Müller bíboros: „A muszlimok nem tisztelik a gyenge kereszténységet, amely szégyelli a keresztet”

A Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa szerint a Nyugat mély identitásválságot él át, mivel eltávolodik keresztény gyökereitől. „Belső hitehagyása” egybeesik az „iszlám erőteljes terjedésével.”

Gerhard Ludwig Müller bíboros szerint a Nyugat mély identitásválságot él át, mivel eltávolodik keresztény gyökereitől. A Hittani Kongregáció nyugalmazott prefektusa arra figyelmeztetett, hogy a nyugat „belső hitehagyását” az „iszlám erőteljes terjedése” kíséri. A bíboros szerint erre a folyamatra a válasz nem lehet sem a relativizmus, sem a fundamentalizmus, hanem a Krisztushoz és a kereszténység missziós jellegéhez való visszatérésben kell rejlenie. Müller bíboros ezeket a gondolatokat a szeptember 5-én és 6-án Assisiben megrendezett „Tavole di Assisi 2026” konferenciára készített beszédében fejtette ki. A „Catholic Herald” rendelkezésére álló beszéd szövege többek között a nyugat szekularizációjával, a keresztény-muszlim kapcsolatokkal és az egyház küldetésének jelentőségével foglalkozott. A Lengyel Katolikus Hírügynökség (KAI) a brit „Catholic Herald” beszámolója alapján ad hírt erről.

A Nyugat „belső hitehagyása”

A Római Kúria német bíborosa szerint a Nyugat „példátlan identitásválságot” él át. Hangsúlyozta, hogy ez a válság nem kizárólag külső fenyegetésekre vezethető vissza.

„A keresztény Nyugatot már nemcsak külső erők fenyegetik, hanem egy belső hitehagyás is aláássa” – magyarázta.

Müller bíboros a poszthumanizmus felemelkedésére utalt, amelyet „nihilista ideológiának” nevezett. Meglátása szerint az emberiség Istentől való megszabadítására irányuló kísérlet végső soron magának az emberi természetnek a kiüresedéséhez vezet. Az embert „manipulálható anyaggá” és „az algoritmusok között egy algoritmussá” redukálja, ahelyett, hogy Isten képmásaként fogná fel.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Ez a folyamat egybeesik az „iszlám erőteljes terjedésével”, egy olyan időszakban, amikor a nyugati társadalmak feladják vallási meggyőződéseiket, amelyek évszázadok óta formálták az európai kultúrát.

„A muszlimok nem tisztelik a gyenge kereszténységet”

Müller bíboros hangsúlyozta, hogy az iszlám – eltérően a szekularizált Nyugattól – nem szégyelli sem Istent, sem a transzcendenciát. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a kereszténység és az iszlám gyökeresen eltérő felfogást vall a kinyilatkoztatásról és az emberségről.

„A muszlimok nem tisztelik a gyenge kereszténységet, amely szégyelli a keresztet, és magát csupán egy jótékonysági szervezetnek vagy a környezetvédelem őrének tekinti. Azokat tisztelik, akik hisznek” – állapítja meg a bíboros.

A Nyugat spirituális üressége miatt az iszlám egyesek számára „szilárd sziklának” tűnhet, különösen az emberi természet, a házasság, az élet és a halál újraértelmezésére tett kísérletek fényében.

Müller bíboros azonban elutasította azt az elképzelést, hogy az iszlám lehetne a válasz a Nyugat válságára. Mint hangsúlyozta, „A nihilizmusra nem a fundamentalizmus, hanem Krisztus, a megtestesült Ige a válasz”.

Szent Ferenc és a szultán: Több, mint csak párbeszéd

A konferencia során nagy figyelmet szenteltek Assisi Szent Ferenc és Al-Malik al-Kámil szultán találkozójának az ötödik keresztes hadjárat során.

A Hittani Kongregáció korábbi prefektusa bírálta azokat az értelmezéseket, amelyek ezt az eseményt elsősorban a mai vallásközi párbeszéd és pacifizmus előfutáraként ábrázolják. Véleménye szerint ez a megközelítés figyelmen kívül hagyja a szent küldetésének egy alapvető dimenzióját.

„A szentimentális és relativista áramlat Szent Ferencet a modern szinkretizmus előfutáraként, az olyan öncélú pacifista párbeszéd prófétájaként ábrázolta, amelyben minden vallás egyenlő, és egyik sem birtokolja az igazságot” – magyarázta a bíboros.

Az ilyen értelmezést „történelmi és teológiai hamisításnak” nevezte. Hangsúlyozta, hogy Ferenc nem diplomáciai tárgyalások céljából ment a szultánhoz, hanem „a lelkek iránti szeretetből” és Jézus Krisztus üdvözítő küldetésébe vetett meggyőződésből.

Párbeszéd a hit megtagadása nélkül

Müller bíboros hangsúlyozta, hogy a hiteles vallásközi párbeszéd nem jelenti a saját identitás feladását.

„Egy hiteles vallásközi párbeszéd, amely tiszteletben tartja az emberi méltóságot, nem alapulhat a saját identitás tagadásán” – mondta.

Nézete szerint Szent Ferenc hozzáállása azt mutatja, hogy a más vallások követői iránti tisztelet összeegyeztethető a saját hit egyértelmű megvallásával.

A bíboros ezért a kereszténység missziós dimenziójának újrafelfedezésére szólított fel. Véleménye szerint ez „nemcsak helyes, hanem ma sürgetően szükséges is”.

A Hittani Kongregáció volt prefektusa a szekularizációt a nyugati emberfelfogás válságával hozta összefüggésbe. „A Nyugat azért veszítette el a hitét, mert elvesztette az értelmet” – jelentette ki.

Nézete szerint a kereszténységtől való eltávolodás együtt jár az emberi természettel kapcsolatos alapvető igazságok megkérdőjelezésével. A lelki üresség állapotában vonzónak tűnhetnek azok a vallások, amelyek világos válaszokat és szilárd meggyőződéseket kínálnak.

A német kuriális bíboros azonban óva intett attól, hogy a megoldást a fundamentalizmusban keressük. Hangsúlyozta, hogy a nihilizmus alternatívájának a Krisztusban gyökerező és az értelemmel összhangban lévő hitnek kell lennie.

„A Nyugat akkor fogja magát megőrizni a poszthumanizmustól és elkerülni, hogy más vallásokkal egyesüljön, ha újra Krisztusra összpontosít, és ismét felfedezi a misszió értékét”– jelentette ki.

„Jézus Krisztuson kívül nincs üdvösség.”

Beszédének záró részében Müller bíboros arra szólította fel a keresztényeket, hogy nyíltan hirdessék Krisztust és a keresztény üdvösség egyedülállóságát. Véleménye szerint sem a nyugati nihilizmusra, sem más vallások terjedésére nem lehet válasz a hit követelményeinek gyengítése. Az egyháznak újra tudatára kell ébrednie küldetésének, és Krisztust ismét üzenete középpontjába kell helyeznie.

Ebben az összefüggésben a bíboros megerősítette azt az elvet, hogy „nincs üdvösség Jézus Krisztuson kívül”. Felhívása elsősorban magukhoz a keresztényekhez szólt, de Európához is, amely – megítélése szerint – egyre inkább eltávolodik keresztény gyökereitől. 

„Csak akkor lesz az ember újra igazán emberré, ha a Nyugat ismét Istent helyezi a középpontba” – összegezte.

Fordította: Tolnai Éva
Forrás: kath.net