37. nap: Isten csodatettei – Biblia egy év alatt podcast

A sziklából fakasztott víz.

17¹Ezután Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. ²A nép nekitámadt Mózesnek és így szólt: „Adj nekünk ivóvizet.” Mózes ezt válaszolta: „Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?” ³A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból – kérdezték –, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?” ⁴Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja és megkövez.” ⁵Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe a botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál és menj. ⁶Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. ⁷A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr vagy nincs?”

Harc Amalekkel.

⁸Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. ⁹Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal. Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.” ¹⁰Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Hurral fölment a domb tetejére. ¹¹Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. ¹²Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték és ráültették. Áron és Hur pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon. Így a karja napszálltáig kitárva maradt. ¹³Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. ¹⁴Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.” ¹⁵Mózes oltárt épített és Jahve-Nisszinek nevezte, ¹⁶mivel – úgymond – az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.

Jetró és Mózes találkozása.

18¹Jetró, a midiániták papja, Mózes apósa értesült mindarról, amit az Úr Mózessel és Izrael népével tett, amikor az Úr Izrael fiait kivezette Egyiptomból. ²Jetró, Mózes apósa, vette Cipporát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött, ³továbbá két fiát. Ezek közül az egyiket Gersomnak hívták, „mivel – úgymond – idegen földön jövevény voltam”; ⁴a másiknak a neve Eliezer volt, „mivel – úgymond – atyám Istene lett a segítségem. Ő mentett meg a fáraó kardjától.” ⁵Jetró, Mózes apósa, két fia és felesége, tehát Mózeshez jöttek a pusztába, amikor az Isten hegyénél táborozott. ⁶Mózest értesítették: „Nézd, apósod jön hozzád feleségeddel és két fiával, akik szintén vele vannak.” ⁷Mózes apósa elé ment, meghajolt előtte és megcsókolta. Egymás hogyléte felől érdeklődtek, majd beléptek a sátorba. ⁸Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit az Úr Izrael fiai érdekében a fáraóval és az egyiptomiakkal tett, mindazt a fáradságot, amelyet a pusztában átéltek, és azt is, hogyan mentette meg őket az Úr. ⁹Jetró örült mindannak a jónak, amit az Úr Izraellel éreztetett, amikor az egyiptomiak hatalmából kiszabadította őket. ¹⁰Jetró ezt mondta: „Áldott legyen az Úr, aki az egyiptomiak hatalmából és a fáraó hatalmából kiszabadított benneteket és a népet az egyiptomiak hatalmából kiváltotta. ¹¹Most már tudom, hogy Jahve nagyobb, mint az összes istenek… ¹²Azután Jetró, Mózes apósa égőáldozatot és véres áldozatot mutatott be. Áron odament Izrael összes véneivel, hogy Mózes apósával Isten előtt lakomát tartsanak.

Bírák kinevezése.

¹³Másnap reggel Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. ¹⁴Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?” ¹⁵Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. ¹⁶Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyek bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.” ¹⁷Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz. ¹⁸Felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. ¹⁹Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseled a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé. ²⁰Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell. ²¹De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá. ²²Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett. Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el. Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet. ²³Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.” ²⁴Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. ²⁵Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette, ²⁶hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, a kisebbeket maguk döntötték el. ²⁷Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat