209. nap: Isten megvigasztalja népét
Korszak: Fogság
Ima
Atyánk, hálát adunk igédért, köszönjük, hogy beszélsz hozzánk, köszönjük, hogy eljössz hozzánk és köztünk vagy. Köszönjük, hogy nemcsak a jó napokon vagy velünk, amikor sikereink vannak, hanem azokon a napokon is, amikor úgy érezzük, senki sem törődik velünk és észre sem vesznek… Te az a hűséges Isten vagy, aki szeret minket akkor is, amikor senki más, és velünk vagy, amikor egyedül maradtunk. Te szeretsz minket, pusztán azért, mert jó vagy, Atya, Fiú és Szentlélek. Mi pedig hálát adunk neked és szeretünk téged, Istenünk. Halld meg imánk, és segíts minket, hogy még jobban szeressünk téged! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Izajás 38. és 39. fejezete egy narratív, történetmesélő rész a prófétai műben. Emlékeztek, az előző fejezet végén Jeruzsálem éppen csodás módon megszabadult az asszír seregtől. Most azt látjuk, hogy valamivel később egy babiloni küldöttség érkezik Hiszkija királyhoz, s ő – elég ostoba módon – minden kincsét, raktárát, készletét megmutatja nekik. Izajás próféta erre azt mondja neki, hogy a babiloniak mindezt a gazdagságot majd elrabolják a fiaitól. Látjuk, hogy Hiszkija, ahogy öregszik, egyre kevésbé az a kiváló embere az Úrnak, aki korábban volt. Így szólt:„»Az Úr szava, amit tudattál velem, kedvező.« Magában ugyanis ezt gondolta: »Amíg én élek, addig úgyis béke lesz és biztonság«” (Iz 39,8). Nem törődik azzal, hogy mi lesz később, csak a saját napjaival.
De ahogy tovább haladunk, egy új szakasz kezdődik Izajásnál. A 40. fejezettől a Vigasztalások könyvét olvassuk. Emlékeztek, Izajás 66 fejezetből áll, annak első 39 fejezetét hívjuk a „Szomorúság könyvének”, amely azért bőven tartalmaz biztatásokat is. S itt, a 40. fejezettől egészen a legvégééig, a 66. fejezetig tart a „Vigasztalások könyve”. S mivel kezdődik? A vigasztalás meghirdetésével: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg!” (Iz 40,1). Ha észrevettétek, a ma olvasott, Izajás 40. fejezetének számos verse megjelenik a liturgiában, az ádventi időszakban, karácsonyra készülve. Egyszerűen kihirdetik ezek a szavak az igazságot: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át” (Iz 40,3). S lehet, hogy most azt mondod: Ez ismerős! Keresztelő János ugyanezt kezdi hirdetni a pusztában Márk evangéliumának elején! – és igazad van. A Keresztelő pontosan tudta, hogy az Úr napja eljött Jézus Krisztusban, az Isten Bárányában, aki elveszi a világ bűneit. János az Ő érkezésére készíti fel az embereket, azzal, hogy bűnbánatra vezeti őket, mint „a pusztában kiáltónak hangja”. Igen, az Úr eljön igazságban, és megnyitja az új korszakot, Isten királyságának, a béke királyságának idejét. S egyben ez az Ő jelenlétének ideje is: táplálni fogja őket, gondoskodik róluk, „Karjaira veszi bárányait, az ölében hordozza őket, és nagy gonddal vezeti az anyajuhokat” (Iz 40,11).
Annyi minden van ebben a 40. fejezetben, olvasd újra, ha lehet! A fejezet végén van egy rész, amelyet nagyon szeretek. Biztos ti is láttátok a Tűzszekerek című filmet, amelynek egyik főszereplője egy skót atléta, Eric Liddell. Az 1924-es párizsi olimpián a fő száma a 100 méter volt, de amikor kiderült, hogy a 100 méteres verseny egyik futamát vasárnap rendezik, vallási meggyőződéséből fakadóan nem volt hajlandó rajthoz állni. Emiatt már a verseny korábbi szakaszában visszalépett, így nem jutott el a 100 méteres döntőig. De elindították 200 méteren, ahol bronzérmes lett, és 400 méteren, amin legnagyobb meglepetésre olimpiai bajnok lett. Azon a vasárnapon, amikor nem indult, egy protestáns gyülekezetbe ment, ahol beszélt is az istentiszteleten. Az Izajás 40-et idézte: „Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el” (Iz 40,30-31). Később Eric Liddell Kínába ment misszionáriusként, ahol vértanú lett, életét adta Krisztusért. Hálát adunk Istennek a mártírokért, akik erejüket Krisztusból merítették, és most korunk vértanúira is gondolok. Az elmúlt száz évben többen adták életüket Jézusért, mint az előtte való összes évszázadban, ami hihetetlen. Eric Liddell egy volt közülük.
A mai napon elkezdtük Ezekiel könyvét is. Egy kicsit ismerkedjünk meg vele! Pap volt, Áron leszármazottja, és őt is elhurcolták Babilonba. A deportálásnak három hulláma volt, az elsővel vitték el Dánielt, ez Kr. e. 605-ben történt. Ezekielt a második hullámban vitték el, 597-ben. Papként 30 évesen állt szolgálatba, s amikor elkezd hozzá szólni az Úr, már 5 éve fogságban volt.
Gondoljunk csak bele, papnak nevelték, rengeteget tanult és csodálatos reményei voltak a jeruzsálemi templom szolgálatában. Jozia korában élt, gyerekként átélte a reformot, a papság és a liturgia helyreállítását, egy csodálatos korszakot. Ebben akart részt venni, erre készült – s egyszer csak mindez összeomlott. Feleségével együtt a száműzöttek között találja magát 597-ben. S itt, a száműzetésben egyszer csak kap egy látomást egy dicsőséges trónról és a négy élőlényről, akikről részletes leírást kapunk. S a 4 élőlény felett van valaki, aki mintha tűzből lenne.
A gondolat, amit figyelmetekbe ajánlok a következő: Ezekiel a jeruzsálemi templomból érkezik, ahol Isten jelenléte volt. Elvitték egy idegen, pogány földre, ahol Izrael Istene ismeretlen volt, s valóban, az Ő jelenléte Jeruzsálemben volt. Mit jelent ki éppen most neki Isten? Hogy Ő is velük ment, az Ő népével a fogságba. És ez nagyon fontos! Isten hűséges maradt az övéihez, pedig éppen azért kerültek fogságba, mert elfordultak Istentől. Ez a száműzetés pedig éppen az ő gyógyulásukat, helyreállításukat szolgálta, a visszatérésüket. Ezekiel első verseiben kinyilatkoztatja, hogy ha Isten népe száműzetésbe megy, akkor Isten maga is száműzetésbe megy velük. Ha ez nem érinti meg a szívünket, akkor semmi…
Egy pillanatra térjünk még vissza a látomáshoz: látjuk a négyarcú teremtményeket, akik a trónt tartják – ember, oroszlán, bika és sas arcuk volt. Vannak ennek a leírásnak párhuzamai még Dánielnél és a Jelenések könyvében is. Az Egyház kezdettől fogva, az apostoli atyáktól kezdve úgy értelmezte, hogy ez a négy arc a négy evangélistát szimbolizálja. Ezek szerint az ember (vagy angyal) Mátéra, az oroszlán Márkra, a bika vagy ökör Lukácsra, a sas pedig Jánosra mutat. Hiszen János Jézus mennyei eredetével kezdi, nagyon távolról indít, ahol a sas szárnyal. Lukácsnál sok utalás van a jeruzsálemi templomra, a papságra és az áldozatokra, ezért övé a bika, illetve Zakariással kezd, aki épp a templomba megy áldozatot bemutatni. Máté a családfával, Jézus emberi családfájának ismertetésével kezd: Ábrahámtól mutatja be Isten tervének kibontakozását – ezért övé az emberarc. Márk pedig a pusztával indít, ahol a kiáltó szava szól. A pusztában pedig az oroszlán az Úr, aki hallatja a hangját. Itt persze gondolhatunk Júda oroszlánjára is, Jézusra. Ő az igazi Úr!
Szóval, éppen elkezdtük Ezekiel könyvének olvasását, ami nagyon jó, mert ez a Biblia egyik leghosszabb könyve, 48 fejezet. De hamarosan, úgy két hét múlva belekezdünk Jeremiásba is, így már együtt láthatjuk az Ószövetség három nagy író prófétájának művét.
Hatalmas ajándék ez, mint ahogy az is, hogy együtt járhatunk ezen az úton. Nagyon köszönöm nektek.
Kérlek, továbbra is imádkozzatok egymásért! Kérlek, imádkozzatok értem! Én is imádkozom értetek.
