282. nap: Antiochusz megszentségteleníti a Templomot
Korszak: Makkabeus-felkelés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Hálát adunk neked. Köszönjük igédet a Makkabeusok és Sirák fia könyvéből. Annyira hálás vagyok, Uram, hogy folyamatosan feltárod nekünk bölcsességedet és látásodat magadról, a világról, arról, hogy milyennek alkottál minket, hogy milyen életre hívsz minket ebben a világban. Kérünk, segíts, hogy helyesen és bölcsen éljünk e világban! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy fiaidként, lányaidként éljünk, és a te bölcsességedben járjunk ma és minden nap! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Kezdjük is a Makkabeusokkal! Mi is történt? A helyzet a következő: A Babiloni Birodalmat a Méd–Perzsa Birodalom követte. Aztán itt van ez a srác, Alexandrosz. Sok szempontból nagynak mondható, az emberek ezért Nagy Sándornak is hívják. Meghódította az ismert világot, így kialakult a görög–makedón birodalom. A Makkabeusok első könyvének a legelején Nagy Sándor már haldoklik és nincs utódja, aki örökölhetné a birodalmat. Ezért felosztja azt négy fő embere között. Nagy Sándor halála után birodalma több hellenisztikus királyságra szakadt, köztük a Szeleukida Birodalomra. Ennek egyik későbbi uralkodója volt IV. Antiochusz Epifanész, aki Kr. e. 175 körül került hatalomra, és Kr. e. 167-től súlyosan üldözte a zsidó vallás gyakorlóit. Ez váltotta ki a Makkabeus-felkelést. Ez azért fontos, mert eddig itt voltak, ugye, a babiloniak, a perzsák, vagyis a Méd-Perzsa Birodalom, meg egy kicsit Nagy Sándor is. De a hódítók politikájában mindeddig volt egyfajta vallási tolerancia, valahogy így: „Jó, csináljátok csak! Sok vizet nem zavartok”.
Tudjuk persze, mi történt Dániellel az oroszlánok barlangjában, meg Mardokeussal, meg többször előfordult, ugye, hogy a zsidók nem borultak le az aktuális uralkodó előtt, mégis egészen idáig tapasztalhattunk valamiféle vallási toleranciát – egészen Antiochusz Epifanészig. Nála nemcsak kemény totalitarizmus van, hanem puha totalitarizmus is, ami azt jelenti, hogy „jól megy majd sorod, hogyha jól viselkedsz”. Igazán akkor lesz jó dolgod, ha olyan vagy, mint a többiek, ha pont úgy élsz, mint mások. Ez bizony teljesen ugyanaz a kísértés, amit Izrael népe átélt, amikor belépett az ígéret földjére: „legyünk olyanok, mint a kánaániták, olyanok, mint a hivviták, a jebuziták, mint a moábiták, és (most) mint a görögök”! A görög civilizáció jelen esetben viszont nem semmi! Szuperfejlett. Úgy értem, egyes ázsiai civilizációk is igen szépen virágoztak ez időben, bizonyos tekintetben mégis a görög civilizáció volt a csúcs.
A zsidók látják ezt a nagyszerű görög civilizációt, és mi történik? Görög példára építenek egy testgyakorló iskolát Jeruzsálemben. Nos, ez a testgyakorló iskola elnevezés nekem mindig is bizarrnak tűnt. Amúgy a gimnasztika szavunk ennek eredetiéből ered. Tudjátok mit jelent? Meztelenül táncolni vagy meztelenül tornázni. Később is mindig eszembe jutott, ha ezt a szót hallottam, hogy persze ez a görögökre utal, hiszen ők meztelenül tornáztak. Szóval a gimnasztika meztelen tornát jelent tulajdonképpen. Miért is emelem ezt ki? Hát azért, mert ha Jeruzsálemben egy testgyakorló iskola épül, és ott meztelenül tornáznak, akkor elég egyértelműen látszani fog, hogy ki zsidó és ki nem, ki van körülmetélve, és ki nincs. Kirakatban van, hogy valaki a szövetséghez tartozik és nem pogány, nem görög. Ennek volt egy olyan következménye, amint a 14. és 15. versben láthatjuk, hogy voltak emberek, akik „újranövesztették előbőrüket, és elpártoltak a szent szövetségtől” (1Mak 1,14-15). Tehát voltak olyan zsidók, akik annyira igyekeztek alkalmazkodni a görög kultúrához, hogy még a körülmetélésük nyomait is megpróbálták eltüntetni. A görög eredeti szöveg így fordítható: „és előbőrt készítettek maguknak”. Hogy ezt hogy csinálták, arra nem tér ki a szöveg, de könnyen lehet, hogy erre műtéti eljárást is alkalmaztak. A Makkabeusok első könyve ezt a szent szövetségtől való elfordulás jeleként értelmezi. – Na, ez a puha totalitarizmus! „Be akarok illeszkedni, olyan akarok lenni, mint mindenki más.”
