7 megszívlelendő tanács, mielőtt kiteszünk valamit a közösségi médiára

Facebook, Twitter, Instagram, különféle fórumok vagy a Snapchat … nagyon sokféle közösségi hálózat van, és mindennapjaink részei. Módunkban áll mindenfélét megosztani rajtuk: fényképeket, szövegeket, videókat, és reagálhatunk mindenre, amit mások közreadtak. Képernyőnk elől könnyű gyorsan és helytelenül reagálni úgy, hogy nem is vesszük észre. Adunk néhány ötletet arra, hogy mit gondoljunk át, mielőtt posztolunk valamit.

Egy mondat, ami hozzánk szól, egy fénykép, ami megihlet, egy megosztani kívánt álláspont, egy tapasztalat … Manapság sokféle okból teszünk fel valamit az internetre, a közösségi média révén, a vitafórumokon, blogokon, különböző helyeken át. Az elektronikus kommunikáció korszakában minden gyorsabb, és minden könnyebbnek tűnik! Annál is inkább, mert az internet megadja azt a lehetőséget is, hogy névtelenül vagy álnéven lehessen írni, nevünk, valódi identitásunk felfedése nélkül.

Ennek következtében nem ritkaság, hogy naponta lehet találkozni nézeteltérésekkel, nem helyénvaló szavakkal, elmérgesedett és agresszív vitákkal, gúnyolódással és mindenféle botránnyal, amelyeket olyan emberek szítanak, akik állításaikat vagy vállalják vagy nem. Mindenkin magán múlik, hogy megfontolja, mit és hogyan akar mondani, és hogy lássa annak következményeit. Annak érdekében, hogy sikerüljön értelmes módon megválogatni és kiposztolni gondolatainkat, adunk néhány tanácsot, amit célszerű megfontolni, mielőtt bármit is közreadnánk a világhálón.

1. Mi az, ami motivál, és arra késztet, hogy megosszunk valamit a közösségi médiában?

Kezdésként, gondoljuk meg, miért is akarunk írni az interneten. Ténylegesen mi motivál minket arra, hogy válaszoljunk egy posztra, egy fényképre, vagy közöljünk valami írást a közösségi médiában. Mi az, ami megihletett?

Ha érezzük a Szentlélek ihletését, és szeretetet és fényt akarunk megosztani, hogy megszépítsük valakinek a napját, akkor szándékunk dicséretes. Ha azonban az írási vágy mögött neheztelés, harag, féltékenység bújik meg. akkor ezeket az érzéseket kezdettől fel kell tudni ismerni és mellőzni kell még a posztolás előtt. Az ilyen indítóokokból származó reakció nem lesz konstruktív, ha nem gondolkodunk rajta előzőleg. Fontoljuk meg érzelmeinket és ne posztoljunk túlságosan gyorsan.

2. Az én közölnivalóm igaz-e és tiszteletteljes-e?

Mielőtt bármit is kiposztolnánk az interneten, meg kell bizonyosodni közlendőnk forrásairól és azok igazságáról. Hány idézetet látunk például a Bibliából vagy más műből, amelyeket kiemelnek a szövegkörnyezetükből, rosszul fordítanak vagy helytelenül értelmeznek? Sértő ezeket ott alkalmazni, ahol semmi értelmük, ahol nem kapcsolódnak semmihez, és így elferdíteni mondanivalójukat. Mindenképpen lényeges tisztelni a szavakat, a tényeket és a szerzőket, a megfelelő és hiteles források ellenőrzésével és idézésével.

Ugyanez vonatkozik a nem ellenőrzött forrású írásokra vagy az egyszerűen légbőlkapott információkra, a fake news-okra, amik csak táplálják a hiábavaló vitákat.

3. Írásom nem része-e a pletykálkodásnak?

Hasonlóképpen meg kell gondolni: nem keveredtem-e bele pletykák terjesztésébe. Az én kijelentéseim nem okoznak-e kárt valakinek? Amennyiben a válasz „igen”, jusson eszünkbe, hogy bűn hamis dolgokat terjeszteni más személyekkel kapcsolatban: „Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza”. (Kiv 23, 1)

Ugyanígy: közzététel előtt, akár kommentárról, cikkről, vagy másról van szó, gondolni kell arra a személyre, akit érint a dolog, és hogy milyen információkat adunk tovább. Meg kell bizonyosodni arról, még ha nem is nevezünk meg senkit, hogy nem vagyunk-e közelebbről vagy távolabbról pletykáknak a részesei. Ne posztoljunk gúnyolódásokat és ne válaszoljunk a gúnyolódó írásokra.

4. Helyezzük magunkat az olvasó helyébe

Ha már kiposztoltam mondanivalómat, mit fog érezni az olvasója? Az a személy, akiről szóltam írásomban, kommentemban? Hogyan reagál a családja? Abban, amit olvastam és amire reagálni akarnék, gondoltam-e arra, mit élt át, mit tapasztalt meg ez az illető? Fontos figyelembe venni azokat az érzelmeket, amik az emberekben felmerülnek közléseink olvasásakor, a különböző megosztásokat látva. Ismétlem: gondolnunk kell írásaink hatására és a mások életében keltett reakciókra.

5. Szükséges-e, vagy hasznos-e, hogy véleményemet nyilvánítsam?

Minden interneten kiposztolt mondat előtt meg kellene gondolni ennek a beavatkozásnak a hasznosságát. Hasznos-e, szükséges-e a véleményünk? Vagy megsért valakit? Örömet okoz-e valakinek a kommentünk olvasása? Ha elhatározzuk, hogy a közösségi média útján kommunikálunk, akkor kell, hogy ennek értelme legyen, hasznára legyen valakinek, olyan információt nyújtson, amiről még nem volt az illetőnek tudomása, örömöt szerezzen neki a néhány kedves, kellemes és tiszteletteljes szót elolvasása.

Ne vegyünk részt meddő vitákban korlátolt emberekkel, ne menjünk bele provokációkba. Legyen a világhálón való megjelenésünk szép és hasznos!

6. Elégedett leszek-e hosszú távon a megnyilatkozásommal?

További szempont: gondolkodjunk el, mielőtt posztolunk, vajon néhány nap, hónap vagy év elteltével még mindig meg leszünk elégedve azzal, amit posztoltunk? Ne küldjünk el soha olyat, amit később megbánhatunk, akkor sem, ha különböző opcióknak köszönhetően módunk volna azokat kitörölni, hiszen ezek időközben számos személyhez már eljuthattak. Legyünk biztosak a szavaink felől, vállaljuk gondolatainkat, még akkor is, ha az idő már elmúlt.

7. Magatartásom egyezik-e a hitemmel?

Végül pedig, összességében tegyük fel magunknak a kérdést: megnyilatkozásunk tartalma és keresztény elveink összhangban vannak-e egymással? Posztolásunk szeretetet és világosságot fog-e hozni világba? Ha valami különös esettel kapcsolatban ellentétes érzések uralkodnak bennünk, gondoljunk arra, hogy először imádkozzunk, esetleg járuljunk szentgyónáshoz, hogy így pihent aggyal tudjunk felkészülni a válaszadásra vagy a cikkírásra, jól végiggondolva az előbbiekben felsorolt kérdéseket.

Mindenekelőtt pedig – mielőtt mindenki szeme láttára és füle hallatára kiöntenénk magunkból mindent az interneten – tartsunk szem előtt néhány nagyon fontos alapelvet: a szeretetet, a tiszteletet, a szolidaritást, a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia