BIY HU cover 326. nap

326. nap: Élet a Lélekben

Ananiás és Szafira.

Egy Ananiás nevű ember feleségével, Szafirával együtt eladta az egyik földjét. Az árából felesége tudtával egy részt megtartott magának, s csak egy másik részt vitt el, és tett oda az apostolok lába elé. Péter azonban így szólt hozzá: „Ananiás, hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket, és a föld árának egy részét félretedd?” Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával? Miért vetemedtél ilyesmire? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek!” E szavak hallatára Ananiás összeesett és meghalt. Nagy félelem fogott el mindenkit, aki csak hallotta. A fiatalabb emberek meg fölálltak, betakarták, elvitték és eltemették.

Mintegy három óra múlva felesége is eljött, mit sem tudva a történtekről. Péter megkérdezte: „Mondd csak, valóban ennyiért adtátok el a földet?” „Igen, ennyiért” – válaszolta. Péter folytatta: „Mire való volt egymás közt megegyeznetek, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Látod, akik férjedet eltemették, már az ajtónál vannak, hogy tégedet is kivigyenek.” Az asszony azon nyomban a lábához rogyott és meghalt. Amikor a fiatalok beléptek, már holtan találták. Kivitték és a férje mellé temették. Nagy félelem vett erőt az egész egyházon és mindenkin, aki csak hallott a dologról.

Az apostolok működése Jeruzsálemben.

Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Az apostolok a főtanács előtt.

A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk: „Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!” Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba, és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő. Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentették: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.” A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet.”

Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk. Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét.” Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.” Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni.

Gamáliel beszéde.

De felállt a főtanácsban egy Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben állt, s törvénytudó volt. Egy kis időre kiküldte az embereket, majd beszédet intézett a többiekhez: „Izraelita férfiak! – szólt hozzájuk. – Fontoljátok meg jól, mit akartok ezekkel az emberekkel tenni! Mert nemrégiben föllépett Teudás, sokra tartotta magát, és vagy négyszáz férfi mellé szegődött. De megölték, azokat pedig, akik hittek benne, szétszórták és megsemmisítették. Utána a népszámlálás idején a galileai Júdás állt elő, és megnyerte magának a népet. Ő is elpusztult, és akik követték, azok szétszóródtak. Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket, és úgy látszana, mintha Istennel szállnátok szembe.” Elfogadták érvelését. Behívatták az apostolokat, megvesszőztették őket, aztán rájuk parancsoltak, hogy Jézus nevében ne beszéljenek, és szabadon engedték őket. Boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Megszentelődés Krisztusban.

Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis a törvény nem volt képes, mert a test miatt erőtlenné vált, azt Isten véghezvitte: elküldte tulajdon fiát a bűn miatt a bűn testének hasonlóságában, hogy elítélje a testben levő bűnt, és hogy a törvény beteljesedjék rajtunk, akik már nem a test, hanem a lélek szerint élünk.

Akik ugyanis test szerint élnek, azok a testiekre törekszenek, akik azonban a Lélek szerint, a lelkiekre törekszenek. De a test kívánsága a halálba vezet, a Lélek vágyódása ellenben élet és béke. A test vágya ellene mond Istennek, nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá. Ezért aki test szerint él, nem nyerheti el Isten tetszését. De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek.

Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. Így tehát, testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok. Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.

A keresztény remény bizonyossága.

Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan.
Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.
Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva:
Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.

De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A legjobb mézet is lábbal tapossa
a jóllakott,
az éhes édesnek érzi a keserűt is.

Mint a kismadár, amely elrepült fészkéről,
olyan a menekült távol otthonától.

(Amint) az olaj és tömjénfüst
öröm a szívnek,
a gyengéd barátság vigasz a léleknek.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük az igédet ma is. Köszönjük, hogy elküldöd Szentlelkedet a te Fiad, Jézus Krisztus nevében, hogy bennünk vegyen lakhelyet, hogy vezessen, hogy ne a testből, hanem a Lélek által lehessen életünk. Köszönjük, hogy megszabadítasz minket a szolgaságtól és igazi szabadságot adsz nekünk, lányaidnak és fiaidnak. Mi pedig Atyának szólíthatunk téged itt, ebben a világban. Mennyi Atyánk, köszönjük mindezt és dicsőítünk téged Jézus nevében. Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Mondtam már, hogy az Apostolok Cselekedetei 5. és a Római levél 8. fejezete teljes mértékben elképesztő? Nem is tudom, hol kezdjem…

