Altatás, hiszti, határok és szülői túlterheltség – Válaszkereső Pécsi Ritával

Hagyjuk-e sírni az újszülöttet, hogy megtanuljon egyedül elaludni? Mit tehetünk, ha nyolcéves gyermekünk rendszeresen kiborul, és mindent irányítani akar? Hogyan segíthetünk egy betegségével küzdő kamasznak? És miként találhatja meg az egyensúlyt a család és a munka között egy négygyermekes édesanya? A Válaszkereső legújabb adásában Pécsi Rita neveléskutató a nézők kérdéseire válaszolva a biztonságot nyújtó szülői jelenlét, a szeretetteljes határhúzás és a családi egyensúly fontosságáról beszélt.

A gyermeknevelésben ritkán léteznek mindenkire érvényes receptek. Minden gyermek más, és a családok élethelyzete is különböző. Pécsi Rita szerint azonban vannak olyan alapvető nevelési szempontok, amelyek segítenek eligazodni a mindennapok kihívásai között. Ezek egyike, hogy a gyermek valódi szükségleteit felismerjük, miközben megtanulunk megfelelő határokat is szabni.

Hagyjuk-e sírni a babát, hogy megtanuljon egyedül elaludni?

Egy 25 éves édesanya kéthetes újszülöttje altatásával kapcsolatban fordult a neveléskutatóhoz. Arra volt kíváncsi, vajon rossz szokást alakít-e ki, ha megengedi gyermekének, hogy szoptatás közben aludjon el, illetve mikor és hogyan érdemes elkezdeni az önálló elalváshoz szoktatást.

Pécsi Rita szerint téves az az elképzelés, hogy a csecsemőket minél korábban meg kell tanítani arra, hogy egyedül nyugtassák meg magukat.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Az idegrendszer fejlődése ugyanis hosszú folyamat, amelynek része az alvási ciklusok szabályozásának fokozatos elsajátítása is. A kisgyermekek éjszakai ébredése természetes jelenség, és az alvásuk fejlődése sem egyenletes.

A neveléskutató kifejezetten ellenzi azt a módszert, amely szerint a csecsemőt sírni kell hagyni, amíg el nem alszik. Értelmezése szerint ilyenkor a gyermek nem feltétlenül az önmegnyugtatást tanulja meg, hanem azt tapasztalhatja meg, hogy hiába jelez.

A megoldást a fokozatos, biztonságot nyújtó szülői jelenlétben látja. Az elalvást kezdetben ringatással, simogatással, később énekléssel, beszéddel vagy egyszerűen a szülő közelségével lehet támogatni.

Pécsi Rita találó megfogalmazása szerint a kisgyermek ilyenkor mintegy „kölcsönveszi a mi idegrendszerünket”. A nyugodt, kiegyensúlyozott felnőtt jelenléte segíti őt abban, hogy fokozatosan maga is képes legyen megnyugodni.

Miért pörög fel a gyermek éppen akkor, amikor már aludnia kellene?

Az altatási nehézségek kapcsán Pécsi Rita arra is kitért, hogy sok gyermek éppen lefekvés előtt válik különösen nyugtalanná, elevenné vagy nehezen kezelhetővé.

Ez azonban nem feltétlenül szándékos időhúzás vagy rosszaság. Gyakran éppen a túlzott fáradtság és a napközben felhalmozódott ingerek állnak a háttérben.

A gyermek idegrendszerének időre van szüksége ahhoz, hogy az aktív, ingerekkel teli nappali működésből átváltson a pihenésre.

Mit tehet ilyenkor a szülő?

A neveléskutató azt javasolja, hogy az esti lecsendesedésre akár egy teljes órát is szánjunk. Segíthet a kiszámítható napirend, a nyugodt vacsora, a fürdés, a mese, a közös imádság, a testi közelség és a fények fokozatos tompítása.

A képernyőhasználatot viszont érdemes teljesen kizárni ebből az időszakból.

Pécsi Rita arra is figyelmeztetett, hogy a szülők saját türelmetlensége, kapkodása vagy bizonytalansága megnehezítheti az elalvást. A gyermek ugyanis érzékeli a felnőtt feszültségét.

Mindez nem jelenti azt, hogy később ne lenne szükség határokra. Három-öt éves korban már fokozatosan kialakíthatók azok a következetes esti szabályok, amelyek mellett a gyermek biztonságban érzi magát, de egyre önállóbbá is válik.

Mit tegyünk, ha a nyolcéves gyermekünk folyton kiborul, és mindent irányítani akar?

Egy másik szülőpár nyolcéves kislányuk miatt kért segítséget. Gyermeküket okosnak, talpraesettnek és önállónak írták le, ugyanakkor évek óta rendszeresen heves kiborulásokat él át.

Hol a zokni, hol a cipő, a tízórai vagy éppen a zuhanyzás körül alakul ki konfliktus. A szülők szeretetteljesen, következetesen próbálják nevelni, mégis úgy érzik, hogy gyermekük mindent ellenőrzése alatt akar tartani.

Pécsi Rita szerint a kislánynak elsősorban abban kell segíteni, hogy megtalálja saját határait.

