez valóban örömhír!

Amikor még Isten ellenségei voltunk, Krisztus már akkor meghalt értünk. Amikor még szemben álltunk vele, Jézus Krisztus odaadta az életét értünk. Amikor még bűnösök voltunk, ő meghalt értünk.

Persze, ha jó emberek lennénk, ha igazak lennénk, ha már Isten barátai lennénk, talán elképzelhető volna, hogy valaki kész legyen meghalni értünk. De Isten éppen azzal bizonyította szeretetét, hogy Krisztus akkor halt meg értünk, amikor még bűnösök voltunk, amikor még ellenségei voltunk.

És Pál továbbmegy: ha már most kiengesztelődtünk Istennel, mennyivel inkább üdvözülünk majd Krisztus élete által. Micsoda ajándék! Egészen hihetetlen ajándék! És ez tényleg ajándék és nem jutalom, amit kiérdemeltünk!

Ezután Pál Ádámról beszél, az első Ádámról, akinek engedetlensége által a halál belépett a világba.

És itt van Jézus, az új Ádám, akinek engedelmessége életet hoz mindazoknak, akik hozzá tartoznak.

Hát pontosan erről szól az a nagy kaland, amelyet már több mint háromszáz napja járunk együtt.

Több mint háromszáz napot töltöttünk azzal, hogy végighallgassuk ezt a hatalmas történetet.

És most elérkeztünk a csúcspontjához!

Most tárul fel előttünk az egész történet lényege.

Az Ószövetség minden ígérete, minden reménye és várakozása, minden szenvedése, minden felemelkedése és bukása, minden emberi sebzettsége Jézus Krisztusban nyeri el beteljesedését.

És mindez Jézus Krisztusnak köszönhető, az ő végtelen, rendíthetetlen szeretetének, amellyel mindannyiunkat szeret.

Te és én azért részesülhetünk ebben a kegyelemben, mert Krisztus akkor halt meg értünk, amikor még Isten ellenségei voltunk.

Amikor még bűnösök voltunk, amikor összetörtek voltunk, amikor semmit sem tudtunk felajánlani neki, ő mindent odaadott értünk.

Mindent odaadott, hogy hozzá tartozhassunk. Hogy az övéi lehessünk. Hogy Isten fiaivá és leányaivá válhassunk, és Istent Atyánknak szólíthassuk.

Hát nem elképesztő ez? Micsoda ajándék!

Bocsánat, hogy ez most ilyen hosszúra sikeredett, de Isten annyira szeret téged. És ezt most nagyon fontos, hogy tudd. Az Úristen végtelenül szeret téged. Örömét leli benned, és azt mondja neked: „Az enyém vagy!”

Soha ne higgy annak a hazugságnak, hogy senkinek sincs szüksége rád! Soha ne higgy annak a hazugságnak, hogy az életednek nincs jelentősége!

Szeretve vagy. Isten akar téged, és soha nem szűnik meg szeretni. Bármi történjék is. Remélem, hogy ezt elhiszed. Imádkozom azért, hogy valóban el tudd hinni! És imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Isten nélkül nem lehet élni! MINDEN NAP IMADKOZUNK,BÜNÖSÖK VAGGUNK,DE ISTEN MEGGYÓGYIT BENNÜNKET!AKKOR HOLNAP FOLYTATJUK Isten áldásával!