Itt látjuk Ananiás és Szafira történetét. Emlékezzetek vissza a 4. fejezetben Józsefre, akit Barnabásnak hívtak: ő eladta földjét és az árát az apostoloknak adta. Hasonlóan cselekedett Ananiás és Szafira, de nem pont ugyanúgy. Ők csak úgy tesznek, mintha őszinték és nagylelkűek lennének – és ez a probléma. Ezt mondja Péter: „Hát nem a tied maradhatott volna, ha meg akartad tartani? Vagy ha eladtad, nem rendelkezhettél szabadon az árával?” (ApCsel 5,4). Vagyis ez csak egy látszatkeltés volt részükről. Itt a hiba. Úgy tettél, mintha mindenedet odaadtad volna, pedig nem tetted. Nem arról van szó, hogy te csak ennyit vagy annyit adtál, hanem hogy színleltél. Emlékezz vissza, milyen sokszor ítélte el Jézus a képmutatókat. A „képmutatás” szó görögül „színész”-t jelent. Ugye érthető? Úgy teszek, mintha valaki más lennék. Olyan erényeket akarok mutatni másoknak, amelyek valójában nincsenek meg bennem. Ananiás és Szafira képmutató, és ez az életükbe került.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1120

A 12. verstől olvassuk, hogy az apostolok milyen hihetetlen módon gyógyítanak. Voltak, akik hordágyra tettek embereket, hogy legalább Péter árnyéka érje őket, és meggyógyuljanak. Emlékezzetek vissza a bevezetőre, ahol arról volt szó, hogy Péter úgymond megtestesíti Jézust abban, amiket tett, majd Pál is ugyanígy cselekszik. Mit jelent ez? Nemcsak arra mutat rá, hogy Isten milyen különleges módon használta az apostolokat, hanem arra hív meg minket is: engedjük, hogy az Úr hasonlóképpen munkálkodjon az életünkben.

Nagyon szeretem azt a részt, amikor az apostolokat börtönbe zárják, majd a főtanács elé állítják. Ez tényleg megtörtént, ezt átélték az apostolok, és meg is írták a történetet. De amikor az apostolokat a szadduceusok és a főtanács elé hurcolták, akkor még nem volt megírva ez a történet. Elképzelem, mekkora bizonytalanságot éltek át. Fogalmuk sem volt, mi történik majd annak a bíróságnak a színe előtt, amely pár hete Jézust is halálra ítélte. Nem tudták, hogy fognak megoldódni a dolgok. És ebben a nagy bizonytalanságban mégis óriási bátorság volt bennük. 

Tegnap olvastunk, hogy milyen elszántan imádkoztak a hívek az Úrhoz bátorságért, hogy ki merjenek állni és hirdetni Isten szavát. Meg is mondták, hogy nem fogják megtenni, amit parancsoltak nekik. Ezt szóvá is tette a főpap: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal” (ApCsel 5,28). 

Hihetetlen! Nekünk, keresztényeknek olyan sokszor megmondják, hogy mit ne mondjunk. Azt várják tőlünk, hogy ne éljünk Jézus Krisztus nevében. De itt van Péter és a többi apostol és azt mondják, hogy nem tudnak nem beszélni Jézus nevében. Így nyilatkoznak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek” (ApCsel 5,29). Ez mindannyiunknak egy rendkívül fontos üzenet. 

Majd mi történik? Hallották ezt a főtanács tagjai és nagyon boldogok lettek, mert inspirálta őket Péter beszéde, és ők is azonnal kereszténnyé akartak lenni? Nem. Nem ezt történt. „Ennek hallatára haragra gerjedtek, és meg akarták őket ölni” (ApCsel 5,33). Meg akarták ölni őket. Mindezek ellenére Péter és az apostolok tanúskodtak arról, hogy találkoztak a feltámadt Jézussal. Ezt mondták: „mondhatjátok, hogy ne beszéljünk Jézus nevében, de nekünk muszáj Istennek engedelmeskedünk, nem pedig az embereknek”. Ennek az az eredménye, hogy meg akarják őket ölni. 

