BIY HU cover 305. nap

305. nap: A védelmező

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Makkabeus-felkelés

5. A ZSIDÓSÁG GYŐZELME. A TEMPLOM MEGTISZTÍTÁSA
Júdás, a Makkabeus föllépése.

Közben Júdás, a Makkabeus és emberei mellékutakon belopóztak a helységekbe, összehívták a rokonokat, egybegyűjtötték a hűséges zsidókat. Így mintegy nyolcezer férfit szedtek össze. Aztán az Úrhoz könyörögtek, tekintsen le mindenfelől szorongatott népére, és könyörüljön a templomon is, amelyet az istentelen emberek meggyaláztak. Legyen részvéttel a város iránt, amelyet leromboltak és nemsokára egyenlővé tesznek a földdel. Hallja meg a hozzá kiáltó vér szavát. Emlékezzék az ártatlan gyermekek igazságtalan meggyilkolására, nevének káromlására. Mihelyt a Makkabeus sereget gyűjtött, a pogány népek nem voltak többé képesek ellenállni neki, mert az Úr haragja irgalomra változott. Váratlanul megtámadta a városokat és a falvakat, és fölgyújtotta őket. Kedvező fekvésű helyekre vonult, és súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek. Többnyire az éjszakát választotta ilyen rajtaütésekre. Így mindenfelé elterjedt bátorságának híre.

Az első hőstettek.

Amikor Fülöp látta, hogy ez a hős rövid idő alatt eredményeket ér el, és vállalkozásait egyre több szerencse kíséri, írt Cöle-Szíria és Fönícia helytartójának, Ptolemeusznak, hogy támogassa a király ügyét. Ez nyomban elküldte egyik legfőbb bizalmasát, Patroklosz fiát, Nikanort, egy nem kevesebb mint húszezer, különféle országból toborzott férfiból álló seregnek az élén azzal a megbízatással, hogy irtsa ki Júdea egész népét. A tapasztalt harcost, Gorgiászt adta mellé hadvezérnek. Nikanor azt tervezte, hogy azt a 2000 talentum adót, amellyel a király a rómaiaknak tartozott, úgy teremti majd elő, hogy eladja a zsidó foglyokat. Haladéktalanul üzent a tengerparti városoknak, és felszólította őket, vásároljanak zsidó rabszolgákat. Kilencvenet ígért nekik egy talentumért. Nem sejtette a büntetést, amelyet a Mindenható nemsokára kiró rá.

Júdás hírét vette Nikanor felvonulásának. Amikor a sereg közeledtét közölte az övéivel, azok, akik nem voltak elég szilárdak, továbbá, akik nem bíztak Isten igazságosságában, szétszéledtek. A többiek azonban eladták, amijük még volt, és az Úrhoz folyamodtak, szabadítsa meg őket, hisz az istentelen Nikanor máris eladta őket, mielőtt még az ütközetre sor került volna. Ha értük nem is teszi meg, tegye meg az atyáikkal kötött szövetségre és arra a fönséges és magasztos névre való tekintettel, amelyet viselnek.

A Makkabeus maga köré gyűjtötte embereit – összesen hatezren voltak –, és bátorította őket, ne féljenek ellenségeiktől, és ne rettegjenek a pogányok még oly hatalmas sokaságától sem, mert igazságtalanul támadják őket. Harcoljanak bátran, és mindig tartsák szem előtt a szent hely ellen elkövetett gyalázatot és erőszakot, a meggyalázott város leigázását, valamint a hagyományok felforgatását. Azt mondta: „Azok fegyvereikben és esztelen vállalkozásaikban bizakodnak, mi azonban a Mindenható Istenben, aki ellenségeinket, sőt az egész világot is egyetlen szempillantás alatt elpusztíthatja.” Emlékeztette őket arra, hogyan segített őseik idejében, s mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere, továbbá a galaták ellen Babilóniában vívott csatára, ahol mindössze nyolcezer zsidó szállt harcba és négyezer macedóniai. Jóllehet a macedóniaiakat erősen szorongatták, a nyolcezer (zsidó) az ég segítségével százhúszezer férfit megsemmisített, és gazdag zsákmányra tett szert.

Így bátorságot öntött beléjük, úgyhogy készen voltak rá, hogy a törvényekért és a hazáért meghaljanak. (Aztán négy csapatra osztotta seregét.) A csapatok élére testvéreit, Simont, Jánost és Jonatánt állította; ezerötszáz férfit rendelt mindegyikük alá. Eleazárt megbízta, olvassa fel a szent könyvet. Aztán kiadta a jelszót: „Isten segítségével!” Maga az első csapatot vezette, és Nikanorra támadt. Mivel a Mindenható mellettük volt a küzdelemben, több mint kilencezret lekaszaboltak az ellenségből, és Nikanor seregének nagyobb részét megsebesítették, megcsonkították és menekülésre kényszerítették. Azoknak, akik el akarták őket adni, zsákmányul ejtették a pénzüket. Egy darabig üldözték őket, aztán visszafordultak, mert kevés volt az idő. Ugyanis épp szombat előtti nap volt, így az üldözést nem folytathatták. Összeszedték az ellenség fegyvereit, és magukkal vitték a zsákmányt. Aztán megünnepelték a szombatot. Hangosan dicsőítették és magasztalták az Urat, aki egészen addig a napig velük volt, és így jelét adta irántuk való irgalmának. A szombat elmúltával részt adtak a sebesülteknek, az özvegyeknek és az árváknak a zsákmányból. A maradékot pedig szétosztották maguk és gyermekeik között. Amikor ezt elvégezték, közösen imádkoztak, és arra kérték az irgalmas Urat, engesztelődjék ki teljesen szolgáival.

Timóteus és Bakchidesz vereséget szenved.

Megvívtak Timóteus és Bakchidesz embereivel is. Több mint húszezret megöltek közülük, és erős várakat kerítettek hatalmukba. A gazdag zsákmányt egyenlő arányban osztották szét maguk, továbbá az áldozatok, valamint az özvegyek, az árvák és az öregek között. A fegyvereiket gondosan összeszedték, és megfelelő helyen elraktározták, a többi zsákmányt meg magukkal vitték Jeruzsálembe. Timóteus környezetéből az őrség vezetőjét is megölték, ezt az elvetemült embert, aki annyi bajt hozott a zsidókra. Otthon meg a győzelmi ünnepen elégették azokat az embereket, akik a szent kapukat felgyújtották, majd Kalliszthenésszel egy kis házba menekültek. Így elnyerték istentelenségük méltó bérét.

A fő-fő gonosztevőt, Nikanort, aki ezer kereskedőt összecsődített, hogy vegyék meg a zsidókat, azok az emberek, akiket oly kevésbe vett, az Úr segítségével megalázták. Kénytelen volt levetni pompás öltözékét, és mint valami szökött rabszolga, egyedül menekült – végig az országon – Antiochiába, serege pusztulásán mélyen megrendülve. Arra vállalkozott, hogy a Jeruzsálemben ejtendő foglyok árából kifizeti az adót a rómaiaknak, s most kénytelen volt bevallani, hogy a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük, s hogy a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Akkor az igaz teljes biztonsággal áll szemben azokkal, akik sanyargatták, és lebecsülték a fáradozását.
Amikor ezt látják, iszonyú félelem fogja el őket, és nem tudnak hová lenni; annak nem várt üdvössége miatt.

Bánkódva szólnak egymáshoz, és sóhajtoznak lelkük félelmében:
„Ez az, akit egykor kinevettünk és akiből gúnyt űztünk. Mi esztelenek! Életmódját őrültségnek tartottuk, és halálát dicstelennek.

Hogy lehet az, hogy Isten fiai közé sorolták és a szentek között van az osztályrésze?
Így hát mi letértünk az igazság útjáról, nekünk nem világított az igazságosság fénye, és számunkra nem kelt föl a nap.

A kimerülésig jártuk a bűn és a romlás ösvényeit, úttalan pusztaságokban kóboroltunk, az Úr útját azonban nem ismertük fel.

Mi hasznát láttuk a gőgnek, és mit nyertünk gazdagságunkkal és nagyzásunkkal?
Ez mind tovatűnt, mint valami árnyék, mint a szálló mendemonda;
mint a hajó, amely átszeli a hullámzó vizet, s az utat, amerre elhaladt, nem lehet megtalálni, sem gerincének nyomát a habokon; vagy ahogy a levegőben repülő madár útjának semmi nyoma nem található: szárnycsapásai felkavarják, s könnyed röptének suhogása átszeli a lenge léget, de aztán, hogy elrepült, mögötte semmi nem marad;
vagy mint a célba lőtt nyíl mögött az átszelt levegő rögtön ismét egybefolyik, úgyhogy pályáját többé nem lehet felismerni;
mi is, alighogy megszülettünk, máris meghaltunk, és az erénynek semmi jelét nem tudtuk felmutatni, a gonoszságunkban pusztultunk el.”

Igen, az istentelenek reménye olyan, mint a szél forgatta pelyva, mint a könnyű hab, amit a vihar kerget, mint a füst, amit eloszlat a szél, mint a megszálló vendég emléke, aki csak egy napig maradt.
Az igazak azonban örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat.
Így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség diadémját, mert jobbjával oltalmazza és karjával védelmezi őket.

Fegyverzetül felölti haragját, és fölfegyverzi a teremtést, hogy bosszút álljon ellenségein.
Mellvértnek az igazságosságot ölti fel, sisaknak meg fölteszi a csalhatatlan ítéletet.
Győzhetetlen pajzsul a szentséget veszi fel, bősz haragját karddá élesíti; vele harcol az egész világ az esztelenek ellen.

Elröppennek a villámok jól irányzott nyilai, s a felhőkből, mint jól megfeszített íjból a célba találnak.
És a parittyákból haragos jégzápor zúdul, és a tenger vizei ellenük tombolnak, és háborogva csapnak össze a folyók árjai.

A mindenhatóság lehelete fölkel ellenük, és forgószél módjára széthányja őket. Az istentelenség így pusztává teszi majd az egész földet, és a bűn felforgatja az uralkodók trónját.

II.A BÖLCSESSÉG MIBENLÉTE, EREDETE, MEGSZERZÉSÉNEK ÚTJA
A királyok keressék a bölcsességet.

Halljátok hát, királyok, és szívleljétek meg, tanuljatok, akik a föld határait kormányozzátok!
Figyeljetek föl, akik a sokaságon uralkodtok, és büszkék vagytok a népek nagy számára!
A Mindenható adta nektek a hatalmat és a Magasságbeli az uralmat, s majd számon kéri tetteiteket, és kivizsgálja szándékaitokat.

Jóllehet országának csak szolgái vagytok, mégsem ítéltetek igazságosan, nem tartottátok meg a törvényt és nem éltetek Isten akarata szerint.

Ezért félelmetesen és hirtelenül rátok tört, mert szigorú ítélet vár a hatalmon levőkre.
A kicsik irgalomból bocsánatot nyernek, a hatalmasokra azonban kemény büntetés vár.
Mert a mindenség Ura senkitől sem tart, és nincs nagyság, amitől félne. Hisz ő teremtette a kicsit és a nagyot, és egyaránt gondját viseli mindegyiknek.
A hatalmasokra azonban szigorú vizsgálat vár.

Hozzátok intézem hát szavam, fejedelmek, hogy bölcsességet tanuljatok, és el ne bukjatok.
Mert akik a szenttel szentül bánnak, megszentelődnek, és akiket erre megtanítottak, azok meg tudnak majd felelni.
Áhítsátok hát szavaimat, és vágyódjatok rájuk, és okulásban lesz részetek.

Meg lehet találni a bölcsességet.

A bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik.
Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.
Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja.
Róla elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól.
Hisz maga megy, s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon, és minden szándékukban találkozik velük.
Mert (a bölcsesség) legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni (a bölcsességet).
A (bölcsesség) szeretete a törvényeinek a megtartása, a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása,
s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe.
Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz.
Ha tehát, népek fejedelmei, örömötöket lelitek a trónban és a jogarban, akkor becsüljétek a bölcsességet, hogy örökké országolhassatok!

Salamon leírja a bölcsességet.

Hogy mi a bölcsesség és hogyan keletkezett, elmondom, és nem rejtem el titkát előletek. Sőt inkább mindjárt kezdetétől fogva megvizsgálom; amit csak tudok róla, nyíltan feltárom, és nem kendőzöm el az igazságot.
Nem járok én egy úton az emésztő irigységgel, mert ennek aztán semmi köze sincs a bölcsességhez.
A sok bölcs áldás a világnak, s az okos király jólét a népnek.
Okuljatok hát a szavaimból, majd hasznát látjátok!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Egy tohonya ember földje mellett jártam,
és egy ostoba ember szőlejénél.

Már teljesen fölverte a gyom,
az egész felszínét bozót borította,
és romokban hevert a kőkerítés.

Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta,
és ezt a tanulságot szűrtem le belőle:

Csak egy kicsit aludj,
csak egy kicsit szunnyadj még,
csak egy kicsit pihentesd a karodat,

akkor a szegénység, mint az útonálló,
és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Köszönjük a te igédet ma is. Magasztaljuk nevedet, és kérünk, fogadd el magasztalásunkat, imádságunkat, és hálát adó szavainkat! Mert te vagy a mi Istenünk. Olyan vagy, amilyennek a Makkabeusok második könyvében mutatod magadat a pogányok elleni küzdelemben is. Te vagy a mi védelmezőnk. Jézus nevében kérünk, védj meg ma is minden bajtól és minden kísértéstől! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A Makkabeusok második könyvének 8. fejezete egy olyan történetet mond el, amit már olvastunk a Makkabeusok első könyvében is. Júdás Makkabeus és testvérei fellépnek az elnyomó hatalommal szemben, megharcolnak az Úr templomáért, és a szabadságért, hogy betarthassák az Úr törvényeit. Ebben az elbeszélésben többet olvasunk Isten cselekvéséről és jelenlétéről, mint az első Makkabeus-könyvben. Nemcsak a tényeket és a szereplőket ismerjük meg, hanem a motivációt is. Nemcsak a csata hősei jelennek meg, hanem a harcok okai és következményei is. 

Júdás egy jóval nagyobb hadsereg ellen lép fel, mint a saját szerény erői. Mit tesz? Honnan szerez embereket? Hogyan inspirálja őket? Hogyan ébreszti rá őket, hogy miben vesznek részt, és miért harcolnak? Elmondja nekik, milyen volt az, amikor mennyei segítség érkezett atyáiknak, és „mint veszett oda a Szancherib száznyolcvanötezer embere” (2Mak 8,19). Emlékezteti őket arra, amikor Szancherib 185 000 embere Jeruzsálemre támadt, és mind elpusztult; valamint a galaták elleni nagy csatára Babilóniában. Azt mondja: „Isten harcolt értünk a múltban, tehát most is harcol és harcolni is fog.” A mártírok áldozata megváltoztatta Isten hozzáállását, és – ahogy a szöveg kiemeli – „az Úr haragja irgalomra változott” (2Mak 8,5). Úgy látják Istent, mint aki a jelenben része az életüknek. 

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1031

Mi is visszatekinthetünk az életünkre úgy, hogy erre a szempontra koncentrálunk, és kimondhatjuk: „Istenem, te ott voltál velem minden élethelyzetben”. A most olvasott események idején a zsidók így értékelték a helyzetet: „Urunk, a te igazságos ítéleted miatt értek bennünket a csapások. Te szerettél és fenyítettél minket, de nem pusztítottál el. Most viszont irgalmaddal fordulsz felénk, mivel visszatértünk hozzád”.

Nekünk, hétköznapi embereknek néha nagyon nehéz meglátni Isten munkáját az életünkben. Ilyen kérdések merülhetnek fel bennünk, hogy „most mit csinál? Ez lenne Isten igazsága? Ez nem a gonosz? Ez is része az irgalomnak?” Azonban azok a szemek, amelyek látni akarnak, vagy megérteni akarnak, mindig a bizalom szemei.

Néha azt mondjuk: „biztosan valami rosszat tettem, azért fáj ennyire. Vagy most az Úr maga javít ki engem”. Sokszor nincs ötletünk, hogy miért történik valami. Csak találgatunk. Kockázatos lehet rátekinteni az életünkre és kimondani: „Ezt most Isten cselekszi”. Hogy mi miért történik, azt nem mindig értjük. Azt viszont nyugodtan kimondhatjuk, hogy Isten jelen van az életünkben és most is aktív. Nem mindig tudom, hogy mit csinál épp Isten, de mindig mondhatom, hogy „Uram, tudom, hogy itt vagy, és éppen csinálsz valamit”. Ez egy olyan igazság, amiben megnyugodhatunk. Itt lép be az életünkbe a bizalom. „Nem hagysz el engem, Uram. Te vagy az, aki sosem hagy el. Nem zársz ki a te világodból, az ígéreteidből. Itt vagy, és aktív vagy. Jelen vagy és cselekszel”. Hihetetlen ezt kimondani. 

A 2Makkabeusok 8. végén látjuk menekülni „a fő-fő gonosztevőt, Nikanort” (2Mak 8,34), aki arra a következtetésre jut, hogy „a zsidóknak a harcban volt egy védelmezőjük” (2Mak 8,36). Nagybetűvel kell írnunk: Védelmező. Nem Júdásra érti, hanem magára Istenre. Ezt onnan tudjuk, hogy az utolsó sor ebben a fejezetben az, hogy „a zsidók azért voltak sebezhetetlenek, mert annak törvényeit megtartották” (2Mak 8,36). Nem Júdás törvényeiről van szó, hanem azokról, amelyeket Isten, a Védelmezőjük rendelt el. Ez gyönyörű! 

A Bölcsesség könyvének hatodik fejezetében nagy lehetőség tárul fel előttünk. „Mert a bölcsesség legbiztosabb kezdete a tanulás utáni vágy; tanulni akarni annyi, mint szeretni a bölcsességet.” (Bölcs 6,17). Azt olvassuk itt, hogy nem tudok tanulni, ameddig nem akarom, hogy tanítsanak, és csak akkor tudnak tanítani, ha tényleg akarok tanulni. Majd az is olvasható, hogy ha vágyakozom valaminek a megismerésére, akkor szeretem is azt. Márpedig „a bölcsesség szeretete a törvényeinek a megtartása” (Bölcs 6,18). Ez is nagyon fontos, hiszen mondhatom, hogy akarom Isten igazságát, szeretem a bölcsességét, de ez csak szó marad, ha nem élek aszerint. Akkor mindenképp romlásban lesz részem.

A bölcs azért lát tisztán, mert tisztán is él. A bolond pedig azért nem lát tisztán, mert őrülten él. Tehát „a törvények megtartása a halhatatlanság biztosítása, s a halhatatlanság eljuttat az Isten közelébe. Így vezet a bölcsesség utáni vágy az uralomhoz” (Bölcs 6,18-20). Tehát a bölcsesség utáni vágy elvezet az Isten Országába. Ez az egyik gyönyörű rész, amikor a Szentírás bölcsessége feltárul előttünk. Ha tehát bölcs akarsz lenni, van egy nagyon egyszerű, hat lépésből álló munkaterved hozzá: 1. Vágyakozz a bölcsességre, 2. szeresd a bölcsességet, 3. tartsd meg törvényeit, 4. így bebiztosítod a halhatatlanságot, 5. ez eljuttat az Istenhez való közelséghez, 6. végül mindez elvezet az uralomhoz, Isten Országába. 

Gyönyörű az Isten szava, képes lángra gyújtani a szívünket. Lehet, hogy szeretnénk bölcs emberek lenni, de valójában az előrehaladásunk megtorpanhat bármelyik lépésnél. Lehet viszont, hogy ma nem is vágyunk igazán a bölcsességre. Lehet, hogy nem szeretnénk Isten törvényei szerint élni. Lehet, hogy szenvedések között élünk…

De mégis itt vagyunk ma, és arra kérjük az Urat, hogy tárja fel előttünk igéjét. És azt hiszem, már önmagában az is sokat elárul rólatok, hogy ma elkezdtétek hallgatni ezt a részt. Mert ez azt mutatja, hogy vágytok a bölcsességre.

És én is vágyom a bölcsességre.

Tudjátok, van valami, ami összeköti ezt a közösséget. És ez nem a tökéletesség. Hiszen ha a tökéletesség lenne az, ami összeköt bennünket, akkor én biztosan nem lehetnék benne. Ami összeköti ezt a közösséget, az az Isten igéje utáni vágy.

Vágyunk arra, hogy megismerjük az Ő szívét. Vágyunk arra, hogy felismerjük, mi az Ő akarata az életünkkel. És azt hiszem, éppen ez teszi ezt a közösséget annyira különlegessé és erőssé.

Mert vágyunk Istenre.

Gondoljatok csak bele! Mindazok, akik már 305 napja hallgatják ezt a podcastet, mindannyian ugyanarra vágyunk. Rá vágyunk! Istenre vágyunk!

És nem is tudom… Ha ez nem hihetetlen, ha ez nem rendkívüli, ha ez nem maga a csoda, akkor nem tudom, mi az!

Micsoda ajándék, hogy mindannyian együtt járhatjuk ezt az utat!

Ezért imádkozom értetek. Mert szükségetek van az imádságra. És kérlek benneteket, imádkozzatok értem is! Mert nekem is nagy szükségem van rá.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.

2 hozzászólás

  1. Jó reggelt ,a Makkabeusnál a felolvasott szöveg nem azonos a leirt szöveggel.
    Áldott , szép napot kivánok ! Enikő

    Válasz