37. nap: Isten csodatettei – Biblia egy év alatt podcast
Korszak: Egyiptom és a Kivonulás
Ima
Mennyei Atyánk! Köszönjük neked igéd kinyilatkoztatását! Imádunk és áldunk téged! Jézus nevében kérünk téged, legyél velünk most és mindörökké! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Tegnap hallottunk a mennyei mannáról és a fürjekről, azelőtt pedig a Sás-tengeren való átkelésről. Egy zárójeles kis kiegészítést hadd fűzzek hozzá a manna elnevezéséhez. Héberül a „manhú” jelenti azt, hogy „mi ez?”. Ezt kérdezték csodálkozva az izraeliták, és innen kapta a nevét. Szóval magyarra valami olyan szóval lehetne autentikusan átadni, mint bigyó vagy izé, tehát olyan valami, amiről fogalmunk sincs, hogy mi az. Szóval maradt a kérdésből származó név: a manna.
Az emberek ezeket a történeteket olvasva hajlamosak elutasítani bármit, amit korlátolt emberi nézőpontjukból nem tudnak megmagyarázni. Mindent elvetnek, ami már természetfeletti, ami már a láthatatlan világhoz tartozik. Emberileg próbálják megmagyarázni a számukra lehetetlen eseményeket. Így a Sás-tengernél történteket egyedül a hatalmas széllel, a mannát éjjeli bogarak által kibocsátott ehető anyaggal, vagy egy bokor termésével szokták összefüggésbe hozni.
Évekkel ezelőtt egy paptól a következő történetet hallottam: Egy zsidó családból származó fiatal egyetemista srác egyik tanára a Sás-tengeren való átkelésről beszélt a diákjainak. Azt állította, hogy ez az esemény nem is volt igazán csoda, és hogy a zsidók azért tudtak átkelni, mert az erős szél és az apály által okozott alacsony vízállás együttes hatása ezt lehetővé tette a számukra. A fiú az újonnan tanultakat büszkén mondta el otthon. Az apja erre így szólt: Ez csodálatos! A fiú megrökönyödve állt apja előtt, hiszen most magyarázta meg neki, miért nem volt ebben semmi csoda. Az apa így szólt: „Az, hogy az egyiptomiak az alacsony vízállás ellenére is meg tudtak fulladni, már önmagában egy csoda! A Szentírás tehát önmagában tanúskodik arról, hogy ezek a csodálatos események tényleg megtörténtek!”. De ha természetesnek vesszük az ott lejátszódó ár-apály és szél közös hatását, majd az egyiptomi sereg megfulladását, akkor úgynevezett konstellációs csodáról beszélhetünk. Pont ott, pont akkor álltak össze úgy az események, amikor az izraeliták át tudtak még kelni, de az őket üldözők ott pusztultak. Mindez szintén Isten hatalmát kell, hogy erősítse Mózes népében.
A mannával kapcsolatban szintén ez a helyzet áll fenn. A 6. napon dupla adagot gyűjtöttek belőle, aminek a 7. napra meg kellett volna romlania, de ez nem így történt. Számos más ilyen esettel találkozhatunk. Példaként említhetjük az amalekiták legyőzését is. Az izraeliták győzelmét magyarázhatnánk erős harcosaik kitartó küzdelmével. Érdekes viszont, hogy pont olyankor kerekedtek felül, amikor Mózes az ég felé emelte imára kezeit. Újra azt látjuk, hogy a Szentírásban leírtak nem az általunk jól ismert természetes szabályokhoz igazodnak.
Az ember gyakran próbálja kimagyarázni a természetfelettit olyan dolgokkal, amik számára könnyebben elfogadhatóak. A Katolikus Egyház is gondosan számításba vesz minden lehetőséget. Első lépése minden feltételezett csodával kapcsolatban az, hogy természetes magyarázatot keres a történések értelmezésére. Amikor nem talál ilyet, és minden tény a természetfeletti megnyilvánulása felé mutat, olyankor kimondja: ebben az esetben Isten természetfeletti beavatkozásának és népéért folytatott harcának lehetünk tanúi.
A Leviták mai rövid fejezetének elején azoknak a nőknek az esetéről van szó, akik fiúgyermeknek adtak életet, és szülésük után hét napig tisztátalannak számítottak. Ezt a kifejezést szeretném még a helyére tenni, mert kellemetlen érzést okozhat bennünk. A tisztátalan és a tiszta ellentéte az Ószövetségben nem feltétlenül erkölcsi alapon értendő. Nem utal szükségszerűen bűnre, néha csupán azt fejezi ki, hogy az adott személy bemehet-e arra a helyre, ahol a nép Istent imádja.
Mi az, ami egy személyt tisztátalanná tehet?
Az izraelita hagyomány szerint például minden olyan dolog, aminek az élethez vagy a halálhoz van köze. Ha egy ember hozzáér egy elhullott állat teteméhez, ekkor halott dologgal érintkezik, tehát rituálisan tisztátalanná válik. A jelentős vérveszteséggel járó szülést, havivérzést, de a férfi magömlését is úgy tekintették, mint az életerő részleges elvesztését. Mintha az érintett személy egy kicsit meghalt volna. Ezért kellett utána rituálisan visszaállítani a kapcsolatot Istennel, az Élet szerzőjével. Látszik, hogy a személy tisztátalansága itt nem jelenti a bűnösségét. Mindez Istenre, az Élet végső forrására irányítja a tekintetünket.
És ezt soha ne felejtsük el: a „tiszta” és a „tisztátalan” nem erkölcsi állapotok. Ezek nem a bűn vagy az erény kategóriái. Egyszerűen arról van szó, hogy az ember képes-e közeledni az Úr imádásához, vagy pedig egy ideig tartózkodnia kell tőle, amíg újra el nem jut a rituális tisztaság állapotába. Nem erkölcsi tisztaságról van tehát szó, hanem rituális tisztaságról.
Remélem, hogy ez segít a megértésben. Ha mégsem, akkor — ne aggódjatok — nagyjából még 330 napunk van arra, hogy ezekről a kérdésekről beszéljünk, és hogy imádkozzunk egymásért. Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is.










Hosszú út áll még előttünk. A Mindenható segíteni fog ezen végighaladni. Az ima segít ebben.