Majd egy Gamáliel nevű farizeus emlékezteti a főtanácsot, hogy voltak más emberek is, akiket sokan követtek, de azok meghaltak, és a követőik szétszóródtak. Ezt mondja Gamáliel: „Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok szétoszlatni őket” (ApCsel 5,38). Vagyis, ha ez embertől van, akkor hamarosan megszűnik. Ha Istentől van, és ti meg akarjátok szüntetni, akkor az Úr ellenében fogtok harcolni, de azt ne akarjátok! Meghallgatják Gamáliel tanácsát, nagyjából el is fogadják, de azért megvesszőzik az apostolokat, biztos, ami biztos. Utána megparancsolják nekik, hogy ne beszéljenek többet Jézus nevében, és elengedik őket. Tehát nem ölték meg őket, hanem csak megverték őket. Mi volt az apostolok reakciója? Nem háborodtak fel. 

Ha én bíróság elé kerülnék azért, mert Jézus nevében beszéltem és letartóztatnának pár napra, akkor dühös lennék. Eléggé kiakadnék, bár, ki tudja…? Az apostolok pedig„boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek” (ApCsel 5,41). Nagyon szeretem ezt a reakciót. Örülnek annak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedtek. 

A Hegyi beszédben hasonlóan tanított Jézus: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!” (Mt 5,10). Vagyis az apostolok pontosan azt teszik, amit Jézus mondott nekik.

Amikor Jézus neve miatt elutasítottnak, elhagyatottnak vagy megbántottnak érzed magad, akkor örvendj azon a napon! „Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették, hogy Jézus a Krisztus” (ApCsel 5,42). Nem lehetett őket semmivel megfélemlíteni. Hihetetlen. 

Felfoghatatlan, akár csak Szent Pálnak a rómaiakhoz írt levelének a 8. fejezete. Arról van benne szó, hogy milyen a Szentlélekben élni. „Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek” (Róm 8,1). Merthogy már élhetsz a Lélek törvénye szerint, a test dolgait elvetve. Tegnap említettem, hogy amikor Pál a testre utal, akkor nem a mi saját biológiai testünkről beszél. Nem a testünket utasítja el. Mi emberek a test és a lélek egysége vagyunk. Tehát Pál nem a mi testünket kritizálja, hanem az esendő emberi természetünket. Pál azt mondja, hogy élhettek az emberi természetetek szerint, mert mondhatjátok, hogy: „én úgy érzem, hogy ez vonz engem, én ilyen vagyok”. És sok ember gondolkodik így, sokan ezt érzik helyesnek és élnek az esendő emberi természetük szerint. „Engem ez vonz, ezért ezt teszem”. De Pál erre ezt mondja, hogy nem kell így élned. Megvan rá a képességed és a szabadságod, hogy a Lélek törvénye szerint élj. És Isten Lelke valóban benned lakozik. Többé nem a test, hanem a Lélek uralma alatt vagy: „De ti nem test, hanem Lélek szerint éltek, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akikben nem lakik Krisztus Lelke, azok nem az övéi. Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan a bűn miatt halott, de a Lélek élet a megigazulás következtében” (Róm 8,9-10). 

Erről beszéltem az elején az imában is. Meg arról is, hogy Jézus felfedte előttünk, hogy Isten a mi Apukánk. Általában azt mondjuk, hogy „Atya, Apa”, igaz? Pál azt mondja itt Jézus nyomán, arámul, hogy „Abba”. Aminek a jelentése sokkal közelebb van ahhoz, hogy „Apu, Apuci”. 

Bocsánatot kérek, ha valakinek ez nem esik jól, de szükségünk van gyógyulásra ezen a téren. Sokunknak lehet rossz élménye az apukájával, ugyanakkor sok embernek nagyszerű kapcsolata volt az édesapjával. Nehéz dolog ez. 

De Pál mégis ezt mondja: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya! A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,15-16). 

