Hagyd abba az állandó panaszkodást a házastársadra!
A házasságtörés nem az egyetlen módja a megcsalásnak a házasságban!
Bob Newhart híres amerikai színész-humorista (1929-2024) (nekrológja itt olvasható) egyik klasszikus jelenetében egy terapeuta leül új kliensével, és azt ígéri a nőnek, hogy öt dollárért öt perc alatt kigyógyítja őt a kényszeres cselekvéséből. Ez igazán alkalmi üzlet, amit mindössze két szóval el is intéz: hagyd abba!
Bármennyire is jól (vagy humorosan) működik – vagy nem működik – ez a tanács a kényszeres cselekvések gyógyításában, alapvető lehetőség egy mélyen gyökerező és romboló jelenség leküzdésére az Egyházban és a világban: az emberek panaszkodnak a házastársukra.
Nem arról beszélek, hogy mi történik egy lelkivezetővel folytatott tanácsadáson, vagy arról, hogy mit mondanak egymásnak a házastársak, amikor együtt dolgozzák fel a hibáikat. Mindkettő jóhiszemű erőfeszítés egy probléma megoldására. Nem, itt olyan témáról van szó, amire mindenki tud személyes példát hozni.
A cikk a hirdetés után folytatódik…

Sajnálom, hogy késtünk; Jane képtelen volt időben elkészülni.
Sokkal könnyebb dolgom lenne a gyerekekkel, ha John nem avatkozna bele.
A sóhajok, a grimaszok, a szemforgatások.
Nem csak lényegtelen megjegyzések ezek? – gondolhatod. Nem csak kibeszélem a feszültséget? Mindenki tudja, hogy szeretem a házastársamat, szóval mi baj történik, ha kiengedem a gőzt?
Éppen ez a probléma: ennek van egy mikro- és egy makro-aspektusa – mit tesz a házasságoddal, és mit tesz a házassággal általában.

A mikroaspektus olyan valóságokat foglal magában a bűnnel kapcsolatban, amelyeket könnyű elfelejteni a féltékenyen őrzött szólásszabadság korában. Igen, jogunk van azt mondani, amit akarunk… többé-kevésbé. De ha panaszkodom a házastársamra, akkor nagy valószínűséggel két bűn egyikét követem el: becsmérlést, ha igaz, amit felfedek, és rágalmazást, ha hamis. Mindkettő halálos bűn, ugyanabba a kategóriába sorolhatók, mint a gyilkosság, mert erőszakot követnek el valakinek a jó hírnevén.
Íme a Katolikus Egyház Katekizmusának vonatkozó részei:
A személyek becsületének tiszteletben tartása tilt minden olyan magatartást és beszédet, amely alkalmas arra, hogy igazságtalanul károsítsa őket. Bűnt követ el:
- megszólással az, aki mások létező hibáit vagy bűneit indokolatlanul föltárja olyanok előtt, akik arról nem tudnak;
- rágalmazással az, aki az igazsággal ellenkező állításokkal árt mások becsületének, és alkalmat ad a róluk alkotott téves ítéletekre. (KEK 2477)
„A megszólás és a rágalmazás a felebarát becsületét és tiszteletét rombolja. A tisztelet az emberi méltóság társadalmi elismerése, és mindenkinek természetes joga van neve tiszteletéhez, becsületéhez és tiszteletben tartásához. Ily módon a megszólás és rágalmazás sérti az igazságosság és szeretet erényét.” (KEK 2479)
Ezek egyetemes szabályok, amelyek arra vonatkoznak, hogyan bánunk bárkivel, akivel az utcán találkozunk. Képzeljük el, mennyivel súlyosabban vonatkoznak arra, akivel Isten ünnepélyes fogadalmakkal egyesített!
Persze, ott van az a kifejezés, hogy „objektíve érvényes indok”. Sok múlhat ezen. Lehet, hogy tényleg léteznek – igen, igazából – objektív okok arra, hogy a házastársat kritizáljuk a pókerjátszmákon, vagy egy csajos estén. De a lécnek elég magasan kellene lennie – figyelembe véve a szóban forgó bűnök súlyosságát, valószínűleg olyan magasan, mint megölni valakit anélkül, hogy az gyilkosság lenne.

Még ha le is tudom küzdeni ezt az akadályt, gondolj bele, mi történik ezután. Kapcsolatot létesítettem – a házastársamon kívül – olyan emberekkel, akik kevésbé fontosak az életemben, mint amilyennek a házastársamnak lennie kellene. Amikor ezek az emberek együtt látnak minket, emlékezni fognak arra a hibára, amit feltártam, és én tudni fogom, hogy ők tudják, de a házastársam nem. Ez összeesküvés a házastársam ellen, és bármennyire is szeretném kibeszélni a hibát, nem fog jót tenni a házasságomnak.
Aztán ott vannak a makroproblémák. A házasság megőrzéséért és védelméért folytatott küzdelem nem enged nagy teret a hibázásnak. A modern világ, a popkultúrától a politikán át az akadémia világáig, erősen elfogult az Isten szándéka szerinti házasság intézményével szemben. Nem tudjuk elkerülni ezt a kulturális elfogultságot, mert fiatal korunktól ebben élünk, és ha egy barátunk lekicsinyli a férjét, vagy egy főnökünk morgolódik a felesége miatt, az csak megerősíti ezt – személyesen, közvetlen tapasztalat révén. Ezek a nyilak mélyen behatolnak a házasság szentségéről alkotott felfogásunkba, növelve annak kockázatát, hogy megmérgezzük az összes házasságot, beleértve a sajátunkat is. A panaszok további panaszokat szülnek, és nem túlzás elképzelni, hogy a panaszok járványából válások járványa lesz. (KEK 2385)
A hatvanas-hetvenes évek angolszász femininizmusának szlogenje szerint: „A személyes egyben politikai is” (Personal is political). Minden egyes házasság, minden dicsőségével és buktatójával együtt, a házasság szentségének képviselője, nagykövete – élő bizonyítéka annak, hogy mit kellene bennünk munkálnia ennek a nagyszerű, Istentől kapott jelnek. Bob Newhart tanácsának már vége is lett azzal, hogy „Hagyd abba!”, és ez elég is volt neki, mert öt percet ígért. De a házasság egy életen át tart, ami rengeteg lehetőséget nyújt a Sátánnak arra, hogy még a gyengeségeinket is felhasználva a pokolba rángasson minket. Szóval mit tegyünk, hogy távol tartsuk a karmait a házasságunktól és a lelkünktől?
Szent Péternek és Szent Pálnak kiváló, bár a korszellemmel szembemenő (ellenkulturális) tanácsa van. Íme a rövid változat:
A férfi felesége a férfi része, mint a saját teste, ezért úgy kell szeretnie, gondoskodnia róla és dédelgetnie, mint a saját testét. Amikor támogatja a feleségét, szebbé teszi, és ez a szépség visszahat a családjára és önmagára is. A férfi ezzel megmutatja, hogy komolyan veszi a családfői szerepét: ha problémái vannak (és mely pletykára éhes fül tudná egyáltalán meg, hogy vannak?), férfiasan kezeli azokat, ahelyett, hogy nyafogna miattuk.
Amikor egy nő tisztelettel és elismeréssel beszél a férjéről, két dolog történik. Egy: Keményen elutasítja Éva legrosszabb tulajdonságait, akit Isten megátkozott, mert a férje családfőségét akarta megszerezni. Kettő: Olyan nőként mutatja be magát, aki tiszteli és becsüli a férjét. A barátnői észreveszik ezt, és elgondolkodnak rajta – ez nekik is egy lökés, hogy inkább az új Évához hasonlítsanak, mint a régihez (vö. Lk 2, 19).

A lényeg az, hogy a házastársak egy egész két összetevőjét képezik. Miután a menyasszony és a vőlegény esküt tesznek, egymásnak vannak teremtve, ők a föld legerősebb szövetségesei – sőt, több mint szövetségesek, akiket eggyé forrasztottak az ördögi támadások egyre növekvő áradata ellen. Soha ne felejtsük el ezt. Még azoknak is, akik valóban rossz házasságban, valóban rossz emberekkel élnek, törekedniük kell arra, hogy házastársként szeressék házastársukat, még akkor is, ha nehezen tudnak gondoskodni róluk, dédelgetni, tisztelni és becsülni őket itt és most. Sok rossz házastárs megtért, és jó házastárs megszentelődött így.
Ez a házasság eszménye, a csillag, amelyre tekintetünket szegezhetjük. Eljutni arra a mennyei helyre egy élet feladata, és azzal kezdődik, hogyan beszélünk… vagy hogyan nem (vö. Jak 3, 6-12).
Forrás: Catholic.com. Fordította: Demény Anna
Borítókép forrása: The Herald Mail










INRI,
REmek valósàgos boldogsàgos sirighüséges hàzassàgszentséget ebbölfakado nagycsaladot dicsérö vàrò elösegitò jotanàcsok a fentiek. Egy Ponton kissé megijedtem…azt irja, hogy. Joteremtö a bùnbeesés utàn megàtkozta AZ asszonyt a nöt Évàt…Hàt EZ AZ egy oriàsi tévedés. A kigyòt a kisertöt àtkozta Meg a Joteremtö. A nõt Minden élök anyjàt Hawwa=Évàt soha. Ilyet nem IS tehetne, Mert AZ ember és azasszony AZ ö képmàsa. Sajàt magàt senki Sem atkozhatja…nemhogy A Joteremtõ Aki csakis jōt teremt. AZ hogy a Joteremtõ nem engedi megyszabni AZ emberek, hogy mit tart jònak és rossznak AZ vilågos. De megengedi AZ emberek a rossz vàlssztàsàt IS…Mert csakis akkor dõnthet arrol szabadon, hogy a jòt vàlassza= tizparancsolat…AZ hogy AZ asszonyt AZ ura mellé rendeli AZ nem negativ. AZ hogy AZ asszonyt szül AZ a vilàg egyik fõcsodàja a sz7lési fajdalommal egyùtt amit szintén azonnal El IS felejt. A nö…a zsidó Mirjam Mària. A Jézus anyja. AZ embeiség hõse. Àltala tudhatta Meg mindenki, hogy Jézus feltàmadt. Nelküle akarata belegyezése nélkùl Jézus nem született volna Meg. Pedig EZ AZ emberiség legnagyobb örömhire…hogy Jézus él. Ploitikusok Meg öt nemszertõk megölték. A 12 zsidò halàsz baratja pedig mindenkinek elmondta amit làtott…hogy Jézus feltàmadt söt evett IS velük. Ezt a zsidò Saulus Paulus a Gamliel tanitvànya hirdette ki Mint igazsàgot. Nekem a nemzsidonak IS. Osli mosolygos Madonna könyõrõgj érettünk.