99. nap: Az Ige testté lett
Korszak: Messiási ellenőrző pont
Ima
Mennyei Atyánk! Imádunk és dicsőítünk téged. Köszönjük, hogy kinyilatkoztattad nekünk a Fiadat. Kinyilatkoztattad a szeretetedet. A Fiú a te nekünk ajándékozott szíved. Mérhetetlenül hálásak vagyunk. Köszönjük János evangéliumának első három fejezetét, amely hirdeti nekünk, hogy te, Mennyei Atyánk, úgy szeretted a világot, hogy egyszülött, szeretett Fiadat adtad, hogy ne vesszünk el, hanem örök életünk legyen. Hogy téged birtokolhassunk. Hogy tudjuk: ismersz minket, számítunk neked. Köszönjük, Urunk.
Segíts, hogy befogadjuk ezt az ajándékot! Te adtál, és folyamatosan adsz. Add, hogy egész lényünkkel, mindazzal, amink van, képesek legyünk elfogadni ezt az ajándékot! Az Ajándék nevében és annak nevében, aki nekünk adatott: Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Te jóságos ég, kedves barátaim, te jó ég! Elnézést az ömlengésért, de óriási ajándék, hogy János evangéliumához érkeztünk. Nem csak azért, mert egy evangéliumhoz, hanem hogy kifejezettem János evangéliumához. Néhány dolgot rögtön ki is kell emelni.
Tehát ez János evangéliuma és hisszük, hogy ezt János apostol írta. Ő nem utal magára név szerint az evangéliumban, hanem magát, mint a „szeretett tanítványt” mutatja be. Később többször is előjön majd, hogy ez a szeretett tanítvány már a kezdetek kezdetén ott volt Jézussal. Eredetileg Keresztelő János követője volt, de rögtön csatlakozik Jézushoz, amint megjelent a Jordánnál. Kicsit zavaros lehet a sok János név. János evangéliumának a szerzője a szeretett János apostol, és van szó Keresztelő Jánosról is.
Ezt olvassuk rögtön az első fejezetben: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1,1). János az evangéliuma legelső mondatában bemutatja Jézusnak a legmeghatározóbb sajátosságát, hogy Ő az igaz Isten. Rendkívül fontos még ez a vers is: „S az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Tehát magáról Jézusról beszél. És ez nagyon fontos. Vagyis Jézus nem csak egy tanító volt a sok közül. Nem csak egy gyógyító vagy egy próféta, hanem Jézus maga a Megtestesült Ige. Jézus maga az Isten. Ezt mondjuk a Hiszekegyben is: „Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.” Majd a 3. fejezetben olvassuk, hogy Ő saját magát adta nekünk oda, Isten jött közénk az Istentől: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).
Hűha, egy pár dolgot itt észben kell tartanunk. Keresztelő János nem a messiás. Nagyon egyértelműen megmondja, hogy azért jött, hogy előkészítse a terepet az Úrnak. Ő az utolsó az ószövetségi próféták közül, aki megmutatja a Jézushoz vezető utat. És nem csak szó szerint rámutat Jézusra, hanem Jézust egy nagyon különleges néven hívja, ami a holnapi és a későbbi részekhez is kapcsolódik majd. Amikor Keresztelő János meglátja Jézust közeledni, ezt mondja, kétszer is: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29; Jn 1,36). Ahogy ezt halljuk, azt gondolhatjuk mi, 21. századi keresztények, nyugati keresztények vagy bárhol élő keresztények, hogy „Ja, hát persze! Hát azért mondja ezt Keresztelő János, mert Jézus olyan szelíd, olyan szerény és alázatos szívű volt.” – De nem!
Amikor Keresztelő János azt mondja, hogy „Nézzétek, azt Isten Báránya”, akkor ezt a zsidóknak mondja. Mi lehet a kapcsolat a között, amit a zsidóknak mond Jézus, és a között, amit mi is olvastunk a Kivonulás könyvében, a Számok könyvében, a Leviták könyvében és a Második Törvénykönyvben? Mi is a bárány ezekben a könyvekben?
A bárány mindig az áldozat volt. A bárányt áldozták fel az Atyának. Szóval ne feledjük, hogy amikor ezt mondja Keresztelő János Jézusról, hogy „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29), akkor itt most nem arra mutat rá, hogy ő milyen szelíd lelkű, szerény és alázatos szívű – habár Jézus igenis szelíd lelkű, szerény és alázatos szívű volt – hanem arra, hogy ő az áldozat. Ő itt az áldozati bárány.
Emlékezzünk vissza a Teremtés könyvében, mikor Isten ezt mondja Ábrahámnak: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a hegyen, amelyet majd megnevezek neked” (Ter 22,2). És mi történik a felfelé vezető úton? Izsák megkérdezi az apját, hogy hát itt a fa meg a tűz, de hol van az áldozati bárány? Majd Ábrahám ezt a prófétai igét mondja, ami most is itt visszhangzik a fülemben: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.” (Ter 22,8). És itt van Keresztelő János, János evangéliumának az első fejezetében, aki meglátja Jézust és azt mondja, hogy Ő a Bárány.
Azt a mindenit! Ez az áldozati bárány. Ő a Bárány.
Emlékezzünk vissza: amikor a zsidók az egyiptomi fogságban megjelölték a bárány vérével az ajtóikat, ezzel megmentették az életüket és kiszabadultak a rabszolgaságból. Új életet kaptak. Jézus is erre a szabadulásra mutat rá, amikor ezt mondja: „Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában…” (Jn 3,14). És ekkor mindenki, akit megmart a kígyó, az megmenekült, ha rátekintett. Mert a bronzkígyó, ami a szolgaságuk jele, a bűnük jelképe, ami megölte őket, egyszerre a reménységük jelképe lett. Ahogy Jézus a kereszten is a bűneinkre és a megtörtségünkre mutat. De Jézus a kereszten a reménység szimbóluma.
Még egy utolsó dolog a végén, habár ez a rész már így is hosszúra sikerült. Beszéltem pár emberrel, akik velünk együtt olvassák a Bibliát. Azt mondták, hogy ez annyira nagyszerű, annyira szeretik hallgatni, miket tesz Isten az Ószövetségben, miket tesz a zsidó néppel. Nagy ajándék ez. De Isten vajon mindenkit szeret? Persze a zsidókat szereti, de vajon másokat is szeret-e a föld minden táján? Miért pont a zsidókat választotta ki? Emlékezzünk vissza, mit ígért Isten Ábrahámnak! Hogy népek atyjává teszi, az Ígéret földjét és hogy általa nyer majd áldást a föld minden népe. Vagyis mi történt? Istennek ki kellett választani valakit, pontosabban ki akart választani egy embert, hogy általa juttassa el az áldást mindenkihez. Ábrahám és a családja lett a kiválasztott, hogy mindenki részesülhessen az üdvösségben. Vagyis Isten mindenkit szeret, akit megalkotott, és a zsidó nép által áldja meg az egész világot.
János evangéliumának első három fejezetét vettük át, és láttuk, ahogy Isten az elején elmondja, hogy igen, így fogom megáldani az egész földet. Miért is? „Mert úgy szerette Isten a világot…” (Jn 3,16). Nem csak a zsidó népet, habár velük különleges szövetséget kötött, hanem az egész világot. Hiszen egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten mindenkit szeret.
Mit kaptunk Jézusban? Az Egyházban mindenféle nemzetiség megtalálható. Az Egyházban mindenféle nyelv és nép jelen van, minden kontinensről. Minden ember meg van hívva az Egyházba.
Isten a zsidó népen keresztül maga is zsidó emberré lett Jézus Krisztusban. A tökéletes Isten és tökéletes ember megalapította az Egyházat, hogy az egész világ megtudja, hogy Isten szereti az embereket és megnyitotta nekik Egyházát. Vagyis minden ember abban a tudatban élhet, hogy Isten mindenkit szeret. Az egész világon mindenkinek tudja a nevét, mindenkit a nevén szólít. Minket is, téged is, engem is hív. Hív, hogy lépjünk szövetségre vele, hogy megmenekülhessünk, nehogy elvesszünk, hogy örök életünk lehessen.
Tartsunk ki az imában! Még hat nap János evangéliumából. Holnap János 4., 5. és 6. fejezete következik — rendkívüli részek.









