A piac elérte az anyaméhet is
A béranyaságot gyakran az együttérzés megnyilvánulásaként ábrázolják. De amint a terhesség szolgáltatássá, a szülői szerep pedig szerződéssé válik, a piac átlép egy mélyreható erkölcsi határt – véli Michael J. Robinson, a Society for the Protection of Unborn Children (SPUC, Egyesület a Meg Nem Született Gyermekek Védelméért) nevű, a magzatok védelméért küzdő brit civil szervezet ügyvezető igazgatója, az alábbi cikk szerzője.
A német politikus, Jens Spahn körül kialakult vitát a politikai képmutatásról szóló történetnek állították be. Egy magas rangú kereszténydemokrata politikus, akinek pártja régóta ellenzi a béranyaságot, egy béranya segítségével lett apa az Egyesült Államokban. A kritikusok azzal vádolják, hogy mást mond, mint amit tesz.
Meglehet. De az igazi kérdés nem az, hogy egy politikus következetlen volt. Hanem az, hogy mit tár fel ez a történet a nyugati civilizáció irányáról.
A béranyaságot egyre inkább úgy mutatják be, mint egy együttérző megoldást egy érthető emberi vágyakozásra. A gyermek utáni vágy az egyik legmélyebb érzésünk. A meddőség fájdalma valós, és valóban együttérzést és támogatást érdemel. Az együttérzés azonban önmagában nem oldhat meg minden etikai kérdést.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
A béranyaság lényegében arra biztat bennünket, hogy gondoljuk újra, mit jelent szülőnek lenni. Arra biztat, hogy higgyük el, a terhesség elválasztható az anyaságtól, hogy a gyermek első emberi kapcsolata egy szerződéssel meghatározható, és hogy amit mindezidáig ajándéknak tekintettünk, az most szolgáltatássá alakítható.
Ez mindannyiunkat aggodalommal kellene, hogy eltöltsön.
Gyakran halljuk, hogy a béranyaságot a nagylelkűség nyelvén írják le. A jogi és kereskedelmi valóság azonban mást mutat. Vannak leendő szülők, ügynökségek, szerződések, donorok, kifizetések, szülői megrendelések és teljesítési dátumok. A szókincs sokat elárul. Az utódok létrehozása egyre inkább egy piactérre hasonlít.
A terhesség azonban nem szolgáltatás. Ez egy kapcsolat.
Kilenc hónapon keresztül az anya és születendő gyermeke egyedülálló biológiai kötelékben él, amelyhez hasonló nincs az ember életében. Jóval a születése előtt a gyermek felismeri az anya hangját, reagál a mozdulataira, és egy olyan kapcsolatban fejlődik, amely nem kizárólag biológiai, hanem mélyen személyes is. Ha ezt a kapcsolatot úgy kezeljük, mint olyan valamit, amit előre szerződésbe lehet foglalni és a születéskor átruházni, az nem csupán a jogi eljárás megváltoztatását jelenti. Hanem magának az anyaságnak az újradefiniálását is.
Jó példa erre Nagy-Britannia. A kampányolók nyomást gyakorolnak a parlamentre a béranyasági törvény reformja érdekében úgy, hogy a megbízó szülők a gyermek születésének pillanatától kezdve jogi szülőkké váljanak. A jelenlegi rendszert elavultnak és szükségtelenül bonyolultnak titulálják. De, amit a kritikusok bürokráciának minősítenek, az valójában a törvény egyik legfontosabb erkölcsi biztosítéka.
A mai brit törvények a gyermeket világra hozó nőt ismerik el a gyermek jogi anyjaként. Ez nem egy adminisztratív furcsaság. Ez egy olyan valóságot tükröz, amelyet semmilyen jogi dokumentum nem tud eltörölni. A gyermeket kihordó nő nem válik idegenné pusztán csak azért, mert létezik egy másik szerződés.
