BIY HU cover 33. nap

33. nap: Sáskák, sötétség, az elsőszülöttek halála – Biblia egy év alatt podcast

A 8. csapás: a sáskajárás.

Ezért az Úr így szólt Mózeshez: „Menj a fáraóhoz. Én magam keményítettem meg a fáraónak és szolgáinak a szívét, hogy ezeket a csodajeleket véghezvigyem közöttük. Elbeszélheted majd gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek, hogy mit tettem az egyiptomiakkal, milyen csodákat vittem végbe közöttük, így megtudhatjátok, hogy én vagyok az Úr.” Mózes és Áron tehát elmentek a fáraóhoz és közölték vele: „Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: meddig húzódozol még attól, hogy engedelmeskedj nekem? Bocsásd szabadon népemet, hogy áldozatot mutasson be nekem. Ha nem engeded el népemet, akkor holnap sáskával árasztom el földedet. Úgy ellepik majd a föld színét, hogy a földet nem láthatod, s felfalnak mindent, ami a jégeső után még megmaradt, s lerágnak minden fát, amely a mezőn áll. Tömegestül zúdulnak be a házakba, szolgáid házába, és minden egyiptominak a házába. Olyan lesz ez, amilyet sem atyáitok, sem atyáitok atyái nem éltek át, amióta a földön laknak, mind a mai napig.” Erre megfordult és otthagyta a fáraót. A fáraó szolgái így szóltak: „Meddig lesz még romlásunkra ez az ember? Bocsásd el azokat az embereket, hogy áldozatot mutassanak be Jahvénak, az Istenüknek. Nem látod, hogy Egyiptom elpusztul?” Mózest és Áront visszavitték a fáraó elé, s az ezt mondta nekik: „Menjetek és mutassatok be áldozatot Jahvénak, az Isteneteknek. Kik azok, akik el akarnak menni?” Mózes így válaszolt: „Gyermekeinkkel és öregjeinkkel, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és szarvasmarháinkkal együtt akarunk kivonulni, mivel ez az Úr ünnepe számunkra.” Erre ezt mondta: „Úgy legyen veletek az Úr, ahogy gyermekeitekkel együtt elbocsátlak benneteket! Ismerjétek be gonosz szándékotokat. Abból ugyan nem lesz semmi. Ti, férfiak elmehettek és áldozhattok az Úrnak, hiszen ez volt a kívánságotok.” Legott elkergették őket a fáraó elől. De az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki a kezed Egyiptom fölött, hogy sáskák árasszák el Egyiptomot, és felfaljanak minden növényt a mezőn, mindent, amit a jégeső meghagyott.” Mózes kinyújtotta botját Egyiptom fölé, erre az Úr egész nap és egész éjjel tartó keleti szelet támasztott a vidék felett. Reggelre a keleti szél elhozta a sáskákat. A sáskák rátámadtak egész Egyiptomra, és hatalmas tömegben ereszkedtek le az egyiptomi földekre. Soha azelőtt nem volt annyi sáska és ezután sem lesz. Egészen elborították és elhomályosították a föld felszínét, s felfaltak minden növényt a mezőn és minden gyümölcsöt, amit a jégeső megkímélt. Egész Egyiptomban semmi zöld nem maradt a fákon és semmi növény a mezőn. Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, s így szólt: „Vétettem az Úr ellen, Istenetek ellen és ellenetek. Bocsássátok meg még egyszer a bűnömet, s könyörögjetek értem az Úrhoz, Istenetekhez, hogy fordítsa el tőlem ezt a pusztító csapást.” Erre (Mózes) eljött a fáraótól és könyörgött az Úrhoz. Az Úr erős nyugati szelet támasztott, az magával vitte a sáskákat és besodorta a Sás-tengerbe. Egyetlen sáska sem maradt Egyiptom területén. De az Úr megkeményítette a fáraó szívét, úgyhogy az nem bocsátotta el Izrael fiait.

A 9. csapás: a sötétség.

Azután az Úr így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és olyan sötétség borítja el az egész országot, hogy meg lehet tapogatni.” Mózes erre kinyújtotta kezét az ég felé, és három napig sűrű sötétség szállt egész Egyiptomra. Senki sem láthatta a másikat, és három napig senki sem mozdulhatott a helyéről. Izrael fiainak területén azonban világos volt. Ekkor a fáraó hívatta Mózest, és így szólt hozzá: „Menjetek és áldozzatok az Úrnak. Csak juhaitok és szarvasmarháitok maradjanak itt, feleségeitek és gyermekeitek mehetnek veletek.” Mózes ezt válaszolta: „Ha adsz állatokat a véres és égő áldozathoz, akkor azokat áldozzuk fel az Úrnak, a mi Istenünknek. De állatainknak is velünk kell jönniük, egyetlen egy sem maradhat itt. Abból kell vennünk, hogy az Úrnak áldozzuk. Különben azt sem tudjuk, hogyan fejezzük ki hódolatunkat az Úrnak, amíg arra a helyre el nem érkezünk.” Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem bocsátotta el őket. A fáraó még ezt mondta: „Pusztulj innét, és ne kerülj többé szemem elé, mert amely napon idejössz, az halálodat jelenti.” Mózes megjegyezte: „Te magad jelentetted ki: többet nem lépek színed elé.”

Az elsőszülöttek megfenyegetése.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Még egy csapást hozok a fáraóra és az egyiptomiakra, akkor majd elbocsát benneteket, sőt, maga fog elűzni. Szólítsd fel tehát sürgősen a népet: a férfiak és a nők kérjenek szomszédaiktól és szomszédasszonyaiktól ezüst­ és aranydolgokat.” Az Úr jóakaratra hangolta az egyiptomiakat a nép iránt. Mózesnek is nagy tekintélye volt a fáraó hivatalnokai és népe előtt. Mózes kijelentette: „Ezt mondja az Úr: éjfélkor végigvonulok Egyiptomon. Minden elsőszülött meghal Egyiptom földjén: a fáraó elsőszülötte is, akinek a trónján kellene ülnie, és a darálóhoz állított rabszolganő elsőszülötte is: azonkívül minden állat elsőszülötte. Olyan sírás tör ki egész Egyiptomban, amilyen még nem volt és nem is lesz. De Izrael fiai között egyetlen kutya sem mordul rá sem emberre, sem állatra. Ebből megtudjátok: az Úr különbséget tesz Egyiptom és Izrael között. Akkor majd hivatalnokaid mind hozzám jönnek, leborulnak előttem és mondják: Vonuljatok ki, ti és az egész nép, amely téged követ. Akkor majd kivonulunk.” Ezután nagy haraggal távozott a fáraótól. Az Úr még ezt mondta Mózesnek: „A fáraó nem hallgat rátok, hogy csodajeleim sokszorozódjanak Egyiptom földjén.” Mózes és Áron véghezvitték mindezeket a csodákat a fáraó előtt. Az Úr azonban megkeményítette a fáraó szívét és nem engedte el Izrael fiait országából.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

