313. nap: Az Újszövetség frigyládája
Korszak: Messiási beteljesedés
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük ezt a fordulópontot, amihez elérkeztünk. Köszönjük ezt az új napot, az új irgalmat, az új kegyelmet és az új ajándékot, amit adtál nekünk. Köszönjük az ígéreteid beteljesítését. Nemcsak az evangéliumban Jézus Krisztust, hanem az életünkben lévő ígéretek beteljesítését is köszönjük. Urunk, sosem ígértél szenvedés nélküli életet, csak azt, hogy velünk leszel a szenvedéseinkben. Sosem mondtad, hogy nem lesznek nehézségek az életünkben, de azt megígérted, hogy védelmezel minket a megpróbáltatásokban. Kérünk téged, hogy ebben a percben is légy velünk, legyél itt mellettünk. Jézus nevében kérünk, védelmezz és vezess minket, hogy mindent megtegyünk a te dicsőségedre, a testvéreink megszentelődésére és üdvözülésére! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Már három evangéliumot elolvastunk, de Lukács evangéliuma egyedi. Mármint mindegyik egyedi, mivel négy különböző szemszögből íródtak, de Lukács így kezdi: „Mivel már sokan megkísérelték, hogy a köztünk beteljesedett eseményeket leírják” (Lk 1,1). Vagyis „Jézus életét próbálták már leírni, de most én, Lukács teszem ezt”.
Tudjuk, hogy Lukács orvos volt és Pállal utazott. Úgy tudjuk, hogy sok szemtanút kikérdezett a történtekről, mielőtt művét írásba foglalta. Nem azt mondom, hogy Máté, Márk vagy János nem megfelelően írta le a történetet, de Lukács egy pogány görög orvos volt, aki keresztény lett. A többiek zsidó származásúak voltak, Lukács viszont nem. Ő a hellenizmusban élt. Másfajta szemléletmóddal rendelkezik, és ez a szemléletmód inkább görög jellegű. A zsidó gondolkodásmódot ezzel szemben kevésbé foglalkoztatja az időrendi sorrend, és nem tulajdonít akkora jelentőséget annak sem, hogy a történetet egy bizonyos meghatározott módon mesélje el.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Lukács azonban ad szépen egy bevezetést, amit Teofilnak címez. Teofil lehet, hogy egy valós személy, de lehet, hogy csak Istennek egy szeretett barátja. A neve is, amely két szóból tevődik össze, ezt jelenti: „Theos” vagyis „Isten” és „filosz” vagyis „barát, szerető, kedves”. Jelentheti, hogy „aki Istent szereti”, vagy „Isten által szeretett”.
Két történetet olvastunk. Az egyik Keresztelő János születését írja le, a másik pedig Jézus Krisztus, vagyis a Megváltó születését. Gábor angyal mindkét esetben megjelenik. Először Keresztelő János apjának, Zakariásnak, majd Máriának, Jézus anyjának. Érdekes, amikor Zakariásnak megjelenik az angyal, elmondja, hogy feleséged, Erzsébet fiút szül, akit Jánosnak fogsz hívni, majd sok dolgot elárul róla és az eljövendő Úrról: „Ő maga (János) Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak” (Lk 1,17). Tudjuk ki volt Illés, és Malakiás könyvének harmadik fejezetéből ismerjük a próféciát, hogy eljövetele megelőzi a Messiásét (vö. Mal 3,23).
De Zakariás ezt válaszolja: „Miből fogom a dolgot megtudni? Mert hisz öreg vagyok, és már feleségem is előrehaladt a korban” (Lk 1,18). Erre Gábor angyal ezt mondja: „Én Gábor vagyok – felelte az angyal –, s az Úr színe előtt állok. Az a küldetésem, hogy ezt megmondjam neked, és adjam tudtodra ezt a jó hírt. Íme, most megnémulsz és nem fogsz tudni beszélni addig a napig, amíg ez be nem következik, mert nem hittél szavaimnak, amelyek majd, ha eljön az ideje, be fognak teljesedni” (Lk 1,19).
Itt lehet, hogy összezavarodunk, mert Gábor angyal Máriának is megjelenik és ezt mondja: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni” (Lk 1,30). Mária így válaszol: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,30). Viszont Mária nem némul meg kilenc hónapra, hanem kap választ.
Mi is történt akkor itt? Szerintem többféleképpen lehet feltenni egy kérdést. Lehet úgy, hogy „nem hiszek neked”, és lehet úgy is, hogy „mondj el, kérlek, többet erről a dologról”. Zakariásnak oka van, hogy visszakérdez, mivel ő idős már és nem érti, hogyan lehetséges ez. Máriának is megvan az oka amiért visszakérdez. Bár nem hittétel az Egyházban, de Máriáról azt feltételezzük, hogy ő szűz akart maradni örökre, és volt egy egyezségük Józseffel, hogy Mária az Úrnak szenteli a tisztaságát. Ezért kérdezi Mária, hogy hogyan lehetséges ez, mert férfit nem ismer. Mivel József eljegyezte Máriát, ezért, úgymond, van már férfi az életében. És ha ez a feltételezés igaz – mivel, ahogy mondtam, ez csak hagyomány –, akkor Mária és József sosem akarták beteljesíteni a házasságukat. Ekkor már lehet értelme Mária kérdésének az angyal felé. Igaz?
Tehát Zakariás kérdésének és Mária kérdésének is volt értelme. Azonban van különbség kérdés és kérdés között. Míg Zakariás a kérdésével megkérdőjelezi az angyalnál Isten üzenetét, addig Mária tisztázni akar valamit a kérdésével. „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” (Lk 1,30). Nem azt mondja, mint Zakariás, hogy én túl öreg vagyok, ez lehetetlen, hanem egy tisztázandó kérdést tesz fel az angyalnak. Isten pedig válaszol neki Gábor angyal által: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).
Lehet, hogy felmerül bennetek a kérdés, hogy Mária miért akart volna örökre szűz maradni? Már beszéltünk ilyesmiről korábban, hogy mit is jelent például a „Jézus testvérei” kifejezés. A görög szövegben az „adelfosz” szerepel. Ez a görög szó jelenti a testvért és a rokont is. Például Ábrahám és Lót is adelfoszok, görögül adelfoi voltak, bár mi tudjuk, hogy Lót Ábrahám unokaöccse volt, de mégis „adelfoi”-nak hívják őket. Ez jelenthet vér szerinti testvért, de jelenthet rokont is. Vagyis később, amikor olvassuk, hogy Jakab és Jézus testvérek voltak, akkor ők valójában csak rokonok voltak, nem vér szerinti testvérek.
Hogyan jön ez most ide? Úgy, hogy Jézus egyetlen fia volt Máriának. Az Egyház tanítása visszanyúlik a kezdetekhez, hogy Mária örökre szűz volt, így Jézus születése előtt és utána sem volt együtt sosem Józseffel.
Máriára szokták mondani, hogy ő az „Újszövetség frigyládája”. Miért is?
Már beszéltem erről, hogy mi is volt az ószövetségi frigyládában. A manna, vagyis a kenyér az égből; a Tízparancsolat, vagyis Isten Igéje; Áron botja pedig a Főpap szimbóluma. És ki Jézus? Jézus a Főpap, az Ige, aki testté lett és a Mennyből alászállott élő kenyér. És így Mária méhe oly sok szempontból e három dolog beteljesedése, Ő maga pedig a „frigynek szent szekrénye”, az Újszövetség új frigyládája.
A Jelenések könyvében, a 11. és a 12. fejezetben olvashatjuk, hogy a szeretett tanítvány, János, felnézett az égre és látta a frigyládát. Ugyanakkor nemrég olvastuk a Makkabeusok második könyvének második fejezetének elején, hogy Jeremiás elrejtette a szövetség ládáját, amit soha többé nem találtak meg: „Megérkezvén Jeremiás talált egy barlangszerű lakóhelyet, odavitte a sátort, a szövetség ládáját és az illatáldozat oltárát. Aztán eltorlaszolta a bejáratot” (2Mak 2,5). De aztán János a Jelenések könyvében az égen meglátja a szövetség ládáját, amit Jeremiás óta senki nem látott. „Megnyílt az égben az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája a templomban” (Jel 11,19). Majd János így folytatja rögtön a következő verssel: „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony; öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott” (Jel 12,1). Ez az asszony nemcsak a gyermekét megszülő asszonyt jelentheti, hanem a keresztényeknek életet adó, világra szülő Egyházat is. Természetesen lehet Mária is, aki a Megváltó Jézust világra hozza. A szövetség ládája tehát átalakul, és egy asszony alakjában jelenik meg. Tudjátok, olyan ez, mint amikor az embernek látomása vagy álma van, amelyben valami egyszer csak valami mássá változik. János itt a mennybe tekint, meglátja a szövetség ládáját, és ugyanabban a pillanatban azt az asszonyt is látja, aki világra hozta a Fiút, a Messiást.