Aztán jön a kemény totalitarizmus, amikor bevezetik a pogány kultuszt, amint az első fejezetben olvassuk. Ez nemcsak abból áll, hogy jön Antiochusz Epifanész, és kifosztja a templomot, hanem felállítja a „vészt hozó undokságot” is, ahogy ezt már Dániel próféta megjövendölte (vö. Dán 11,31). Tűnődhetünk rajta, mit is jelenthet ez… Egy pogány oltárt állítottak az égőáldozati oltárra, amelyen tiltott áldozatokat mutattak be. A Makkabeusok 2. könyve szerint pedig a jeruzsálemi templomot Zeusz Olümpiosznak szentelték. Gondoljunk csak bele: a templomot, az Úristen templomát Zeusznak szentelik, és Zeusz tiszteletét vezetik be. Micsoda eltévelyedés! És mekkora nyomás kerül most a jeruzsálemi zsidókra, a hűséges zsidókra.
Hiszen részletesen leírva láthatjuk, hogy minden vonalon volt ellenállás: voltak bizony zsidók, akik visszautasították azokat az ételeket, amiket nem ehettek meg, pedig kényszeríteni akarták őket. Hát…, elég rosszul alakul itt minden. Az első fejezet 58. versében olvashatjuk, hogy a király rendelete halálra ítélte az ellenszegülőket: „Ilyen rendelkezésekkel léptek fel Izrael ellen, mindazok ellen, akiket hónapról hónapra tetten értek a városokban” (1Mak 1,58). Majd így folytatja: „Azokat az asszonyokat, akik körülmetéltették gyermekeiket, megölték a parancs szerint, gyermekeiket a nyakukba akasztották” (1Mak 1,60-61). Képzeljétek csak el, hát ez is Antiochusz Epifanész műve volt!
Nézzük a fejezet utolsó három versét, ami különösen fontos most nekünk: „De Izrael fiai közül sokan állhatatosak maradtak, és kitartottak amellett az elhatározásuk mellett, hogy semmi tisztátalant nem élveznek. Inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált” (1Mak 1,62-63). Ez igen! Fogunk még hallani néhány konkrét történetet a Makkabeusok második könyvében, ahol kicsit jobban feltárul majd ez a hihetetlen bátorság, ez a hit… Hogy milyen is volt élni az üldözés alatt. Hiszen „inkább meghalnak, semmint étellel tisztátalanná tegyék magukat és megszegjék a szent szövetséget. Így vállalták a halált” (1Mak 1,63). Emlékeztek Sadrak, Mesak és Abednegó történetére? Más néven Hananjára, Azarjára és Misaelre, akik azt mondják: „Nincs szükség rá, ó király, hogy mi feleljünk parancsodra. Ha a mi Istenünk, akit tisztelünk, meg akar minket menteni, akkor a tüzes kemencéből és a te kezedből is kiszabadít, ó király. De ha nem így történnék is, tudd meg, ó király, hogy isteneidet nem tiszteljük, és az aranyszobrot, amelyet állíttattál, nem imádjuk” (Dán 3,16-18). És megmenti őket.
De láttuk Eszter helytállását is. Mardokeus azt mondja neki: „ha te nem állsz ki az Úrért, Isten akkor is megmenti Izrael népét, de te nem leszel közöttük”. Ő viszont kiáll, és Isten az ő életét is megmenti végül. És itt vannak most ezek a jeruzsálemi zsidók, akik inkább választják a halált, minthogy tisztátalan ételt egyenek, és megszegjék a szövetséget. És meg is halnak. Erről még fogunk hallani a Makkabeusok 2. könyvében: a bátorság és a hit történeteit. Amit ma olvasunk, az még csak a megalapozása annak, ami ezután fog történni, de hamarosan kitör a lázadás a görög hódítás ellen.
Térjünk át a Sirák fia könyvére! Ezt biztosan szeretni fogjátok, én annyira szeretem. Egyszerűen elképesztő! Ez a könyv nagyjából ugyanabból az időből való, talán valamivel a Makkabeus-felkelés után íródott. Ez egy bölcsességgel teli könyv, csak a bölcsességről és az istenfélelemről szól. Gondoljatok csak bele: „A bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Sir 1,14). „A bölcsesség telje az Úrnak félelme” (Sir 1,16). Majd később továbbmegy: „A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme” (Sir 1,18). És még valami: „A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme” (Sir 1,20). Hú, ez nagyon ütős! Te mennyire vagy bölcs ennek tükrében?
