BIY HU cover 251. nap

251. nap: Judit és Holofernesz

Szerző: Fábry Kornél

Korszak: Fogság

De a hetedik hónapban történt, hogy a királyi vérből származó Jismael, Elisama fiának, Netanjának a fia tíz emberével együtt elment Gedaljához, Achikám fiához Micpába. Amikor együtt lakomáztak Micpában, Netanja fia, Jismael felállt tíz emberével, és karddal rátámadt Gedaljára, Safán fiának, Achikámnak a fiára, s megölték azt a férfit, akit Babilon királya kormányzóul rendelt az ország fölé. Ugyanígy megölte Jismael azokat a júdaiakat is mind, akik Gedaljával voltak a lakomán, a jelenlevő káldeus harcosokkal egyetemben.

A Gedalja meggyilkolása utáni második napon, amikor még senki sem tudott a dologról, nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamáriából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel: azért jöttek, hogy étel- és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában. Netanja fia, Jismael kiment eléjük Micpából, ők meg sírva közeledtek az úton. Amikor összetalálkozott velük, így szólt hozzájuk: „Gyertek el Gedaljához, Achikám fiához!” De mihelyt beértek a városba, emberei segítségével lemészárolta őket Jismael, Netanja fia, és egy ciszternába dobta őket. Akadt köztük tíz férfi, akik így szóltak Jismaelhez: „Ne ölj meg bennünket, mert készleteink vannak búzából, árpából, olajból és mézből, jól elrejtve a mezőn.” Erre megkímélte őket, és nem ölte meg úgy, mint testvéreiket. Az a ciszterna, amelybe Jismael bedobta a meggyilkolt férfiak holttestét, ugyanaz a nagy ciszterna volt, amelyet még Aza király építtetett Bása, Izrael királya ellenében. Ezt töltötte meg Jismael, Netanja fia holttestekkel. Majd elhurcolta Jismael a Micpában visszamaradt nép maradékát, meg a királyi családból való nőket, akiket Nebuzaradan, a testőrök parancsnoka Achikám fiának, Gedaljának a gondjaira bízott. Ezeket fogságában tartva Netanja fia, Jismael jó korán elindult, hogy átmenjen az ammonitákhoz.
Amikor Kárea fia, Jochanan, és a vele tartó tisztek mind tudomást szereztek azokról a gonosztettekről, amelyeket Netanja fia, Jismael elkövetett, harcosaikat maguk mellé véve elindultak, hogy megtámadják Jismaelt, Netanja fiát. A gibedoni nagy tónál akadtak rá. Amint a Jismaelnél lévő nép meglátta Jochanant, Kárea fiát és a vele levő tiszteket, igen megörültek. Azok, akiket Jismael elhurcolt Micpából, mind visszafordultak, és Jochananhoz, Kárea fiához csatlakoztak. De Jismael, Netanja fia, nyolc emberével együtt elmenekült Jochanan elől, és az ammonitákhoz futott. Akkor Jochanan, Kárea fia, és a vele tartó tisztek összegyűjtötték a népnek azt a maradékát, amelyet Jismael, Netanja fia hurcolt el Micpából, azután, hogy megölték Achikám fiát, Gedalját, tehát azokat a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket meg udvari szolgákat, akiket (Jochanan) visszahozott Gibeonból. Aztán útra keltek, majd pihenőt tartottak Gerut Kimhámnál, Betlehem közelében. Az volt a tervük, hogy Egyiptomba mennek, a káldeusok miatt. Féltek ugyanis tőlük, mert Netanja fia, Jismael megölte Gedalját, Achikám fiát, akit Babilon királya az ország kormányzójává rendelt.

Akkor a tisztek mind odajárultak Kárea fiával, Jochanannal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt Jeremiás prófétához, és így szóltak hozzá: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk.” Erre Jeremiás próféta így válaszolt: „Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr, a ti Istenetek majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek.” Azok erre azt mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad. Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz.”

Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanant, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam. Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre. De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, hanem így szóltok: Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni; ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, ott Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg. Azok tehát, akik Egyiptomba szándékoznak menni, hogy ott telepedjenek meg, mind kard által, éhínségben és dögvészben halnak meg; senki sem marad meg közülük, és egy sem kerüli el a veszedelmet, amelyet rájuk hozok. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Amint rázúdult haragom és indulatom Jeruzsálem lakóira, úgy zúdul majd haragom rátok is, ha Egyiptomba mentek; átok, borzalom, megvetés és gúny tárgya lesztek, és ezt a helyet sem látjátok többé.”

„Júda maradéka – válaszolt Jeremiás –, ez az Úr szava hozzátok: Ne menjetek Egyiptomba! Értsétek meg jól: ünnepélyesen figyelmeztettelek ma benneteket. Saját magatokat csaptátok be, amikor követül küldtetek az Úrhoz, a ti Istenetekhez és arra kértetek: Járj közben értünk az Úrnál, a mi Istenünknél; add tudtunkra, amit az Úr, a mi Istenünk rendel, és megtesszük. S most, hogy ezt elmondtam nektek, nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, aki ezzel az üzenettel küldött hozzátok. Ezért értsétek meg jól: kard, éhínség és döghalál pusztít el titeket azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ezután megparancsolta, vezessék be oda, ahol az ezüsttárgyakat őrizték, s rendelkezett, hogy az ő ételéből szolgáljanak fel neki és az ő borából adjanak neki inni. Judit azonban így szólt: „Nem eszem belőle, nehogy megütközést keltsek. Elég lesz nekem az is, amit magammal hoztam.” Holofernesz így válaszolt: „Mi lesz akkor, ha amid van, elfogy, honnan szerzünk neked olyat? A te fajtádból nincs közöttünk senki.” Amint igaz, uram, hogy élsz – mondta neki Judit –, szolgálód még el sem költi, amit magával hozott, az Úr már véghez viszi általam, amit tervezett.” Akkor Holofernesz szolgái sátrába vezették. Éjfélig aludt, a hajnali őrváltáskor azonban fölkelt. Elküldött Holoferneszhez, hogy mondják meg neki: „Parancsolja meg az én uram, hogy szolgálóját engedjék ki imádkozni.” Holofernesz elrendelte őreinek, hogy ne akadályozzák benne. Három napig maradt a táborban, minden éjjel kiment Betilua völgyébe, és megfürdött a vízforrásnál, ahol az őrség volt. Amikor kijött, könyörgött az Úrhoz, Izrael Istenéhez, hogy mutassa meg neki az utat népe fiainak megmentésére. Megtisztulva tért vissza, és a sátrában maradt, amíg estefelé az eledelt nem hozták.

Judit Holofernesz lakomáján.

A negyedik nap Holofernesz lakomát rendezett, s csak szolgáit hívta meg, a tisztviselőit nem. Így szólt Bagoasz eunuchhoz, aki minden vagyonára ügyelt: „Menj és beszéld rá azt a héber asszonyt, aki nálad van, jöjjön el hozzánk, és egyék-igyék velünk. Szégyen volna ugyanis ránk nézve, ha elengednénk ilyen asszonyt anélkül, hogy együtt lettünk volna vele. Ha nem tudjuk rávenni, mindenki kinevet.” Bagoasz eltávozott Holofernesztől, bement Judithoz, és így szólt: „Ne vonakodjék ez a szép leány, hanem jöjjön el uramhoz, hadd tisztelje meg! Igyék velünk bort, vigadjon, és legyen ezen a napon olyan, mint egy Asszur fiainak leányai közül, akik Nebukadnezár házában vannak.” Judit így válaszolt neki: „Ki vagyok én, hogy ellenálljak az én uramnak? Ami kellemes lesz szemében, azt nyomban megteszem, és ez örömömre lesz halálom napjáig.”

Aztán fölkelt, fölékesítette magát ruhával és mindenféle asszonyi ékességgel. Szolgálólánya előrement, és Holofernesszel szemben szőnyeget terített a földre – ezt Bagoasz adta Juditnak mindennapi használatra, hogy azon fekve költhesse el ételét. Judit belépett, és letelepedett. Holofernesz szíve dobogni kezdett, és a lelke egészen megzavarodott. Heves vágy fogta el, hogy egyesüljön vele, hisz attól a naptól kezdve, amikor meglátta, várta az alkalmas pillanatot, hogy elcsábítsa. Így szólt hát hozzá: „Igyál velünk, és légy vidám!” Judit azt válaszolta: „Iszom is, uram, hiszen születésemtől fogva sohasem tartottam az életet oly sokra, mint ma.” Fogta, amit a szolgálója készített neki, aztán evett és ivott a jelenlétében. Holofernesz nagyon örült neki, és annyi bort ivott, mint még életének egyetlen napján sem.

Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott. Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán. Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint minden nap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta.
Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: „Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére, s magasztald fel Jeruzsálemet! Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.” Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat, és így szólt: „Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára, és levágta a fejét. Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett, és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét, és eljutottak kapuihoz.

Judit szerencsés visszatérése.

Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette.” Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához, és összehívták a város elöljáróit. A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput, és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket. Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!” Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik, és így szólt: „Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be, és nem gyalázott meg.” Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult, és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: „Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!” Uzija pedig így szólt Judithoz:

„Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

3. GYŐZELEM
A zsidók megtámadják az asszírok táborát.

Ezután Judit így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet, és akasszátok ki a fal ormára! Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le. Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba, és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott. Rémület vesz rajtuk erőt, és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben.

Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk.” Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult, és elájult. Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet! Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél.”
Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost. Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott. Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét, és a hegy lejtőjén – csoportokban – megindultak lefelé. Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. Így jutottak el Holofernesz sátorához, és szóltak emberének: „Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.” Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik. Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot, és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva. Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott, és megszaggatta ruháját. Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott. Erre a nép közé futott, és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!” Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Aki rosszal fizet jóért,
annak a házából nem megy ki a gonosz.

A perpatvar kezdete olyan,
mint amikor kicsap a víz,
vess hát neki gátat, még mielőtt kitör.

Aki fölmenti a bűnöst,
vagy elítéli az ártatlant,
azt egyaránt utálja az Isten.

Vételár mire jó a balga kezében?
Bölcsességet vesz tán?
Hisz nincs esze hozzá!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged ezen a mai napon. Jó vagy és igazságos, hűséged pedig határtalan. Te mindig szeretsz minket, szüntelenül hívsz és tieidnek vallasz minket. Segíts, hogy ma is igent mondjunk rád! Jézus nevében kérünk téged, segíts, hogy minden nap csak téged imádjunk, és előtted hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Istenem, ez a Jeremiás… hihetetlen! A 41. és a 42. fejezetben nemcsak Jeruzsálem pusztulását látjuk. Itt van Gedalja, akit Nebukadnezár kormányzóul rendelt a nép maradéka fölé, és itt van ez a fiatalember, Jismael is, aki felkelést szít ellene.

Foglaljuk össze, kik maradtak az ígéret földjén! Csupa olyan, aki senkinek sem kell: a szegények, a gyengék és a betegek, őket kormányozza Gedalja. Rajtuk kívül még lázadók is vannak, afféle kóbor martalóchordák. Az egész olyan világvégi hangulatú. A kormányzati rendszert elfújta a szél, mindenki magáért felel.

Ezen a vadnyugat-szerűségen él Jismael, aki Júda házához tartozik. Ez nagyon fontos. A 41. fejezet legelső sora rögtön kiemeli, hogy Jismael a királyi család sarja, és talán neheztel is kicsit azért, mert Nebukadnezár nem őt vagy valamelyik rokonát nevezte ki Júda kormányzójának a babiloni uralom idején.

Na de itt jön az őrület. Gedalja tudja, hogy Jismael meg akarja ölni őt, sőt már elő is készítette ezt. És mit tesz? Semmilyen módon nem védekezik. Sőt, még vendégül is látja Jismaelt és az ő rablóbandáját. Ezen a lakomán gyilkolja meg végül Jismael Gedalját és mindenkit, aki vele van, ami azért elég nagy udvariatlanság, nem? Mi sem szoktunk együtt étkezni csak úgy, akárkikkel. Hát még a Közel-Keleten, akár az ősidőkben, akár a jelenkorban, megosztani valakivel kenyerünket hihetetlenül komoly cselekedetnek számít.