Hol húzódik a szeretetteljes gondoskodás és a túlzott engedékenység közötti határ?

A neveléskutató hangsúlyozta, hogy különbséget kell tennünk a gyermek szükségletei és pillanatnyi kívánságai között. Az előbbiekre figyelnünk kell, az utóbbiaknak azonban nem szükséges minden alkalommal eleget tenni.

Egy nyolcéves gyermeknek már meg kell tanulnia, hogy nem mindenben választhat, nem minden történik az elképzelései szerint, és mások igényeire is tekintettel kell lennie.

Pécsi Rita családjában egy egyszerű mondat is segítette ennek megértését:

„Minden nincs.”

A határok meghúzása ugyanakkor nem jelent szeretetlenséget. Éppen ellenkezőleg: a kiszámítható, következetes keretek biztonságot nyújtanak a gyermeknek.

A neveléskutató arra is felhívta a figyelmet, hogy az erős kontrolligény mögött maximalizmus húzódhat meg. Az ilyen gyermeknek különösen fontos megtanulnia, hogy lehet hibázni, nem kell mindennek sikerülnie, és nem lehet minden helyzetet irányítani.

Hogyan segítsünk egy betegségével küzdő kamasznak elfogadni a kezelését?

Egy édesanya 13 éves lányáról kérdezett, akinek gerincbetegsége miatt előreláthatólag három évig korzettet kell viselnie és rendszeresen gyógytornáznia.

A családot megviselte a diagnózis, ráadásul a kezelés sikeressége nagyban függ a kamasz együttműködésétől.

Pécsi Rita szerint különösen érzékeny életkorban éri a lányt ez a megpróbáltatás. A serdülők számára rendkívül fontos, hogyan látják őket társaik, miközben saját testük elfogadása is sokszor nehézséget jelent.

Hogyan erősíthetjük meg egy kamasz önbizalmát, amikor a betegsége miatt másnak érezheti magát?

A neveléskutató szerint fontos, hogy a család ne kizárólag a betegségre és a kezelés nehézségeire összpontosítson.

Segíthet, ha a fiatal olyan példákkal találkozik, amelyek megmutatják, hogy a kezelésnek van értelme, és az átmeneti nehézségek után javulhat az állapota.

Ugyanilyen lényeges, hogy megtalálja azokat a tevékenységeket, amelyekben örömét leli, ügyesnek és sikeresnek érezheti magát.

A barátok szerepe szintén meghatározó. Pécsi Rita szerint nem sajnálkozásra, hanem természetes elfogadásra van szükség. A kamasz számára sokat jelenthet, ha környezete nem a betegsége alapján tekint rá, hanem továbbra is ugyanannak az értékes személynek látja.

Hogyan lehet négy gyermek mellett visszatérni a munkába anélkül, hogy a család vagy az édesanya kimerülne?

Az adás utolsó kérdését egy négygyermekes édesanya küldte, aki hosszú otthon töltött idő után készül visszatérni teljes állásban hitoktatói munkájához.

Korábbi tapasztalatai alapján attól tart, hogy a család, a munkahelyi feladatok és a plébániai szolgálat együttes terhei túlságosan megviselik majd.

Hogyan lehet mindenhol helytállni, és hol kell meghúzni a határokat?

Pécsi Rita szerint az első lépés annak felismerése, hogy nem lehet minden feladatot változatlanul megtartani egy új élethelyzetben.

A neveléskutató elsőként a külső, önként vállalt feladatok, különösen a plébániai tevékenységek korlátozását javasolta.

Fontosnak tartja azt is, hogy a gyermekeket életkoruknak megfelelően bevonják az otthoni teendőkbe. A kisebb, rendszeresen elvégezhető feladatok nemcsak a szülők terheit csökkentik, hanem a gyermekek felelősségérzetét is erősítik.

Emellett érdemes a családon kívüli segítséget is igénybe venni, akár házimunkában, akár a gyermekek szállításában vagy felügyeletében.

A neveléskutató szerint egy több kisgyermeket nevelő család életében, ahol mindkét szülő teljes állásban dolgozik, különösen fontos lehet a tágabb közösség támogatása.

Gondoskodás és határok: a kettő együtt ad biztonságot

Bár a Válaszkereső adásában egészen különböző élethelyzetek kerültek elő, Pécsi Rita válaszait közös szemlélet kapcsolta össze. A csecsemőnek szüksége van a szülő megnyugtató közelségére, a kisgyermeknek a következetes határokra, a kamasznak az elfogadásra és az önbizalom megerősítésére, a túlterhelt szülőnek pedig arra, hogy felismerje saját lehetőségeinek határait.

A gondoskodó nevelés tehát nem azt jelenti, hogy a felnőtt minden nehézséget elhárít gyermeke elől, vagy minden kívánságát teljesíti. Sokkal inkább azt, hogy az életkorának megfelelő támogatást biztosítja, miközben fokozatosan segíti az önállósodását.

Ahogy Pécsi Rita az adás végén is hangsúlyozta, a gyermeknevelésre nem írhatók fel kész receptek. A fejlődés törvényszerűségeinek ismerete és a tudatos nevelői szemlélet azonban kapaszkodót adhat a családok mindennapjaihoz.