Nagyon fontos kitérni arra, hogy nem vagyunk szükségszerűen vagy automatikusan Isten gyermekei. Természetesen minden ember Isten szeretett teremtménye. Isten az egyszülött Fiát adta, hogy mindenkinek élete legyen. Minden ember, aki ezen a bolygón van, vagy valaha létezett, Isten szeretett teremtménye. Azonban mi úgy lettünk Isten fiai és lányai, hogy Ő befogadott minket. A keresztség által, amikor megkaptuk a Szentlelket, akkor lettünk Isten fiai és lányai. Erről beszél Szent Pál. Amikor megkapjuk a Lelket, akkor tudjuk azt mondani, hogy „Abba, Atyám”. Vagyis, ha nem vagyunk megkeresztelve, nem kaptuk meg a Szentlelket, akkor nem tudjuk ezt mondani, hogy „Abba, Atyám”. A keresztség által leszünk Isten gyermekei.

Bizonyos értelemben Isten az atyja természetesen minden teremtménynek, amit Ő alkotott. De ténylegesen a Szentlélek ereje által lettünk a gyermekei a keresztségben. Ez egy óriási dolog. Még visszatérek ide, mert az Újszövetség levelei teljesen világosan beszélnek erről. 

Egy utolsó megjegyzés a római levélből: „De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk” (Róm 8,18). Elgondolkodom rajta, hogy ez vajon igaz-e rám nézve? Lehetséges, hogy a mostani szenvedéseinket össze sem lehet hasonlítani azzal a dicsőséggel, ami majd bennünk megnyilvánul? 

Avilai Szent Teréz mondta A tökéletesség útja című művében, hogy a mennyország fényében még a legnyomorúságosabb földi élet is csupán egy rosszul sikerült éjszakának fog tűnni egy kényelmetlen fogadóban… (Camino de perfección, 40. fejezet, 9. pont). Hiszünk benne, hogy ennyire szeret minket Isten.

Végül egy utolsó szakasz: „Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak. De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. (Róm 8,31-39). Vagyis azt mondja Pál, hogy nincs semmi olyan erő vagy gonoszság itt a földön, ami ki tud venni téged Isten kezéből. 

Nincs az a gonoszság a világon, amely képes lenne kiragadni minket Isten kezéből. Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, hogy Szent Pál felsorolásából valami hiányzik: nem említi azt az egyetlen dolgot, amely elválaszthat bennünket Istentől, és megszakíthatja a vele való kapcsolatunkat. Ez pedig a bűn.

Az összes többi erő, amelyről beszél, kívülről ér bennünket. Senki, bármennyire is megbánt, bármennyire is bántalmaz vagy kihasznál téged, senki sem tud kiragadni a Mennyei Atya kezéből. Egyedül mi magunk vagyunk képesek erre, mégpedig a bűneink által.

Ezért így kellene imádkoznunk: „Istenem, tudom, hogy semmilyen külső erő nem szakíthat el tőled. Nincs olyan hatalom, sem démon, sem angyal, amely kiragadhatna a kezedből. És mivel egyedül én magam vagyok képes arra, hogy elforduljak tőled, hogy elszakítsam magamat tőled és a szeretetedtől, kérlek, segíts, hogy ezt soha, de soha ne tegyem meg! Segíts, hogy soha ne szakítsam el magamat tőled a bűneimmel, az ellened való lázadással, azzal, hogy azt mondom: »Azt akarom tenni, amit én akarok! A magam útját járom, és elhagylak téged.« Uram, kérlek, segíts, hogy soha ne távolodjak el tőled! Segíts, hogy soha ne térjek le az útról!”

Ez bizony nagy kérés. Nem is olyan egyszerű.

„És ha mégis eltévelyednék, Uram, kérlek, vezess vissza magadhoz!”

Annyira szép, amit ma Páltól tanultunk, nem? Hihetetlen ajándék!

Ne haragudjatok, hogy ilyen hosszúra nyúlt a mai elmélkedés. Hiszen mindössze két fejezetet olvastunk, de annyi mindenről lehetne még beszélni! Olyan sok kincset, annyi ajándékot rejtettek számunkra ezek a mai szentírási részek.

És végül még egy utolsó dolog: imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem!

Áldjon meg benneteket a mindenható Isten, erősítsen meg szeretetében, és őrizzen meg minden bűntől, amely eltávolíthat tőle! Ha pedig letérnétek az útról, irgalmával vezessen vissza benneteket önmagához! Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

Egy hozzászólás

  1. Köszönöm az áldást, az imát és a tanítást. Istennek legyen hála. Imádkozom mindannyiunkért. Mennyei Atyánk, köszönjük mindezt és dicsőitünk téged Jézus nevében . Ámen