Tehát itt van Jismael, aki együtt eszik Gedaljával, aki tudja, hogy ez pillanatokon belül az életébe fog kerülni. Zsoltárvers is van erről: „Még a barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyeremet velem, az is ellenem emelte a sarkát” (Zsolt 41,10). Ezt Jézus is teljesen átérezte, amikor jóbarátja, Júdás elárulta őt azután, hogy együtt ettek az utolsó vacsorán. Egészen elképesztő!

Jeremiás könyve hűen feltárja, mennyire volt rossz ember Jismael, hiszen arról is ír, hogy „nyolcvan férfi érkezett Szichemből, Silóból és Szamáriából lenyírt szakállal, megszaggatott ruhában és megvagdosott testtel: azért jöttek, hogy étel- és italáldozatot mutassanak be az Úr templomában” (Jer 41,5). Tehát hívő emberekről beszélünk, akik az Urat akarták imádni az ő templomában, még ha az el is pusztult már. De nem baj, akkor is úgy gondolták, hogy majd találnak valami alkalmas helyet a környéken még úgy is, hogy már Jeruzsálem sem áll. Ez nem számít. Ők mennek és imádni fogják az Urat akkor is.

Jismael pedig egyszerűen lemészárolja és egy ciszternába veti őket. A könyv itt megjegyzi, hogy ezt a méretes víztárolót egyébként még Aza, Júda királya építtette, amikor Izrael ellen védekezett, de Jismael ezt most holttestekkel tölti fel. Egy hatalmas, halottakkal teli ciszternát látunk. Ennyire gonosz és vad az a káosz, amibe az izraeliták, a zsidó nép fájdalma torkollott. Teljes széthullás! Ez a borzalmas jelenet készíti elő a következő színt a Gedalja-gyilkosságon frissen túlesett Jismael és barátai történetében.

Az egyszerű népnek, amely most Jismael hatalmába került, két problémája van. Az egyik, hogy lehetnek még Jismael-féle emberek a környéken. Tudjátok, a fekete kalapos ember, aki belovagol a városba. Ki mondja meg, nem gyilkolni jött-e? Mert, hogy Jismael is így érkezett, aki megölte a Nebukednezár által kinevezett kormányzót. Mikor bukkan fel a következő ilyen alak? A másik, hogy mi lesz, ha ezt a gyilkosságot Nebukadnezár megtudja? Fog ő még ezzel a kis maradék néppel bajlódni, vagy inkább küld egy hadtestet és kiirt mindenkit?

Ez az a nagy félelem, amit Jismael tette okozott. Izrael maradéka fél egyrészt a banditáktól, másrészt retteg Nebukadnezár haragjától. Így hát felkeresik Jeremiást, ami azért is figyelemre méltó, mert itt hangzik el ez a nagyszerű kérés: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért. Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk” (Jer 41,2-3). Még azt is hozzáteszik, hogy bármit is kérjen az Úr, megadják. Meneküljenek? Maradjanak? Mi legyen hát?

Jeremiás tíz napig imádkozik, majd visszatér az Úr üzenetével. Azt mondja, ha eltávozik a nép Egyiptomba, kard, éhínség és járványok által vész el. Ha viszont marad a júdabeli Jeruzsálem területén, megmenekül. Semmit nem kell tennie, csak bízni az Úrban. Hagyatkozzon rá és maradjon!

De mit felel erre a nép? „Na, még csak az kéne! Nem tesszük meg, amit mondtál!” Nem követik az isteni útmutatást, és ez borzalmas…

Holnap majd megnézzük, hogyan fogja Jeremiás újra megkérni őket, hogy ne viselkedjenek így. Ne menjenek Egyiptomba, mert nem fogják elkerülni a halált. De ha itt maradnak, az Úr valami hihetetlen dolgot fog művelni. Az embereket viszont ez nem érdekelni. Így Jeremiásnak már csak néhány végső jövendölése marad, amikre a következő napokban fogunk kitérni.

Most viszont nézzük Juditot, az ószövetségi hősnőt, aki megölte Holoferneszt. Levágta fejét és még Betilua győzelmét is megszervezte a gigászi ellenség felett. Arra kérte a helyieket, hogy vonuljanak le a hegyről, amin városuk épült és színleljenek támadást. Ekkor majd felébred az ellenség és észreveszik, hogy Holoferneszt megölték, amitől megrémülnek és szétszaladnak. Ha ez bekövetkezik, akkor jön el az igazi támadás ideje, mert a fejetlen hadsereg elpusztítható. Mennyire rafinált ez. Milyen okos ez az asszony. Egészen zseniális, ragyogó elme, ugyanakkor erényes is, amit a Szentírás erősen hangsúlyoz. Szemernyi kétséget sem hagy afelől, hogy szennytől és gyalázattól mentes maradt a művelet során.

Emlékszem, egyszer valaki azt mesélte nekem, hogy mindig is kém szeretett volna lenni. Társai viszont lebeszélték erről, mert a regényekben és a filmekben szereplő titkosügynököknek mindig össze kell feküdniük mindenféle emberekkel, hogy információhoz és egyéb dolgokhoz hozzáférjenek. Erre ő azt mondta, hogy jó, ezt azért sose tenné, nem akarja így beszennyezni magát.

Judit viszont képes volt ezt a cselszövést ellenséges területen végrehajtani úgy, hogy tisztaságát is megőrizte. Ez fontos, mert egy olyan igaz asszonyról beszélünk, aki a kezdetektől mindvégig erényes maradt. Zárásként pedig itt van ez a hihetetlen ima, amivel Uzija úgy mellesleg Juditot és tetteit is dicséri: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének!” (Jud 13,18).

Ugye, emlékeztek még Jáelre a Bírák könyvéből (Bír 4,17-21)? Ő volt az, aki cöveket vert Sziszera halántékán keresztül a földbe, így ölte meg. Szétzúzta az ellenség fejét. Vagy erre a próféciára a Teremtés könyvéből: „Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3,15). A kígyó fejének szétzúzása… Jáel szétzúzza az ellenség fejét. Judit lefejezi Holoferneszt. Ezek a nők, Jáel, Judit és a hozzá hasonlók jelek, akiknek élete és példája előrevetíti Szűz Mária szerepét. Ő az a nő, aki életet ad Jézus Krisztusnak, s Ő örökre legyőzi a halál fejedelmét. Mária tevékenyen részt vett a kígyó fejének széttiprásában.

De megnézhetjük azt is, ahogy Lukács evangéliuma visszhangozza Uzija szavait, amiket Judithoz intézett, aki fejét vette Isten népe ellenségeinek. Mert tovább is van még: „A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról” (Jud 13,20). Ez egészen hasonló a Magnificat soraihoz: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék, mert nagyot tett velem a Hatalmas (Lk 1,48-49). Judit könyvének 13. fejezete egészen a végéig tovább magasztalja a hősnő tetteit, aki kezébe vette Izrael sorsát.

Nemsokára sort kerítünk Eszter történetére is, amire már csak pár hetet kell várni. Ő szintén kiállt Izraelért, hogy megmentse életüket. Az is egy rendkívüli dolog volt. De ma Judit bátorságát és merészségét láttuk. Rengeteg bátor emberről szóló elbeszélésünk van a Bibliában a sok gonosz és romlott ember történetei mellett. De Judité egészen hihetetlen, és valóban megvilágítja az Istenben élő nő merészségét, aki valóban a Mennyei Atya leánya.

Erre a bátorságra vagytok meghívva ti is, kedves hölgyhallgatók, hogy ebben járjatok és keljetek mindennap, mert az Úristen ugyanúgy tekint rátok is, mint Juditra. Így hát, férfitestvéreim, imádkozzunk minden nővérünkért Krisztusban! Ti pedig, nővérek, imádkozzatok a fivérekért ugyanígy! Én imádkozom mindnyájatokért. Ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.

Avatar photo

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.