Ez a jogi ellentmondás nem hiba, hanem biztosíték.
A jog elismer valamit, amit a modern kultúra egyre inkább vonakodik beismerni. A terhesség olyan kötelezettségeket és kapcsolatokat teremt, amelyeket nem lehet csak úgy, egy kívánsággal nem létezőnek tekinteni. A törvény azzal, hogy a szülői jogállás átruházását csak a szülés után írja elő, elismeri, hogy valami erkölcsileg jelentős dolog történt ez alatt a kilenc hónap alatt.
Amint az anyaság egy megállapodás útján átruházható válik, akkor ez azt jelenti, hogy lehet róla tárgyalni. És amint tárgyalni, egyezkedni lehet róla, meg is vásárolható.
Egyesek azzal érvelnek, hogy ez a kritika csak a kereskedelmi célú béranyaságra vonatkozik. De a különbségtétel kevésbé egyértelmű, mint amilyennek elsőre tűnik. Még az úgynevezett altruista (önzetlen) megállapodások (ún. dajkaterhesség – szerk. megj.) esetében is a jognak el kell választania a terhességet az anyaságtól, és azt kell feltételeznie már a gyermek születése előtt, hogy az anya és a gyermek közötti kötelék egy előzetes megállapodással felbontható.
Ez nem pusztán eljárási kérdés. Ez filozófiai kérdés.
Már most is elismerjük, hogy bizonyos dolgok soha nem válhatnak árucikké. Tiltjuk a szervek eladását, mert az emberi test méltósága pénzben nem fejezhető ki. Nem engedjük meg, hogy a beleegyezés önmagában meghatározza, mit lehet venni és eladni. Miért lenne más a terhesség?
A nemzetközi béranyaság-ipar még inkább megnehezíti, hogy figyelmen kívül hagyjuk az etikai problémát. Világszerte gazdag emberek rendelnek gyermekeket olyan nőktől, akiknek anyagi helyzete vonzó jövedelemforrássá teszi számukra a béranyaságot. A szerződések lehetnek törvényesek. Akár önként is megköthetik őket. De a mély egyenlőtlenségek által fenntartott piac miatt meg kellene állnunk egy pillanatra és el kellene gondolkodnunk, mielőtt még a szabadság kifejeződéseként ünnepelnénk ezt a jelenséget.
Fotó: Aditya Romansa / Unsplash
Ezekben a vitákban elveszett az a személy, akinek az érdekei a legkevesebb figyelmet kapják: a gyermek.
A beszéd a felnőttek kívánságai körül forog. A felnőttekéi körül, akik gyermekekre vágynak, vagy akik hajlandóak kihordani őket. Azon szervezetekéi körül, akik lehetővé teszik a megállapodásokat. Pedig minden gyermeknek érdeke és joga (vö. Gyermekjogi egyezmény 7. cikk – szerk. megj.), hogy ismerje a származását, hogy ne legyen egy kereskedelmi megállapodás tárgya, és hogy soha ne tekintsék úgy, mint egy szerződésen alapuló jogosultság teljesítését.
A gyermekek nem termékek. A gyermekek személyek.
Ez a vita többről szól, mint pusztán a béranyaságról. Tükrözi azt a modern nyugati társadalmakban széles körben uralkodó tendenciát, miszerint minden mélyen gyökerező vágyat a technológia, a törvények vagy a piac révén ki kell tudni elégíteni. Ha valami megtehető, egyre inkább feltételezzük, hogy meg is kell tenni.
De a civilizáció a korlátok felismerésétől függ. Nem minden vágy teremt jogot. Nem minden szerződés tükrözi az igazságosságot. Nem minden technológiai előrelépés jelent haladást. És nem minden piac szolgálja a közjót.
A kérdés nem az, hogy lehet-e hatékonyabban szabályozni a béranyaságot. A kérdés az, hogy a törvénynek elő kellene-e segítenie egy olyan gyakorlatot, amely az anyaság és a terhesség szétválasztásával kezdődik, és azzal végződik, hogy a szülőséget egy jogi megállapodás útján átruházható dologként kezeli.