II. A PAPOK BEIKTATÁSA
A fölkenés szertartása.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Vedd magadhoz Áront a fiaival együtt, továbbá a ruhákat, az olajat, a bűnért való áldozati bikát, a két kost és a kosár kovásztalan kenyeret. Azután hívd össze az egész közösséget a megnyilatkozás sátorának bejáratához.” Mózes teljesítette az Úr parancsát; a közösség egybegyűlt a megnyilatkozás sátorának bejáratánál, és Mózes így szólt hozzájuk: „Nézzétek, az Úr parancsára ezt kell tennünk.” Azután hívta Áront és fiait, és megmosta őket vízzel. Ráadta az inget, átkötötte övvel, ráterítette a köntöst és ráadta az efodot, majd átvetette rajta az efod szalagját, és így megerősítette rajta, azután ráerősítette a melltáskát, s beletette az urimot és a tummimot. Fejét befödte turbánnal, s a turbán elejére tűzte az aranylemezt, a szent diadémot, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta. Ezután Mózes vette az olajat, és megkenéssel fölszentelte a hajlékot s mindazt, ami benne volt. Hétszer meghintette az oltárt, megkenéssel fölszentelte az oltárt és fölszerelését, a medencét és talapzatát. Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte. Majd Mózes odahívta Áron fiait, rájuk adta az inget, átkötötte az övvel, fejükre tette a turbánt, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Azután odahozatta a bűnért való áldozatra szánt bikát. Áron és fiai kezüket az állat fejére tették, Mózes pedig feláldozta. Ujjával vett a vérből és rákente körös-körül az oltár szarvaira, hogy így megtisztítsa a bűntől. Ezután a vért az oltár lábához öntötte. Így szentelte föl az engesztelés szertartásának elvégzésével. Majd fogta az egész hájat, amely a beleket takarta, a májhoz tartozó zsiradékot, a két vesét a hájjal együtt, s elégette az oltáron. A bika bőrét, húsát és ürülékét a táboron kívül égette el, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Akkor előhozatta az égőáldozatra szánt kost. Áron fiai a kos fejére tették kezüket, Mózes pedig feláldozta. A vérét ráöntötte körös-körül az oltárra. A kost részekre vágta, s elégette a fejét, a részeket meg a hájat. Vízben megmosta a belső részeket és a lábakat, s elégette az oltáron az egész kost. Ez a megbékélés illatának égőáldozata volt, az Úrnak szánt eledel, ahogy az Úr megparancsolta Mózesnek. Előhozatta a második kost, a felavató áldozatra szánt kost. Áron és fiai a kos fejére tették kezüket, Mózes pedig feláldozta. Vett a vérből és rákente Áron jobb fülének lebenyére, jobb kezének hüvelykjére és jobb lábának nagyujjára. Majd odahívta Áron fiait, és kent a vérből jobb fülük lebenyére, jobb kezük hüvelykjére és jobb lábuk nagyujjára. A többi vért ráöntötte körös-körül az oltárra. Vette a hájat is: a farkát, a belekhez tartozó egész hájat, a májon levő hájat, a két vesét a hájjal együtt és a jobb lapockát. A kovásztalan kenyerek kosarából, amely az Úr előtt állt, kivett egy kovásztalan kalácsot, egy olajjal elkészített kalácsot és egy lepényt, s ezeket hozzátette a hájhoz meg a jobb lapockához. Az egészet Áronnak és fiainak kezébe adta, és elvégezte az Úrnak való bemutatás mozdulatát. Újra visszavette kezükből, és elégette az oltáron égőáldozatul. Ez volt a beiktatásnak a megbékélés illatával bemutatott áldozata, az Úrnak szánt eledel. Majd vette a szegyet, és elvégezte a bemutatást az Úrnak. Ez a rész a beiktatás áldozatából Mózesnek jutott, ahogy az Úr Mózesnek meghagyta. Ekkor Mózes vette az olajat, s az oltáron levő vért, s meghintette vele Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Így szentelte föl Áront és ruháját, valamint fiait és ruhájukat. Mózes ezt mondta Áronnak és fiainak: „Főzzétek meg a húst a megnyilatkozás sátora előtt. Egyétek meg ott azzal a kenyérrel együtt, amely a beiktatás áldozatához való kosárban van, ahogy erre utasítást is adtam: Áronnak és fiainak kell megenniük. Ami megmarad a húsból és a kenyérből, azt égessétek el. Hét napig ne távozzatok a megnyilatkozás sátorának bejáratától, amíg csak be nem fejeződik beiktatástok ideje, mivel beiktatásotoknak hét napig kell tartania. Az Úr parancsolta, hogy így járjunk el, ahogy ma elvégeztük rajtatok az engesztelés szertartását. Nektek pedig hét napon át, éjjel és nappal a megnyilatkozás sátorának bejáratánál kell maradnotok, hogy az Úr előírását megtartsátok, nehogy meghaljatok. Ezt a parancsot kaptam.” Áron és fiai úgy tettek, ahogy az Úr Mózes közvetítésével intézkedett.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

50 (49). ZSOLTÁR. AZ IGAZI ISTENTISZTELET

(Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, hálát adunk neked, áldunk és dicsőítünk téged! Feltártad előttünk Igédben, hogy nemcsak szeretsz minket, hanem folyamatosan megmutatod nekünk Szívedet és folytonosan küzdesz értünk. Megmutatod nekünk, hogy magadnak teremtettél minket, csupán magadnak. Szívünk mégis folyton bálványokat készít, szinte mindenből képesek vagyunk bálványt faragni. De Uram, te megszabadítasz bálványainktól, igaz imádásra szabadítasz fel minket. Segíts, hogy igazán szabad tudjon maradni a szívünk, hogy ne forduljunk bálványokhoz, hogy ne hamis módon tiszteljünk téged! Add meg ezért szívünk belső szabadságát, hogy olyan imádást tudjunk felajánlani neked, amit kérsz tőlünk! A mi Urunk, Jézus Krisztus hatalmas nevében kérjük ezt tőled! Ámen.

Elmélkedés

Sok mondanivalóm van ezekről a fejezetekről! Nem tudom tisztáztuk-e már pontosan a tíz csapás jelentését és jelentőségét. Azt hihetjük, hogy ezek véletlenszerű dolgok: most békák, majd a Nílus vérré válása, aztán sáskák és az ég elsötétülése három napra… Mi ez? Isten csak azt mondja el mindezzel, hogy hatalmas? Igen, azt is. Azt mondja: így cselekszem, hogy „megismerjenek az emberek”. De ezen túl az Úristen azt is megmutatja, hogy ő Egyiptom hamis istenei felett áll! Minden egyes csapás Egyiptom egy-egy istenével kapcsolatos. Tehát például, amikor a Nílus vérré válik, akkor az Úr a Nílus istennője, Anuket fölötti felsőbbségét nyilvánítja ki. Aztán ott van a békák csapása, mely Heket-tel, a termékenység, a vizek és a megújulás istennőjével van kapcsolatban, akit gyakran békának ábrázolnak. A porból előjövő fekélyek csapása Geb-bel, az egyiptomi földistennel kapcsolatos. A légyraj csapása Kheprire, az egyiptomi teremtés, a nap mozgása és az újjászületés istenére vonatkozik, és ez összefügg a legyekkel, amelyek a halálhoz kapcsolódnak, nem pedig az újjászületéshez. És ott van a talán mindannyiunk számára legismertebb isten, Ré, a napisten, és vele szemben nyolcadik csapásként ott van a nap elsötétülése, amikor az Úristen megmutatja hatalmát a fény, a nap felett. És ez nem csak arról szól, hogy ezáltal Isten elmondja, hogy „hatalmas vagyok és csapásokat zúdítok Egyiptomra, amiért nem szabadítják fel a rabszolgaságból népemet”, hanem a hamis isteneik feletti uralmát is kinyilvánítja. Ugyanakkor az izraeliták szívéhez is közel akar kerülni.

Mert mi történt? Egyiptom beférkőzött a szívükbe. Több száz éve voltak akkor már rabszolgák, sokféle módon szenvedtek elnyomást. Igaz, megtartották valamiképpen a kultúrájukat, de feltételezhetjük, hogy lassan asszimilálódtak, egy bizonyos idő után ezek az egyiptomi istenek meghódították a szívüket. Sőt, ezt biztosra is vehetjük, hiszen amint Mózes egy időre távozik a körükből a Sínai-hegyre való felmenetelekor, a nép rögtön hamis bálványisten készítésébe kezd, és a Sínai-hegy lábánál az aranyborjút imádják.

Fontos felfedeznünk, hogy Isten most megszabadítja őket a hamis istenek uralmától, akik birtokba vették Izrael népének szívét. A másik figyelemre méltó dolog, hogy a fáraó azt mondja egy ponton: menjetek a színem elől, fogjátok embereiteket és gyermekeiteket… Erre Mózes azt válaszolja: meg kell engedned azt is, hogy áldozati ajándékot és egészen elégő áldozatot is vigyünk magunkkal, tehát jószágainknak is velünk kell jönni. Semmi sem maradhat hátra, mert nem tudjuk pontosan, hogyan kell szolgálnunk az Urat, míg oda nem értünk. Ne feledjük, hogy a „szolgál” szó egyenértékű az „imád” szóval. Mózes azt mondja, hogy nem tudjuk, hogyan akarja az Úr, hogy imádjuk, nem tudjuk, mit kell majd felajánlanunk, és nem akarunk hamis áldozatot bemutatni neki. Nem a mi kívánságunk szerinti áldozatot fogjuk bemutatni neki, így mindent vinnünk kell, mert majd azt ajánljuk fel, amit az Úr kér, ami neki kedves.

Felmerülhet bennünk, milyen cseles ez a Mózes, amikor azt mondja a fáraónak, hogy mindent vinniük kell. Olyan, mint egy ravasz róka. De Benedek pápa megjegyezte, hogy nem: Mózes az igazat mondja a fáraónak. A rabszolgaságból való szabadulás lényege az volt, hogy elmenjenek Istent imádni. Mózes nagyon egyértelművé teszi: Mi nem tudjuk, hogyan akarja Isten, hogy imádjuk. Ezért nem csak a szabadságunkat akarjuk megkapni, és adni neki valamit, amit mi gondolunk. Az ő kezéből kapjuk meg a szabadságunkat, ezért úgy fogjuk imádni, ahogyan ő akarja.