Nagyon előreszaladtunk, de nézzük Lukács első fejezetét: „Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet” (Lk 1,39). Ez nagyon fontos, mert mi is történt Sámuel második könyvében? Amikor a szövetség ládája elveszett, mert elvitték Jeruzsálemből, mit tett Dávid? „Útnak indult, hogy elhozza Isten ládáját” (2Sám 6,2). Majd hasonló szavakat mond, mint Erzsébet: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” (2Sám 6,9). Hiszen Erzsébet ezt mondja: „Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?” (Lk 1,43). Majd mit mond Erzsébet? „Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek” (Lk 1,44). Dávid is örvendezett és táncolt a szövetség ládája előtt (vö. 2Sám 6,5.)
Nem kell feltétlenül észrevenni minden egybeesést, de azt látjuk, hogy Mária megfelel a szövetség ládájának.
Arra akartam rámutatni, hogy ez a történet visszanyúlik Mózesig, amikor a pusztában vándorolt a zsidó nép, és elkészítették a szövetség ládáját. És ez a beteljesedés most megjelenik Lukács könyvében. Isten minden ígérete, a szövetsége és a jelenléte is beteljesedik. Emlékezzünk vissza, hogy Isten ott lakozik, ahol a szövetség ládája van. Hogy jön ide Mária? Ő ott van, ahol Isten van, ahol a testté lett Ige lakozik.
A keresztények néha vitatkoznak ezen, de mi, katolikusok úgy gondoljuk, hogy világos az összefüggés, és hiszünk benne, hogy Mária az Újszövetségnek valóban az új frigyládája. Hiszen Jézus Krisztus az Isten valós jelenléte közöttünk.
A második fejezetet is végigvettük: Jézus születését és a pásztorok látogatását, Jézus körülmetélését és bemutatását a templomban. A Számok könyve 18,15-16 szerint Istené minden elsőszülött, de az újszülött csecsemőt 5 sékelért ki lehetett váltani, legkorábban egyhónapos korában. Erről Lukács nem ír. Ugyanakkor a szülő asszonynak kellett égőáldozathoz egy egyéves bárányt vinnie, és egy galambot vagy gerlét bűnért való áldozatul. A Leviták könyve 12. fejezetében ezt olvastuk: „Ha nincs annyi pénze, hogy egy bárányt vegyen, akkor hozzon két gerlét vagy két galambot: egyet égőáldozatnak, egyet pedig bűnért való áldozatnak. A pap végezze el fölötte az engesztelés szertartását, s akkor megtisztul” (Lev 12,8). Ez mutatja, hogy Mária és József szegény volt.
Elképzelem, hogy Mária és József milyen kellemetlenül érezték magukat. Ez itt a Magasságbeli Fia, és mi csak egy pár gerlicét vagy két galambfiókát tudunk áldozatul bemutatni Istennek. Isten pedig pont ez várja tőlünk. Add azt, amid van! Tedd azt, amit megtehetsz! Ne aggódj azon, amit nem tudsz megtenni vagy megadni! Csak ezt kéri. Csak ezt akarja Isten.
Mária és József pedig csodálatos példát adnak nekünk ebben, ma és életünk minden napján.
Imádkozom értetek! Kérlek benneteket, imádkozzatok értem is! Köszönöm.
INRI,
a szüz. AZ erényes nö. AZ ura gyöngyszeme. Aki tudja mit akar. S Meg IS csinàlja. Mert tizparancs és hétszentségkövetö. Csakis ezekhez igazodik. Mert tudja, hogy AZ jò. Azt IS hogy màs Meg elterel ettöl. A normàtol. A földi boldogsàgtol. Majdan a földi élet utàni élet boldogsàgàtol IS. Habàr azt bizzuk a Joteremtö igazsàgàgos egyetlen jò ra. A nö. Ëva lànya. A mosolygos. Madonna. Osli ban. Fatimàban. Medjugoréban. Lurdban. Csiksomjon. Pòcson. Remetén. Jerushalaymban. Betlehemben. Minden Minden kis misézöhelyen. Szent fiàra mutat. Akinek El Yasaf = Jozsef akit AZ Ur kisded mellé rendelt gyàmolul lett Volt tàmasza. Mària segitsége. Mària a zsidò Mirjam. Aki kimondta. Gåbor angyalnak. Legyen nekem a te igéd szerint. Ezzel megmenekültünk. Az unalomtol. A céltalan unalomtol. A célirànyos szemlélödés szent utja jõtt Volt El. Ami tervet ad a cselekvö alkotàsnak. Amitöl AZ izgalmas, nevelö, aktiv, kezdeményezö, egyedelul értelmes lett Volt. Munka, tanulàs, öröm. Tizparancs szerinti életnorma. Közössegben. Ketten hàrman. Vagy millionyian. A misében ünneplök öröme. Osli mosolygos Madonna könyörõgj érettünk.