A jog többet jelent, mint magán kívánságok kezelését. Megtanítja a társadalmat arra, hogy mit érdemes védeni. Amikor a biológiai anyát ismeri el jogi anyának, nem bürokratikus döntést hoz, hanem megerősít egy igazságot az emberi kapcsolatokról, amely előbbre való, mint a politika és a törvényhozás.
Ennek az elvnek az elvetése pedig több lenne, mint jogi reform; ez egy kulturális nyilatkozat lenne.
Azt mondaná nekünk, hogy az anyaság elválasztható a testtől, hogy a terhességet szolgáltatásként lehet kezelni, és hogy a gyermekeket úgy lehet megtervezni, megrendelni és továbbadni, mint bármilyen más megállapodás tárgyát.
A Jens Spahn-vita hamarosan elcsitul. Egy másik politikai vihar váltja fel. De az általa feltárt kérdések továbbra is fennmaradnak.
Végül minden civilizációnak meg kell válaszolnia, hogy vannak-e olyan dolgok, amelyeket soha nem szabad pénzen megvenni, és soha nem szabad szerződésekkel szabályozni.
Az anyaméh ezek egyike.
Fordította: Tüskés Tünde. Forrás: European Conservative.
INRI,
Sára és Ábrahám és fiúk Izsák kinek fia Jákob ök az ösatyák, de Ki Izmael aki Ábrahámtól Hágár béranyasága által született—mert idös neje Sára beküldte Ábrahámot, hogy vele hálván annak fiú örököse legyen…Sára azt hitte, hogy gyermektelen marad-mert öreg=Nem hitt az Isteni jövendölésben, hogy saját fia lesz az ösatya…Ez nem tanmese!
Ábrahám, Izsák, Jákób, József és testvérei, valamint az egyiptomi kivonulás összetett származási zsidó-nemzeti-vallási történelem. A tanmesék azok példázatok…föleg gyerekek oktatására ami erköcsi tanusággal jár pl. Ezopusztól: Az oroszlán megkíméli az egér életét. Majd az oroszlán a vadászok erös hálójába kerül. A jotevöje a gyenge kisegér ezt látván elrágja a hálót és az oroszlán megmenekül. Jotett helyébe jót várj! A kicsi is segithet a nagyon…
Sára Ábrahám felesége észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia Izmael, akit Hágár Ábrahámnak szült, az ő fiával Izsákkal játszadozik… (piszkálja Sára gyerekét Izsákot aki kisebb féltestvére Ábrahámtól, kinek az anyja Sára rabszolganöje volt Hágár akire „Sára a béranyaságot bizta, mert azt hitte neki magának már nem lesz fia aki Ábrahám utóda legyen=mert nem hitt az Isteni igéretnek a mamre terebintjénél.)
Sára és Ábrahám, Hágár béranyasága
Teremtés könyve 18. Fejezet: 1Az Úr megjelent neki Mamre terebintjénél, amikor a meleg napszakban sátra bejáratánál ült. 2Fölemelte szemét, és íme három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, sátra bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, 3és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. 4Hoznak vizet, mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. 5Közben én hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.”6Ábrahám besietett sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt.” 7Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, s odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. 8Majd tejet és vajat hozott, és meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. 9Míg ettek, ott állt előttük a fa alatt. Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” 10Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. 11Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. 12Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” 13Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára, és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? 14Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád, és Sárának már fia lesz.” 15Sára tagadta, és azt mondta: „Nem nevettem.” De ő így válaszolt: „Igenis, nevettél.”