Rá kell jönnünk, mit is jelent az istenfélelem! Ez nem azt jelenti, hogy rettegünk Istentől, nem azt jelenti, hogy meg kell hátrálnunk, mert Isten zsarnok lenne vagy netán gonosz, vagy annyira nagyhatalmú, hogy minket csak arra használna, hogy uralkodjon rajtunk. Tudjuk, hogy nem zsarnok. Nem vezet be se puha, se kemény totalitarizmust. Ő jóságos Isten – de attól még Isten. Az istenfélelem azt jelenti, hogy Istent komolyan vesszük. Legegyszerűbben így önthetjük szavakba. Ha azt kérdezed, mi az istenfélelem, lehetne ezt jobban is megfogalmazni, de a legegyszerűbb azt mondani, hogy Istent komolyan venni Istenként.
Na, de hogy néz ki ez a gyakorlatban? Az első fejezetben rögtön azt mondjuk: „A bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Sir 1,14). De honnan lesz így bölcsességünk? A Sirák 1,26 ezt mondja: „Ha bölcs akarsz lenni, tartsd meg a parancsokat, akkor majd elhalmoz vele az Úr” (Sir 1,26). És mi milyen ostobák vagyunk, amikor nem tartjuk meg az Úr parancsait. Így folytatja a 28. versben: „Az Úr félelmével sose szegülj szembe, és megosztott szívvel ne járulj eléje!” (Sir 1,28).
Gyakran pedig ilyen megosztott szívvel állunk hozzá: „Teljesíteni akarom akaratodat! De… mégsem akarom igazán megtenni… Meg akarom tartani parancsaidat, de… nem is igazán akarom megtartani parancsaidat…” Na, ez az ostobaság receptje. De Isten kegyelméből hűségesen haladhatunk tovább.
Még két dolgot hadd emeljek ki! Az egyik kedvencem a Sir 2,1: „Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra. Keményítsd meg szíved és légy állhatatos, a kísértés napján ne kapkodj el semmit. Mindent, ami rád szakad, tűrj el békességgel, maradj hűséges a megaláztatásban. Mert az aranyat tűzben próbálják, a kiválasztottakat meg a balsors kohójában. Bízzál az Istenben: gondodat viseli, járj egyenes úton és reménykedj benne” (Sir 2,1-6). Kell ennél több?
Még egy kis megjegyzés a harmadik fejezethez. Ugye bírjátok még? Szóval kötelességeink vannak a szüleink felé, és mások felé is. Olyan erőteljes ez a figyelmeztetés a szülők tiszteletére. Aki tiszteli apját, azt tisztelik, aki tiszteli anyját, azt tisztelik. Aki nem tiszteli apját, azt nem tisztelik. Aki nem tiszteli az anyukáját, azt nem tisztelik. Olyan erőteljes, ahogy ezt újra meg újra halljuk végig a 3. fejezet során! Méltó ezt hangsúlyozni, mert azt hiszem, manapság (nem vagyok benne biztos, de talán) benne van a levegőben, hogy könnyen kigúnyoljuk, könnyen elutasítjuk a szüleinket. Nincs meg az ősök, szülők, idősek iránti tisztelet, ami más kultúrákban jelen van. A Sirák fia 3. fejezete erre emlékeztet minket, hogy ez mennyire fontos. Valójában a negyedik parancsolat az egyetlen, amelyhez áldás is társul: „Tiszteld atyádat s anyádat (…), hogy hosszú ideig élj” (MTörv 5,16.) Erre emlékeztet minket újra Sirák fia könyvének harmadik fejezete.
A következő körülbelül harminc napban a Makkabeusok könyveivel, Sirák fia könyvével és a Bölcsesség könyvével haladunk tovább, vagyis azokkal a könyvekkel, amelyek a Makkabeusi felkelés időszakához kapcsolódnak.
Ezután pedig belépünk az Újszövetségbe.
Ez tehát az utolsó nagy szakaszunk kezdete azelőtt, hogy elérkeznénk az újszövetségi időszakhoz és az utolsó evangéliumhoz, amelyet még nem olvastunk: Lukács evangéliumához.
Ezután következik majd az Apostolok Cselekedetei, valamint Pál apostol és a többi apostol levelei.
Ma azonban még csak a 282. napnál tartunk, és éppen most kezdjük ezt az új szakaszt, amely megelőzi a legutolsót. Ez az utolsó előtti korszak, mielőtt elérkeznénk utunk végéhez.
Hűha! Micsoda áldás és mekkora kegyelem, hogy eddig eljutottunk. Bár még messze vagyunk a végétől.
Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem és a Biblia egy év alatt podcast hallgatóiért is! Ne feledkezzünk el a Zarándok.ma szerkesztőségéről sem, hiszen nélkülük ez a podcast nem jöhetett volna létre.
