216. nap: A szenvedő szolga
Korszak: Fogság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsérünk téged és hálát adunk neked. Köszönetet mondunk azért, hogy közel lehetünk hozzád és igédhez. Köszönjük, hogy megígérted nekünk a Messiást, aki kész szenvedni helyettünk – és szenvedett is helyettünk és értünk. Köszönjük, hogy szabadításod nemcsak Izrael népének szól és nemcsak nekik küldted el Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hanem nekünk is, akik közül sokan nem a választott népedhez tartozunk. Hanem Jézusban, Őáltala választottál ki bennünket. Ezért áldunk és magasztalunk téged, és kérünk, hogy hallgasd meg imánk és fogadd el hálánkat ma és minden nap Jézus nevében! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Annyira csodálatos Izajás próféta könyvének 53. fejezete, hogy érdemes visszalapozni és újra olvasni, aláhúzni az igazságot, amit ezek a sorok leírnak Jézus Krisztusról. Ő az Úr Szenvedő Szolgája, akiről a próféta 600 évvel a megtestesülése előtt jövendölt. Ő az, akiről azt írja Izajás, hogy „megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés” (Iz 53,3). Számomra ez nagyon fontos a helyes istenkép kialakításában: Ő tudja, mi a szenvedés. Nem érzéketlen a mi szenvedésünk iránt. Nagyon is tudja, mit kell sokaknak átélnie itt a földi életben. És azzal folytatja, hogy „a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott” (Iz 53,4). Pedig „a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze” (Iz 53,5). Milyen őrült, határtalan szeretet, amiről Isten az Ő jóságából tanúságot tett értünk.
Az 54. fejezetben irgalmat és vigasztalást ad Isten, ez az üzenet lényege. Hiszen mindannyian megtapasztaljuk a bűneink nyomán rajtunk levő szégyent, ami helyénvaló, mert ha rosszat tettünk, bűnösnek kell éreznünk magunkat. Aki bűnöket követ el és nem érzi magát bűnösek, az megátalkodott. Megtapasztaljuk tehát a szégyent is, aminek az a lényege, hogy az elkövetett bűn után tudatában vagyok, hogy vétettem a szabály ellen, de a szégyen által azt is tudom, hogy más is tud a vétkemről. Tehát a bűntudat az én bukásomról szól, a szégyen arról, hogy a másik szemében vétkes vagyok.
Isten az 54. fejezetben mégis azt üzeni népének Izajás által, hogy „Ne félj, nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, nem ér gyalázat! Sőt elfelejted ifjúkorod szégyenét” (Iz 54,4). Mert – és ezt a részt nagyon szeretem – Isten így szól hozzánk: „maga Teremtőd lesz a hitvesed”(Iz 54,5). Tehát, mint egy elhagyott feleséget, az Úr visszahív, mert szeret, és mindenkinél jobban ismer téged. Ez egy felfoghatatlan kegyelem, ahogy itt Isten felajánlja az együttérzését és vigasztalását. Izajás könyvén belül ez a rész a Vigasztalások könyvéhez tartozik. Az első rész, az első 39 fejezet a Szomorúság, Ítélet vagy Jajok könyve, az ezt követő rész pedig a Vigasztalások könyve.
Már csak 11 fejezet van hátra Izajás könyvéből, és mekkora ajándék, hogy itt Isten ígéretéről hallunk, ami tele van vigasztalással. Mert a most olvasott második szöveg Ezekiel könyvéből volt, aki, mint tudjátok, a babiloni fogságban élőknek ír, és továbbra is ítéletet hirdet. Azoknak ír, akiket Babilonba hurcoltak. Emlékezzetek vissza a korábbi fejezetekre, Ezekiel 8. fejezetétől a 11. fejezetéig tartó részre, melyben a próféta egy látomásáról számol be, melynek során Jeruzsálemet és az ottmaradt embereket látja, akik továbbra sem tértek meg Istenhez. Ezért Isten dicsősége elhagyta a templomot, megvonta jelenlétét a helytől és a néptől.
Ennek nagy jelentősége van, amit eddig nem emeltem ki, bár meg kellett volna tennem, mikor a 11. fejezetnél jártunk. Fontos, hogy még ebben a helyzetben is, amikor az Úr dicsőségének felhője eltávozik, Isten megvonja jelenlétét, még ekkor is van egy ígéret, ami így szól: „Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat, és teljesítsék őket. Akkor a népem lesznek, én meg az Istenük leszek” (Ez 11,19-20). Ezt ki kell emelnem így, visszamenőleg is, jól teszitek, ha ti is megjelölitek a Bibliátokban.
Miért is történik mindez? Mert Isten népe hűtlen lett Urához. Mi is hűtlenek lettünk hozzá. Ezért a következő fejezetekben arról esik szó, hogy az ítélet nem késik. Ne áltassuk magunkat, hogy minket nem ér el az ítélet. Az álpróféták megbűnhődnek, akik azt mondják, amit ők gondolnak, azzal szemben, amit Isten kíván mondani. A mai szakaszban pedig a bálványimádók bűnhődnek: „ezeknek az embereknek a szíve bálványokhoz tapad, és ragaszkodnak ahhoz, ami bűnbe viszi őket” (Ez 14,3).
Nekünk nem feltétlenül vannak bálványszobraink – egy „isten” vagy „istennő” alakjában –, aminek odaadnánk a szívünket. De olyan értelemben igenis vannak bálványaink, hogy bizonyos dolgokat jobban szeretünk, mint bármi mást. Istennel való kapcsolatunknak kellene ilyennek lennie, mert Ő nem tűri meg a riválisokat a szívünknek azon helyén, amit csak Ő tölthet be. Sok kapcsolat van az életünkben, amiből lehet több, például barátok, gyerekek, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek, haverok. De például nem lehet több, mint egy házastársad. Isten pedig azt mondja, a „Teremtőd lesz a hitvesed” (Iz 54,5). Azt a kizárólagosságot kéri, amit egy házastárs: nem tűr el riválist a kapcsolatban. Így amikor mi bármit vagy bárkit Isten helyére állítunk az életünkben, azaz szívünknek a csakis Őt megillető helyére tesszük, ez a botlás köve lesz számunkra az Ő szemében.
Ezt teszi itt Izrael népe, oly módon, hogy tudatosan elfordul Istentől és hamis isteneket imád. Olykor mi is belecsúszunk ebbe és olyasminek adjuk át magunkat, olyan dolgokkal töltjük az időnket, amik nem méltók rá, hogy foglalkozzunk velük. Természetesen dolgoznunk kell, lehet családunk és lehetnek más egyéb fontos kapcsolatok az életünkben, de ha elfoglalják Isten helyét, akkor az életünk hiábavalóvá válik. Pont ez az üzenete a 15. fejezetben a hasznavehetetlen szőlővenyige példázatának. Ezt mondja Isten: „mennyivel különb a szőlőtőke fája, mint a többi fa ága az erdőben? Vesznek-e belőle fát, hogy valamilyen tárgyat készítsenek belőle? … Nézd, a tűzre vetik, hadd égjen el” (Ez 15,2-4).
Ezzel Isten azt mondja Ezekielen keresztül, hogy ilyen szőlőtővé vált Jeruzsálem, ilyenné váltak a benne lakók. Kiválasztottak voltak, nem a kiválóságuk folytán, nem a bölcsességük miatt, nem is azért, mert szebbek vagy erősebbek voltak más nemzeteknél. Isten sokszor elmondja ezt, hogy a választás csupán az Ő akaratán múlott. Éppen kicsinységük, tehetetlenségük és gyengeségük miatt választotta őket és saját dicsősége által tette őket kiválóvá. De most, hogy elfordultak az Úrtól, még gyengébbé és esendőbbé váltak.
A 14. fejezetben Ezekiel által Isten három emberről tesz említést: Noéról, Dánielről és Jóbról. Ezekiel ismerhette Dánielt, aki még az első deportálás során került Babilonba, és úgy ismerték őt, mint igaz embert, aki hűséges maradt a fogság idején is. Jób szintén egy igaz embere Istennek, amint Noé is egyértelműen az. Arra példák ők, hogy Isten előtti feddhetetlenségük ellenére az ítélet napján még a saját gyermekeiket sem tudják megmenteni. Még az ő igaz voltuk sem lesz elég gyermekeik megmentéséhez. Ők megmenekülnek, de senki más életét nem tudják megmenteni.
Ebből az következik, hogy igaz életre kell törekednünk, azaz helyes kapcsolatra az Úrral, de imádkoznunk kell a körülöttünk élőkért is.
És persze nem kényszeríthetünk senkit semmire. Csak önmagunkat tudjuk irányítani. De másokért is imádkozhatunk, valahogy így: „Uram, te egyre közelebb és közelebb vonzol engem magadhoz ezen a 216 napon keresztül, miközben olvasom a Bibliádat, olvasom az igédet, hallgatom, ahogy igédet hirdetik. Istenem, közben akarok járni a saját gyermekeimért, és közben akarok járni a szüleimért, a testvéreimért, az unokahúgaimért, unokaöcséimért, az unokatestvéreimért, a nagynénéimért és nagybátyáimért – minden emberért az életemben –, a munkatársaimért is, mert szeretném, hogy ők is téged válasszanak úgy, ahogyan nekem megengedted, hogy téged válasszalak.”
És ez az az ima, amelyet egymásért kell imádkoznunk. Mert igen, mi, akik ezen az úton járunk a Biblia egy év alatt podcast során – ez a közösség –, nagyon hálásak vagyunk az Úrnak. De vannak olyan emberek is, akiket ismerünk, és akiknek ez megváltoztatná az életét.
Ezért imádkozunk értük: hogy egy ponton Isten lángra lobbantsa bennük ezt a vágyat, ezt az éhséget az Ő igéje iránt, és hogy egyszer majd képesek legyenek egyszerűen csak megnyomni a lejátszás gombot az első napon.
Ezért imádkozom értük. Imádkozzunk értük! Kérlek, imádkozzatok értem! Én is imádkozom értetek.