Teremtés könyve 21. Fejezet:1Az Úr meglátogatta Sárát, ahogy megígérte, az Úr úgy tett Sárával, ahogy előre megmondta. 2Sára fogant, és fiút szült Ábrahámnak öreg korában, abban az időben, amelyről Isten beszélt. 3Ábrahám fiának, aki született, akit Sára szült neki, az Izsák nevet adta. 4Ábrahám körülmetélte fiát, Izsákot, a nyolcadik napon, ahogy Isten megparancsolta. 5Ábrahám százesztendős volt, amikor fia, Izsák megszületett. 6Sára így szólt: „Isten örömet szerzett nekem, s aki hallja, velem együtt örül.” 7Aztán folytatta: „Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még gyermeket fog szoptatni? Öreg korára szültem neki fiút.”
8Ahogy a fiú növekedett, elválasztották. Ábrahám Izsák elválasztása napján nagy lakomát rendezett. 9Akkor Sára észrevette, hogy az egyiptomi Hágár fia Izmael, akit Hágár Ábrahámnak szült, az ő fiával játszik (piszkálja Sára gyerekét Izsákot aki kisebb féltestvére Ábrahámtól, kinek az anyja Sára rabszolganöje volt Hágár akire „Sára a béranyaságot bizta, mert azt hitte neki magának már nem lesz fia aki Ábrahám utóda leyen=mert nem hitt az Isteni igéretnek a mamre terebintjénél.). 10Ezért azt mondta Ábrahámnak: „Távolítsd el a szolgálót és fiát. Ennek a szolgálónak a fia ne örököljön együtt az én fiammal.” 11Ábrahámnak nem tetszett ez a beszéd a fia miatt, 12de Isten így szólt Ábrahámhoz: „Ne bánkódj a fiad és szolgálód miatt, hanem hallgass Sárára mindenben, amit mond neked, mert utódaidat Izsák után fogják nevezni. 13De a szolgáló fiát is nagy néppé teszem, mivel ő a te utódod.” 14Ábrahám korán reggel fölkelt, kenyeret és egy tömlő vizet vett, s odaadta Hágárnak, aztán a vállára tette a fiát és eltávolította őket. Az elment, és Beerseba pusztáján bolyongott. 15Amikor a víz kifogyott a tömlőből, a gyermeket ledobta egy bokor alá. 16Ő maga tovább ment, és egy nyíllövésnyire leült vele szemben. Ezt mondta: „Nem tudom nézni a gyermek haldoklását.” Így ült vele szemben, az pedig elkezdett hangosan sírni.17Isten meghallotta a gyermek hangját, s az Isten angyala az égből megszólította Hágárt, és azt mondta: „Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallgatta a gyermek szavát ott, ahol van. 18Kelj föl, vedd a gyermeket, és tartsd erősen a kezedben, mivel nagy néppé teszem.” 19Azután Isten megnyitotta a szemét, és meglátott egy vízforrást. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek, ezután megmenekültek.
Megjegyzés: a nö, aki anya és a méhében hordozza magzatát az nem ellenfele magzatának. Az anyaság azonban nem szentség, mert nem fele-fele arányban önkéntes, a gyeremek csakis viszont szeretheti anyják 100%-ban aki szülte—különben meghal. A házasság azonban szentség, mert fele-fele arányban önkéntes szövetség. A völegény a férj a Jóteremtöt utánozza le, a felerésze-fele-sége a neje pedig a menyasszonyt vagyis minket embereket példáz. Aki ezt nem érti az ne házasodjon…
Akinél nem lehet gyerek saját nemzés alapján azok árvákat vagy leadott babákat vegyenek örökbe…három fiút a többi pedig leány legyen….A béranyság egy háromszög ami sok-sok igazságtalanságot termelhet. Amit viszont Jézus óta tudunk, az az hogy a férj és feleség egy test és lélek a házasság szentségeben sirighüen…mert az szerelemes mámoítóan jó öncélú életforma az adoptált vagy saját gyermekek nevelése is mégjobban szentesíti azt…Mert lesz kiért dolgozni méghozzá ha kérhetném sikeresen…
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk…