94. nap: Sámson és Delila
Korszak: Honfoglalás és Bírák kora
Ima
Mennyei Atyánk, dicsérünk téged, áldunk téged és magasztaljuk neved, mert te vagy az Isten, aki mindeneket teremtettél és minden létezőnek forrása és alapja vagy. Te vagy a valóság és az anyag forrása és felfeded előttünk szívedet, ami csodálatos, semmihez sem hasonlítható. Köszönjük neked, Istenünk! Te, az Isten, aki mindenek felett álló vagy és mindennek a forrása vagy, kiválasztottál bennünket, hogy gondunkat viseld. Kiválasztottál arra, hogy törődj velünk és felfedd számunkra a szíved. Segíts, hogy megláthassuk, megismerjük és kövessük szívedet, hogy megtaláljuk a helyünket a szívedben ma és életünk minden napján! Ezt kérjük tőled a mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Sámson történetének a közepéhez értünk, és nem értjük, hogy hogyan történhet mindez így. Úgy értem: milyen nevetséges az, ahogy Sámsont az indulatai irányítják. Ahogy már tegnap is említettük, megvannak Sámson erősségei, de a gyengeségei is, amelyek közül az egyik az, hogy érzelmei és vágyai egészen a hatalmukba tudják őt keríteni. Olyannyira, hogy Delila – akinek a neve hazugot, ármánykodót jelent –, négyszer kérdezi meg tőle erejének titkát, és Sámson háromszor hazugsággal félrevezeti őt, tudva, hogy ebben a nőben nem bízhat meg. De amikor visszatér hozzá – ki tudja, mitől vezérelve –, Sámson végül mégis bizalmat szavaz neki.
Ez nagy lecke mindannyiunk számára. Hiszen voltunk már részesei sérült kapcsolatoknak, ahol a másik ember vagy emberek nem egyszer tanúbizonyságát adták annak, hogy nem lehet bennük megbízni, mi mégis folyton visszatértünk hozzájuk. Vajon miért? Ez nem csak szerelmi kapcsolatokra igaz, mint Sámson és Delila esetében. Előfordulhat például hivatalos vagy üzleti kapcsolatokban is, hogy bizalomra érdemtelen emberekben bízunk meg újra és újra. Miért teszünk így…? – Sámson példája világosan megmutatja számunkra, hogy ez oktalanság. De arra is tanít az ő története, hogy Isten ilyen eseteken keresztül is tud működni.
Ha visszalapozunk a Kivonulás és a Teremtés könyvéhez, azt látjuk, hogy Isten megtört embereken keresztül cselekszik. Ők Isten népe. Sámson is egy közülük, egy bíra, Izrael megmentője. Mégis, sok esetben esztelenül cselekszik. Ahogy tovább haladunk, megint látjuk, hogy nem gondolkodik nagyobb összefüggésekben. Miután levágják a haját, megvakítják és börtönbe kerül, miért akar bosszút állni a filiszteusokon? A szeméért, nem másért…
Tartsuk ezt észben! A Bírák könyvét leginkább nehéz időkre ajánlom olvasmányul, amikor a kétségbeesés szélén állunk. Mert elolvassuk ezeket a történeteket, és azt mondjuk: „Álljunk csak meg egy pillanatra! Sámson lenne az a legnagyszerűbb férfi, akit Isten abban az időben népe megmentőjéül választott? Ezt a hibákkal teli embert?” Ennek tükrében tekinthetünk rá saját vezetőinkre is. Az Egyházban, az üzleti életben vagy a politikában, de akár a közösségvezetőnkre is, és azt mondhatjuk: „Te jó ég! Tényleg ő a legjobb, akit kaphattunk?”
Nagyon fontos dolog hangzik el a 16. fejezet 22. versében. Itt Sámsont vakon, leborotválva és megbéklyózva láthatjuk. Malomkövet forgatva őröl a tömlöcben. A szövegben azt olvassuk róla, hogy „a haja újra nőni kezdett, miután megnyírták”. Ez egy „ki nevet a végén?” helyzet, ahol az történik, hogy amikor legközelebb behozzák Sámsont a filiszteusok elé, hogy gúnyt űzzenek belőle, Isten Lelke leszáll rá, mikor segítségül hívja az Urat. Ezt nem szabad elfelejtenünk! Isten népe nem tökéletes, de az övé. Ez mindannyiunk számára fontos tanítás. Te és én, egyikünk sem tökéletes, de hozzá tartozunk.
A következő két fejezetben egy bizarr elbeszélést olvashatunk, Micha és a levita történetét. Röviden összefoglalva: Micha ellop anyjától 1100 ezüstöt, majd visszamegy hozzá és úgy mellékesen megjegyzi, hogy ő lopta el. Erre anyja úgy meghatódik fia őszinteségén, hogy gyorsan készíttetnek a pénzből egy bálványt. Hát ez óriási! „Ez szép volt, anyuka! Bravó, Micha!” Mit mutat meg számunkra ez a történet? A Bírák 17,6-ban ezt olvassuk: „Ebben az időben nem volt király Izraelben és mindenki azt tette, ami neki tetszett.” Tehát Micha bálványt készíttetett. Még a kezdetek kezdetén vagyunk, rögtön a Józsue vezette hódítás után. A Dán nemzetségéből valóknak még nincs is saját földjük. És máris esnek szét a dolgok… Micha felállít egy szentélyt, így a szomszédai is azt a bálványt imádják, amit abból az 1100 ezüstből készíttetett, amit előzőleg anyjától lopott el, de visszaadott. Tudjátok, ő a jó fiú. Tehát, ezt a bálványt imádják, és Micha még pappá is teszi az egyik fiát, majd talál egy levitát. Ki ez a levita? Emlékeztek arra, hogy a levitáknak a számukra kijelölt 48 városban kellett lakniuk. Ez a levita pedig elment Betlehemből (ami eleve nem is volt leviták városa), és vándorolt. Lényegében egy zsoldos levita lett, egy felbérelhető pap, aki találkozott Michával. Micha pedig így gondolkodott: „Milyen jó, én egy legitim papot akarok, neked pedig megvan a megfelelő származásod. Kössünk hát egyezséget: lakj nálam, én megfizetlek, te pedig elvégzed majd a papi munkát.” A levita beleáll, és vezeti Michát, a családját és a szomszédait a hamis imádásban. Csak mellesleg, a bálványt 1100 ezüstsékelért csináltatta, a levita pedig évente kap 10 ezüstsékelt. Ez is mutatja, mennyivel többet áldoztak a bálványra.
A levitának pontosan tudnia kellet volna, hogy amit tesz, az helytelen. És lehet, hogy tudta is. Mi volt a helyzet abban az időben Izraelben? Nem volt király, „és mindenki azt tett, amit jónak tartott”. Azért olyan fontos ez a rész, mert a helyes istentisztelet mibenlétére világít rá. Ehhez nagyon jól kell ismernünk az Úr szívét, és ettől nem szabad eltérnünk sem jobbra sem balra!
Később Dán törzse lakóhelyet akar magának, és felmennek Laisba. Útközben találkoznak ezzel a zsoldos levitával, és azt mondják neki: Miért lennél egy családnak a papja, ha lehetnél mindannyiunké, egy egész nemzetségé? A zsoldos levita pedig igent mond a nagyobb ajánlatra. Viszont mi történik? Elviszik Micha házából a bálványt, amit Micha csináltatott, és felállítják Laisban a szentélyüket. A levita pedig vezeti őket az imádásban, mialatt ebben az időben az igaz Isten szentélye Silóban van… Hihetetlen! Egy levita hamis istenimádásba vezeti Izrael e törzsének tagjait. És ez az egész nem sokkal Józsue halála után történik. Igaz, van olyan elmélet is, miszerint ez később történt. Akármi is a pontos időpont, a tény, hogy ilyen állhatatlanok tudunk lenni, és könnyen elfordulunk attól, amire az Úr kér minket. Néha még ügyesen tettetjük is, hogy nem tudjuk, mi a gond. Mert az elég valószínűtlen, hogy a levita nem tudta, mit kellene tennie. Biztosan tudta, hogy ez bálványimádás, hiszen mindenki ismerte az aranyborjú történetét. Mindenki ismerte a történetet, amikor az izraeliták bálványt készítettek, és azt nevezték ki istennek, aki őket az egyiptomi szolgaságból kihozta. Ezt a történetet és annak jelentését mindenki ismerte. Tehát nem hiszem, hogy a levita nem volt tudatában annak, hogy a tette hamis.
Hasonló helyzetben mi mit teszünk? Képesek vagyunk azt állítani, hogy nem tudjuk, mit tegyünk? Még egyszer: „Nem volt királya Izraelnek, és mindenki azt tette, amit jónak látott.” Ez az önbecsapásra való hajlam ott van és megerősödhet mindannyiunkban. Ezért kell imádkoznunk egymásért, mert nemcsak arról van szó, hogy felismerem ezeknek a megtört embereknek a megtört életükből fakadó szörnyű döntéseit. Ez rólunk szól! Az ige: tükör, lámpafény, smirgli, ahogyan már korábban is neveztük. Ez az olvasmány visszatükrözi nekünk az igazságot a saját szívünkről. Hiszen milyen könnyen hivatkozunk arra, hogy talán nem is tudjuk, mi az igazság… és megyünk a tömeggel. Azt mondjuk, hogy sosem tudhatjuk biztosan, mi a helyes. És Isten akarata ellenében megyünk.
Ezért kell imádkoznunk egymásért. Mert ez nem arról szól, hogy hihetetlen, hogy egyesek milyen megtört emberek és milyen szörnyű döntések vannak. Ez rólunk szól. Ez tükör. Ez zseblámpa. Ez csiszolópapír – ahogy arról volt már szó. Feltárja előttünk a saját szívünk igazságát: milyen gyorsan mondjuk mi is, hogy „ugyan, ki tudja”, és sodródunk a tömeggel. Vagy azt, hogy „ki tudja”, és egyszerűen az Úrral szembemegyünk.
Még egy utolsó – és borzalmas – nap áll előttünk a Bírák könyvéből. Holnap a 19., 20. és 21. fejezetet olvassuk. Ismét 18-as karikás tartalom következik a Bibliából. Azért erre figyeljetek, amikor holnap megtesszük a következő lépést. Kérlek, imádkozzatok értem! Én imádkozom értetek. Imádkozzunk egymásért!









