Megfontoltság, állandó imádkozás és hűséges szeretet – ezek a saját életünkben, sőt szeretteink életében is komoly változást hozhatnak.
„Ezt meg hogy csináltad?” – kérdezte tőlem nemrég egy barátnőm. „Amikor elkezdtetek járni egymással, a férjed nem volt katolikus. Találkozásotok után viszont megtért. Ezt hogy csináltad?”
Egy pillanatig haboztam. Barátnőmet komolyan érdekelte a válaszom, mivel abban reménykedett, hogy az ő barátja is egy napon megtér. Én mégis úgy éreztem, hogy a válaszom nem nagyon fog neki tetszeni.
„Őszintén szólva nem „csináltam” semmi különöset – válaszoltam. „Teljesen oda kell adnod Istennek, Rá kell bíznod a kérésedet. Isten közvetlenül szól minden emberi szívhez, ahogyan Szent Carlo Acutist is megszólította. Azt tapasztaltam, hogy ha ezt a kapcsolatot görcsösen erőltetjük, akkor az gyakran fordítva sül el.
„A legfontosabb dolog, amit tehettem, az volt, hogy soha nem akartam ráerőltetni a hitemet” – próbáltam tovább magyarázni. „Amikor elkezdtünk járni, úgy döntöttem, hogy nem beszélek neki hitről, hacsak nem ő hozza fel először a témát, vagy rá nem kérdez. Soha nem akartam, hogy úgy érezze, nyomást akarok rá gyakorolni. Ehelyett a következőt tettem: titokban imádkoztam a megtéréséért, böjtöltem, és bíztam abban, hogy Isten majd elrendezi a dolgot anélkül, hogy én bármit is mondanék.”
És így is történt. Isten olyan embereket küldött barátom útjába, úgy alakította a körülményeket, olyan könyveket adott a kezébe, és olyan beszélgetés-helyzeteket alakított ki, melyek arra késztették, hogy áttérjen a katolikus hitre. Előtte csak néhányszor beszélgettünk a hitről, ami az én életemben olyan központi szerepet játszik.
Nemrég, amikor épp Szent Ágoston vallomásait olvastam, eszembe jutott ez a beszélgetés. Édesanyja, Szent Mónika olyan kitartóan imádkozott fia megtéréséért, hogy ő lett az önfejű gyermekek szüleinek védőszentje. A közelmúltban jelent meg a „Mit tenne Mónika?” című könyv. Szent Mónika a fia és a férje önfejű viselkedésére adott válaszainak nagy része arra emlékeztetett, amit én is mondtam a barátomnak. Persze Szent Mónika válaszai olyan tökéletesek, amikről én csak álmodni tudok!
1. Megfontolt, bölcs hallgatás
Férjével kapcsolatban Szent Mónika a következő tanácsot adta más asszonyoknak: a hitetlenséggel szemben legyenek „türelmesek, csendesek és imádkozók”. Ezzel finoman arra emlékeztette őket, hogy „több erő kell a csendben maradáshoz, mint a beszéléshez”. Példája egy asszonyt biztosan inspirált, aki megírta, hogy Szent Mónika tanította meg őt arra, hogy mielőtt megszólalna, harapja meg a nyelvét!
Mónika gyakran beszélt fiának Istenről. Persze egy anya-fia kapcsolat egészen más, mint a házastársaké vagy a „randizóké”. Mónika anyaként természetesen kötelességének érezte, hogy tanítsa fiát.
Szent Mónika az Ágoston megtérése előtti több mint 30 év alatt számos alkalmat talált arra, hogy Istenről beszéljen fiának, ám mindig megfontolt bölcsességgel.
Ágoston úgy vélte, hogy lázadó évei alatt Isten nem hallgatott, hanem édesanyján keresztül szólt hozzá. “Istenem, hát kinek is a szavai voltak ezek, ha nem a Tieid, melyeket hűséges szolgád, anyám által zengtél fülembe?”
2. Imádságban való állhatatosság
Szent Mónika állhatatos imádságai, amikor fia, Szent Ágoston távol volt Istentől, mára már legendássá váltak.
Vallomásaiban így emlékezik erre az időre:
„Édesanyám tiszta, jámbor lelke tele volt gonddal örök üdvösségem miatt. Tiszta és egyszerű özvegy volt. … Fia lelki üdvösségéért könyörgött.” „Mert hűséges szolgálód, az én anyám, több könnyet sírt el színed előtt érettem, mint amennyit az anyák gyermekük temetésével szoktak ontani.”
Kitartó imádságai miatt Szent Ambrus ezt prófétálta: „Az nem lehet, hogy ennyi könny gyermeke kárhozatra jusson.”
3. Feltétel nélküli szeretet
Mindvégig hűségesen szerette fiát, aki ezt írta: „Mert ki sem tudom mondani, mennyire szívébe zárt engem, s mennyivel gyötrelmesebb gondok között vajúdott velem most lelke, mint valamikor teste.” Az ilyen erős szeretet hatását egy író így jellemezte:
Végül is nem Mónika szavai vagy filozofálásra való képessége változtatták meg Ágostont, hanem a szeretete, az imája és az a tény, hogy mindig mellette volt. Mindig készen áll arra, hogy segítségére legyen mindaddig, amíg végre el nem jött az ő ideje. Mónika Ágoston iránti szeretete és aggodalma sohasem lankadt.
Megfontoltság, beleértve annak tudását is, mikor szükséges beszélni és mikor kell inkább elhallgatni; véget nem érő imák; valamint hűséges szeretet. Ugye ezeknek a gyakorlása a legnehezebb? Ám ha lelkiéletünkben elég mélyre tudunk ásni, és kitartóan tudjuk kérni Istent segítségét, akkor ez a három dolog mind a saját, mind szeretteink életében is komoly változást hozhat.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. augusztus 30. at 19:44
INRI,
az anya a picivel 0-12-13 éves koráig csodákra képes. Amit attól lát vagy hall azt fogja követni, akár fiú akár lány. Mise-(tipegömise a Lupusz atyával vasárnap délelött), ima-dicsi dalok minden este édes-anyucival meghozzák a hit kegyelmét és megtanulását ami hallás utján terjed…
Így van ez: “Ágoston úgy vélte, hogy lázadó évei alatt Isten nem hallgatott, hanem édesanyján keresztül szólt hozzá. “Istenem, hát kinek is a szavai voltak ezek, ha nem a Tieid, melyeket hűséges szolgád, anyám által zengtél fülembe?”
Lasd a 116-os zsoltárt: “16Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgáló(lányod)nak fia. Te oldottad meg bilincseimet, 17dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.”
Lásd a 118-as zsoltárt is a a sátrak ünnepén: Az ünnep lényege, hogy kifejezze az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet. Ahogyan a Mindenható a pusztában 40 évig gondoskodott népéről, úgy ezután is gondoskodni fog. (nálunk katolikusoknál az ùrnepi körmenetben lesz megünnepleve-ahogyan a zsidók hordozták a frigyládát 40 évig a pusztában, ugy hordozza a pap az eucharisztiát a négy urnapi sátor között): “14Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm. 15Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja erősnek bizonyult, 16az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.” 17Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. 18Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak. 19Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak. 20Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta. 21Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm. 22A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett. 23Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben. 24Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne! 25Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet! 26Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket. 27Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig! 28Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek! 29Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.”
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.