És ez hatalmas fontossággal bír a mi életünkre nézve is, amikor a mi Isten-imádásunkról van szó. Amikor közeledünk Istenhez, ezt kell kérdeznünk: Uram, hogyan akarod, hogy imádjunk? És amint tudjuk, az utolsó vacsorán Jézus, a megtestesült Ige, az Atya egyetlen Fia, az Örök Isten ezt mondta: „Vegyétek és egyetek belőle mindnyájan, mert ez az én testem! Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új és örök szövetségé! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!”  Így akarom, hogy imádjatok. Ez lényegi fontosságú számunkra. Rájövünk, hogy kezdettől fogva ott van a csábítás, hogy azt adjuk Istennek, amit mi akarunk. De Isten kezdettől fogva egyértelműen tudtunkra adja, hogy az Isten tiszteletének lényege nem az, hogy azt adjuk neki, amit mi akarunk, hanem amit ő kér tőlünk.

A Leviták könyvének 8. fejezetében az ároni papság, a tulajdonképpeni áldozópapság szentelési rítusáról olvasunk. (Az egyszerű levita papok, a szerpapok, az ő segítőik voltak.) Fontos, hogy itt megértsük a kontextust. Mért hívják a könyvet a Leviták könyvének? Mert ez ad eligazítást a levita papsággal, azaz Lévi törzsének feladatával kapcsolatban. Áron is Lévi törzséből való, ő és fiai még magasabb kiválasztást nyernek. Az aranyborjú-ügy előtt Izrael egész népe királyi papság. A családfő a család papja is egyben. A családfő végzi a rítust, ő az, aki felajánlja az áldozatot. De az aranyborjú kapcsán az emberek olyan gyorsan készek voltak elfordulni az igaz Isten imádatától, hogy amikor Mózes lejön a Sínai-hegyről és látja a züllést meg az istenkáromlást, akkor azt mondja, hogy ezt fegyverrel kell helyre tenni. És Lévi törzséből származtak azok, akik kardot ragadtak és megbüntették azokat, akik a hamis imádást vezették. Ekkor Mózes megállapítja: hogy ezen a napon Lévi törzsének tagjai az Úr papjainak bizonyultak, mert véget vetettek a hamis imádatnak (vö. Kiv 32,28). Innentől kezdve a papok csak Lévi törzséből származhattak. Nem egyéni megkülönböztetés útján kapják az elhívást, nem magukat választják, hanem ha ebbe a törzsbe születtek, ez lett a feladatuk.

És ebben a fejezetben találjuk annak a szertartásnak a leírását is, amelyet évszázadokon keresztül követtek Áron leszármazottainak felszentelésekor. Innen ered a papság intézménye a Szentírásban. Hihetetlen, hogy az eddig olvasott áldozati típusok Jézus Krisztus újszövetségi áldozatának mind előképei! Ha együtt olvassuk a Zsidóknak írt levelet a Leviták könyvével, megértjük, hogyan készíti népét Isten a kezdetektől, hogy azt az áldozatot mutassa be neki, amit ő igazán megérdemel.

A mai napon ez álljon a középpontban: Isten meg akar bennünket szabadítani a bálványimádástól. Isten uralkodni akar azokon a dolgokon, amik rajtunk uralkodnak. Szabadságra akar vezetni bennünket, hogy az őt megillető imádásban részesítsük. Tegyük fel magunknak a kérdést: Azt az istent imádom, amelyiket én akarom? Azt adok Istennek, amit én akarok? Vagy azt az Istent dicsőítem, aki kinyilatkoztatta magát nekünk és úgy imádom, ahogy ő akarja, hogy imádjam? És azt adom, amit kér tőlem?

Emlékeztek, pár nappal ezelőtt imádkoztuk az Úrral való egység imáját. Ez egy nagy fegyver a szabadulásban való harcban. Elimádkozzuk együtt? Mond utánam vagy velem:

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért! Ámen.

Arra kérlek, hogy tartsunk ki az imádságban egymásért, imádkozzunk közösen és egymásért, mert enélkül nehéz… nos, tudom, hogy ez már a 33. nap, és nagyon jól haladtok. Azt hallottam, hogy harminc nap kell egy jó szokás kialakításához – ti pedig már túl vagytok ezen a küszöbön, és őszintén büszke vagyok rátok. Kérlek, hordozzatok engem is imáitokban. Én minden egyes nap imádkozom értetek.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Az elmélkedés nagyon nagy segítség megérteni Isten akaratát. Imádkozzuk minden nap az Úrral való egység imáját Kornél atyáért, egymásért és a kitartásunkért.