BIY HU cover 240. nap

240. nap: Megmaradni alázatban

Messiási jövendölések. Az eljövendő király.

Jaj a pásztoroknak, akik elvesztik és szétszélesztik legelőm juhait – mondja az Úr. Ezért ezt mondja az Úr, Izrael Istene a pásztoroknak, akik népemet vezetik: Szétszélesztettétek nyájamat, szétkergettétek, s nem törődtetek vele. Nos, nekem majd lesz gondom rátok, mégpedig gonosz tetteitek szerint – mondja az Úr. De nyájam maradékát magam gyűjtöm össze azokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ott gyarapodni fognak és megsokasodnak. Pásztorokat rendelek föléjük, hogy gondjukat viseljék és legeltessék őket; nem félnek és nem remegnek többé, és egy sem vész el közülük – mondja az Úr.

Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak. Királyként uralkodik majd, bölcsen kormányoz, s gondja lesz a jogra és az igazságra az országban. Az ő napjaiban megszabadul Júda, és biztonságban él Izrael. Ez lesz a neve, amelyen szólítják: „Az Úr, a mi igazságunk.”
Jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem azt mondják többé: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki kihozta Izrael fiait Egyiptom földjéről”, hanem: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki visszavezette és hazahozta Izrael házának ivadékát észak földjéről és azokból az országokból, ahová szétszórta őket.” És a saját földjükön laknak majd.

Fenyegető beszéd az álpróféták ellen

A prófétákról:

A szívem megszakad bensőmben,
minden csontom remeg.
Olyan vagyok, mint a részeg,
mint a bortól mámoros ember,
az Úr miatt és szent szavai miatt:

„Tele van az ország házasságtörőkkel.
[Igen, az ilyenek miatt borult gyászba
az ország és száradtak ki a puszta legelői.]
Gonoszságot művelni, arra gyorsak;
és minden erejük a hamisságuk.

Igen, a próféta és a pap is istentelenné vált;
még házamban is találkoztam
gonoszságukkal – mondja az Úr.

Ezért síkos talajjá lesz az útjuk,
elcsúsznak rajta a sötétben és elesnek.
Mert rájuk hozom a veszedelmet,
a büntetés esztendejét – mondja az Úr.”

Szamária prófétáiban
istentelenséget láttam:
Baál nevében prófétáltak,
és félrevezették népemet, Izraelt.

Jeruzsálem prófétáiban
utálatosságot láttam:
házasságtörést, hazug életmódot.
Még bátorítják is a gonoszokat,
nehogy megtérjenek gonoszságaikból.
Szodomához lettek hasonlóvá
valamennyien,
a lakói meg Gomorrához.

Ezért ezt mondja a Seregek Ura
a prófétákról:
Nézzétek, férgeket adok nekik eledelül,
és mérgezett vizet italul.
Mert Jeruzsálem prófétáitól árad szét
minden istentelenség az országban.

Ezt mondja a Seregek Ura:
Ne hallgassatok arra,
amit ezek a próféták mondanak nektek,
mert félrevezetnek benneteket.
A maguk kitalálta látomást hirdetik,
nem az Úr ajkáról valót.

Akik elvetik az Úr szavát,
azoknak ezt mondják: „Békétek lesz.”
És azoknak, akik szívük gonoszsága
szerint járnak:
„Semmi baj nem érhet titeket.”

[De ki vett részt az Úr tanácsában?
Ki látta őt és ki hallotta szavát?
Ki figyelt oda szavára,
hogy hírül adhatná?]

Igen, kitör az Úr haragjának vihara;
pusztító szélvihar zúdul a gonoszok fejére.

Az Úr haragja nem fordul vissza,
míg meg nem valósítja, s be nem teljesíti
szívének szándékát.
Majd az idők végén értitek ezt meg világosan.

Nem küldtem ezeket a prófétákat, mégis futnak.
Nem is szóltam hozzájuk,
mégis prófétálnak.

Ha részt vettek volna tanácsomban,
tudtára adták volna népemnek szavaimat,
és visszatérítették volna őket
gonosz útjaikról, gonosz tetteiktől.

Tán csak a közelből vagyok Isten
– mondja az Úr –,
s nem vagyok a távolból is Isten?

Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen,
hogy ne lássam meg? – mondja az Úr.
Vajon nem én töltöm-e be az eget
és a földet? – mondja az Úr.Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. „Álmot láttam – mondják –, álmot láttam.” Meddig gondolkodnak így ezek a hazug próféták, akik csak a maguk kitalálta csalárdságot jövendölik? Azt remélik, hogy álmaik miatt, amelyeket egymásnak elmesélnek, népem megfeledkezik nevemről, úgy, amint atyáik elfeledkeztek a nevemről Baál miatt? Az a próféta, aki álmot lát, csak mondja el a saját álmát. De aki tőlem veszi a szót, hát hirdesse hűségesen! Mi köze van a pelyvának a búzához? – mondja az Úr. Nem olyan-e szavam, mint a tűz? – mondja az Úr –, és mint a sziklát szétzúzó pöröly?

Azért én a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok – mondja az Úr –, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.
Ha pedig azt kérdi tőled ez a nép, vagy egy próféta, vagy egy pap: „Mi az Úr terhe?” – ezt válaszold neki: „Ti magatok vagytok az Úr terhe; de elvetlek benneteket magamtól. Az Úr mondja ezt.” A prófétát, papot vagy bárki mást, aki azt mondja, hogy „az Úr terhe”, megbüntetem háza népével együtt. Inkább így kell beszélnetek egymással, szomszéd a szomszédjával, testvér a testvérével: „Mit válaszolt az Úr?”, és: „Mit mondott az Úr?” De ne említsétek többé „az Úr terhe” kifejezést, mert mindenkinek terhes lesz a szava, ha kiforgatjátok az élő Istennek, a Seregek Urának, a mi Istenünknek a szavait. Ezt mondd a prófétának: „Mit felelt neked az Úr?”, és: „Mit mondott neked az Úr?” Ha azonban az Úr terhét emlegetitek, akkor ezt mondja majd az Úr: „Mivel ezt a kifejezést használjátok: »az Úr terhe«, bár figyelmeztettelek titeket, hogy ne mondjátok többé, hogy »az Úr terhe«, azért felkaplak és elviszlek benneteket színem elől; elhagylak titeket és a várost is, amelyet nektek és atyáitoknak adtam. Örökös szégyent hozok rátok és véget nem érő gyalázatot, amelyet a feledés nem borít el soha.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Nebukadnezár álma.

Én, Nebukadnezár nyugodtan éltem házamban és vidáman palotámban. De álmot láttam, és ez megijesztett. Fekvőhelyemen támadt gondolataim és elmém látomásai megzavartak. Azért megparancsoltam: Bábel minden bölcsét vezessék elém, hogy fejtsék meg nekem álmom jelentését. El is jöttek a jósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok. Elmondtam nekik az álmot, de a jelentését nem tudták nekem megfejteni. Végül elém járult Dániel, akit istenem neve után Béltsacárnak is hívnak, s akiben Isten szent lelke lakik. Elmondtam neki az álmomat:

Béltsacár, te jósok feje! Tudom, hogy Isten szent lelke lakik benned, s nem okoz neked fejtörést egyetlen titok sem. Ezt az álmot láttam, fejtsd meg nekem. A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, ezt láttam: Lám, egy igen magas fa állt a föld közepén. A fa magas volt és erős, teteje az eget érte, és a föld határairól is lehetett látni. Lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető. Árnyékot adott a mező vadjainak, ágai közt meg az ég madarai fészkeltek, és minden élőlény róla táplálkozott.

A látomásban, amely fekvőhelyemen előttem állt, egyszerre egy szent őrt pillantottam meg, amint leszállt az égből. Harsány hangon parancsot adott: Vágjátok ki a fát, üssétek le ágait, verjétek le lombját és szórjátok szét gyümölcsét. Meneküljenek alóla az állatok, és ágai közül a madarak.
De gyökereinek a törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező füvén. Az ég harmata öntözze, és a vadállatokkal egy sorban a föld füve legyen osztályrésze. Szíve vetkőzzék ki emberi mivoltából, s állati szív adassék neki! Így múljék el fölötte hét időszak.

Ez az üzenet az őrök határozata, és ez a javaslat a szentek végzése, hogy elismerjék róla az élők: A Fölséges uralkodik az emberek királysága fölött. Annak adhatja, akinek akarja; akár a legutolsó embert is trónra emelheti. Ez az az álom, amelyet én, Nebukadnezár király, láttam. Nos, Béltsacár, fejtsd meg a jelentését, mert királyságom összes bölcsei sem tudták nekem megfejteni. Csak te vagy rá képes, mert benned a szent Isten lelke van.

Dániel megfejti az álmot.

Ekkor Dániel, akit Béltsacárnak is neveztek, egy órára mozdulatlanságba dermedt, mert gondolatai annyira megrémítették. De a király figyelmeztette: „Béltsacár, ne rémítsen meg az álom és jelentése!” Béltsacár ezt a feleletet adta: „Uram, bárcsak gyűlölőidnek szólna ez az álom, és ellenségeidnek a jelentése. Az a fa, amelyet láttál, magas és erős, úgyhogy a teteje az eget éri és az egész földön lehet látni; lombja gyönyörű, gyümölcse bőséges, és minden élőlény számára ehető, alatta tanyáznak a mező vadjai, és ágai közt fészkelnek az ég madarai –, te magad vagy, ó király. Naggyá, hatalmassá lettél, nagyságod egyre gyarapodott, elérte az eget és hatalmad a föld határát. Egy szent őrt is látott a király. Leszállt az égből és így szólt: Vágjátok ki a fát és pusztítsátok el! De gyökereinek törzsökét hagyjátok meg a földben, vas- és rézbilincsbe verve a mező földjén; az ég harmata öntözze, s a mező vadjaival éljen egy sorban, míg hét időszak el nem múlik fölötte. Ennek, ó király, ez a megfejtése: Ez a Fölséges határozata, amely az én uramra, a királyra vár: Kiűznek az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, füvet legelsz, mint az ökrök, és az ég harmatja fog öntözni. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.
Mivel azonban az volt a parancs, hogy gyökerének törzsökét hagyják meg: a Fölséges visszaadja neked királyságodat, ha elismered az ég hatalmát. Ezért, ó király, fogadd szívesen tanácsomat: váltsd meg bűneidet az igazságosságot gyakorolva, és gonoszságaidat az elnyomottak iránt irgalmat gyakorolva! Akkor talán tovább tarthat jó sorod.”

Az álom beteljesedése.

Ez mind utol is érte Nebukadnezár királyt. Tizenkét hónap múlva fölment királyi palotája tetejére, amely Bábelben van, és ott sétálgatott. Akkor azt mondta a király: „Nemde, ez az a nagy Bábel, amelyet hatalmas erőmmel építettem ki igazi királyi székhellyé, hogy hirdesse dicsőségemet?” A szó még ott volt a király ajkán, amikor szózat hallatszott az égből: „Neked szól a szózat, Nebukadnezár király! Elveszem királyi hatalmadat. Kitaszítanak az emberek közül, a mező vadjai közt lelsz tanyát, s füvet legelsz, mint az ökrök. Hét időszak múlik el így fölötted, míg belátod, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és annak adhatja, akinek akarja.”

Még ugyanabban az órában beteljesedett a jövendölés Nebukadnezáron: kivetették az emberek közül, füvet legelt, mint az ökrök, az ég harmata addig öntözte testét, míg szőre olyan hosszú nem lett, mint a sas tolla, és körmei, mint a madárkarmok.

Mihelyt letelt a kiszabott idő, én, Nebukadnezár, az égre emeltem tekintetemet, és visszanyertem értelmemet. Akkor hálát adtam a Fölségesnek, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt:

Hatalma örök hatalom,
országa megmarad
nemzedékről nemzedékre.

A föld lakóit olyannak tekinti,
mint a semmit,
tetszése szerint jár el az égi seregekkel
és a föld lakóival.
Nincs senki, aki ellenállhatna kezének,
vagy azt mondhatná neki:
Miért tetted ezt?Ugyanabban az időben visszanyertem értelmemet, királyi méltóságom mellé visszakaptam tekintélyemet és dicsőségemet. Szolgáim és főembereim fölkerestek, és visszahelyeztek királyságomba, sőt még nagyobb hatalomra tettem szert. Ezért én, Nebukadnezár, áldom, magasztalom és dicsőítem az Ég Királyát, mert minden tette igaz és útjai igazságosak; s akik kevélyen járnak-kelnek, azokat meg tudja alázni.

5. BALTAZÁR KIRÁLY LAKOMÁJA
Baltazár lakomát rendez.

Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és a főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Erre előhozták az arany- és ezüstedényeket, amelyeket a jeruzsálemi templomból, az Isten házából hurcoltak el. Belőlük ittak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Itták a bort és dicsérték arany-, ezüst-, réz-, vas-, fa- és kőisteneiket. Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek. A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, káldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy az arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.
Annak hírére, mi történt a király és főemberei előtt, a királyné azonnal besietett az ebédlőterembe és így szólt: „Király, örökké élj! Ne rémítsenek meg gondolataid, és ne halványuljon el arcod! Van országodban egy férfiú, akiben a szent Isten lelke lakik. Már atyád napjaiban tudták, hogy kiváló szellem, értelem és isteni bölcsesség van benne. Azért atyád, Nebukadnezár a tudósok, varázslók, káldeusok és csillagjósok fejévé tette. Ebben a Dánielben, akit a király Béltsacárnak nevezett el, kiváló szellem, tudomány és értelem található az álmok megfejtésére, a titkok megmagyarázására és a legnehezebb kérdések megoldására. Hívasd hát ide Dánielt, ő majd megadja a magyarázatot!”

Dániel elolvassa a csodás írást.

Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, kiváló szellem, értelem és bölcsesség található benned. Az előbb iderendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, és adják meg a magyarázatát, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.”
Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét. Ó király, a fölséges Isten királyságot és nagyságot, dicsőséget és méltóságot adott atyádnak, Nebukadnezárnak. Nagysága miatt, amelyet adott neki, minden nép, nemzet és nyelv remegett és félt tőle. Megölhette, akit csak akart, életben hagyhatta, akit csak akart; felmagasztalhatta, akit csak akart, és megalázhatta, akit csak akart. Amikor azonban szíve felfuvalkodott, és lelke kevélységében óriásnak érezte magát, lezuhant királyi trónjáról, és dicsőségét elvették tőle. Kivetették az emberek közül, szíve olyan lett, mint a vadállatoké. Vadszamarak között tanyázott, füvet legelt, mint az ökrök, testét az ég harmata öntözte, míg be nem látta, hogy a Fölséges uralkodik az emberi királyság fölött, és azt emelheti föléje, akit akar.
S neked, Baltazárnak, az ő fiának szintén nem alázkodott meg a szíved, noha ezeket mind jól tudtad. Sőt inkább felfuvalkodtál az ég Ura ellen, az ő házának edényei vannak előtted, és azokból ittátok a bort, te és főembereid, feleségeid és mellékfeleségeid. Dicsérted az ezüst-, arany-, réz-, vas-, fa- és kőisteneket, jóllehet azok nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. Azt az Istent ellenben, akinek kezében van az életed és egész sorsod, nem dicsőítetted. Ezért küldte a kezet és ujjat, amely ezt az írást felrótta. Az írás, amelyet felrótt: Mené, mené, tekél és parszin. A szavaknak ez a jelentésük: Mené: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. Tekél: megmért a mérlegen és könnyűnek talált. Parszin: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.”
Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó.

Beteljesedik a látomás.

Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

A szívben meghányni-vetni –
ez az emberek dolga,
de a felelet az Úrtól jön a nyelvre.

A férfi útja tiszta a maga szemében,
ám a lelket az Úr veti latra.

Bízd az Úrra, ami tennivalód akad,
akkor a terveid valósággá válnak.

Az Úr mindent a maga céljára teremtett,
magát a gonoszt is, a balsors napjára.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük neked ezt a mai napot, ezt az új napot. Köszönjük ezt a percet, hogy összegyűjtöttél minket, mint közösséget, akik a te igédet együtt hallgatják. Nem csak az irántunk való szereteted tart egybe minket, hanem a mi szeretetünk irántad, az igéd és az imádság köteléke. Egymást emeljük fel minden nap imádságban, mert szükségünk van a te kegyelmedre és egymásra is. Egyedül nem tudjuk megtenni ezt az utat. De te nem hagysz minket árván. Gyermekeidnek hívsz minket. A mi Atyánkká lettél. Urunk, Istenünk, te testvérekké tettél minket minden népből, nyelvből, népből és nemzetből az egész világon. Te vagy az Édesapánk és a Szentlelked által egyesítesz minket. Jézus nevében kérünk, halld meg imáinkat! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A mai olvasmányok tűzként hatottak. A példabeszédek 16. fejezetének 3. verse akár egy könyvjelzőn is szerepelhetne a Bibliádban: „Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor a terveid valósággá válnak”. Mintha azt mondanám, hogy minden, amit teszek, azt érted és veled teszem.

Most nézzük először Jeremiást! A síró próféta sokat beszél a jó és a rossz pásztorról és az igaz és a hamis prófétákról is. Ma is ezekről beszél, de Isten így válaszol: „Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is Isten?” (Jer 23,23). És ez kulcs fontosságú: „Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg? – mondja az Úr. Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? – mondja az Úr” (Jer 23,24). Majd így folytatja: „Hallottam, miket mondanak a próféták, akik hazugságokat jövendölnek a nevemben. »Álmot láttam – mondják –, álmot láttam«” (Jer 23,25). Nem elég, hogy a saját gondolataikat prófétálták, hanem ráadásul nem is azt prófétálták, amit én mondtam. És ez kulcsfontosságú! Tudjuk, hogy a tízparancsolatban benne van, hogy az Úr nevét hiába ne vedd. És ez nemcsak azt jelenti, hogy véletlen vagy hanyagul kiejted Isten nevét a szádon, hanem azt is jelenti, hogy ne tedd az Úr nevében azt, amit valójában az Úr sosem kérne tőled.

Amikor azt állítjuk, hogy valamit Isten nevében teszünk, holott valójában a saját nevünkben, valaki más nevében, egy politikai vagy kulturális ügy érdekében, vagy egyszerűen a saját elképzeléseink és érdekeink szerint cselekszünk.

Helytelen, ha Isten nevéhez kötöm azt, amit igazából én teszek, mintha ő kérné, vagy Isten nevére hivatkozom. És ez történik itt a 23. fejezetében, amikor Jeremiás rámutat, hogy a próféták nem azt prófétálják, amit Isten mondott. Egyszerűen csak a saját gondolataikat, ötleteiket, érzéseiket prófétálják. Ezt ugyebár nem nevezzük prófétálásnak. Csak azt mondják, amit ők mondanak, nem pedig azt, amit Isten mond. Arra kaptunk meghívást, hogy felismerjük, hogy alázatosnak kell lennünk az Úr előtt és engedni kell, hogy tanítson minket.
Erről szól Dániel 4. és 5. fejezete, igaz? Nebukadnezár babiloni király megalázkodik az Úr előtt, és nem csak megalázkodik, de engedi, hogy tanítsa őt. Ez nagyon fontos. Nem csak simán alázatos lesz, hanem az Úr előtt lesz alázatos, és így elveszíti a hatalmát, a méltóságát. Felismeri, hogy az igaz Isten a leghatalmasabb. Rájön, hogy van valaki, aki Nebukadnezárnál is hatalmasabb. Igaz, egész életében ő volt az első az emberek között, a legmagasabb rangú személy és Isten ezt tudtára adja. De, amikor felismeri Nebukadnezár, hogy Isten a leghatalmasabb, az mindent megváltoztat. Nekünk is nagy ajándék ez a mozzanat.
Ezután olvastuk Dániel 5. fejezetében, amikor Baltazár király (Nebukadnezár király fia) meglátja a kéz írását a falon, majd erre azt a megfejtést kapja, hogy le fogják rombolni a királyságát. El fog bukni a perzsákkal szemben. És a fejezet végén már látjuk is ezt a hatalmi váltást, amikor a perzsák elfoglalják Babilont és a Perzsa birodalom válik világhatalommá.

Milyen fontos felismerés ez. Országok jönnek és mennek, nemzetek emelkednek fel és hanyatlanak le, királyokat emelnek magasba, majd taszítanak le. Ilyen a világ rendje.
Sokan közülünk – talán te nem, de sokan igen – túlságosan belemerülünk abba, hogy mi történik a világban, a politikában vagy a kultúrában. Közben pedig könnyen megfeledkezünk arról, hogy mindez mindig is így volt. Emberek jönnek és mennek. Nemzetek felemelkednek és elbuknak. Uralkodók hatalomra kerülnek, majd eltűnnek.

Nekünk azonban az a feladatunk, hogy megalázzuk magunkat az Úr előtt, és szolgáljuk őt, a mi Istenünket. Szeressük őt egész lényünkkel és mindazzal, amink van, felebarátunkat pedig úgy, mint önmagunkat.
Ezért ma dicsőítjük Istent, és arra kérjük, segítsen bennünket ebben. Segítsen, hogy figyeljünk a világ eseményeire, és értsük, mi történik körülöttünk, ugyanakkor a szívünk továbbra is az Úré maradjon. Őt szolgáljuk és imádjuk, gondoskodásunkkal pedig forduljunk a körülöttünk élők felé.

Ez bizony nem kevés. A legtöbbünk számára már önmagában is bőven elegendő feladat. Ehhez is segítségre van szükségünk. Szükségünk van kegyelemre, Isten támogatására és az imádságra.
Ezért imádkozom érted. Kérlek, te is imádkozz értem! Köszönöm.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.