168. nap: Gonosz királyok
Korszak: Megosztott királyság
Ima
Mennyei Atyánk! Mi vagyunk a te szereteted célpontjai. Te örök vagy és olyan titokzatos; mindenható és mindenütt jelenlevő. Te vagy minden, ami jó, és mégis szeretsz minket, akik nem vagyunk mindig jók. Követsz minket, vágyakozol utánunk: megtörtségünkben és gyengeségünkben is, Uram, minket választasz. Segíts, hogy valóban kiválasztottak legyünk általad! Segíts, hogy mi is téged válasszunk! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy befogadhassuk a szeretetedet és segíts, hogy viszontszeressünk téged! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Királyok első könyvében egy nagyon érdekes történetet találunk, ami feltárja Acháb és Izebel szívét, a bennük lévő gonoszságot. Az összes király közül ez a király a leggonoszabb a feleségével együtt. Igazság szerint Izrael királyai, az északi tíz törzs királyai mind gonoszak voltak. Nem emlékszem, hogy akadt volna egy jó is, de Acháb tipikusan az a király, aki megmutatja mennyire gonosszá, sötétté tud válni valaki. Ahogy Izebel is.
Acháb király Nabot szőlőskertjét akarta megszerezni. Erre Nabot azt mondta, hogy nem adja neki. Miért nem? Emlékezzünk vissza, olvastuk az Ószövetségben, hogy nem adhatod el a földedet, mert az nem a tied. Csupán használója vagy. A föld Istené és a családodhoz tartozik. Ezért, ha kényszerűségből el kell adni, akkor is visszakapod a jubileumi évben. Ezt olvastuk a Leviták könyve 25. fejezetében, és ez nagyon fontos. Manapság könnyedén tudsz földet eladni, de az a te saját földed. Emlékezzünk vissza a kezdetekre, amikor Isten megígérte, hogy Ábrahámnak földet ad. Utódai, Izrael népe meg is kapja, majd felosztják a törzsek között, s azon belül a családok között is. Most pedig itt van Nabot, a jiszreelita, akinek van földje, de ugye, az nem az övé, hanem a családjáé. A Számok könyve 36. fejezetében olvastuk, hogy „Izrael fiainak meg kell őrizniük atyáik törzsének örökrészét”. Vagyis Nabot nem teheti, hogy eladja Achábnak, de nem is üzletelhet vele, hogy kap érte egy másikat cserébe. Tehát Nabot hűséges, Acháb pedig ingerlékeny.
Hazamegy és nem eszik, nem iszik semmit, csak duzzog, mint egy gyerek. Megmutatja, milyen a szíve. A felesége, Izebel is megmutatja, milyen a szíve, amikor levelet ír Acháb nevében. Ráveszi az embereket, hogy Nabottal, a jiszreelitával gonoszságot tegyenek. De gondoljunk csak bele, Izebel Acháb nevében írt levelet, az ő pecsétjével pecsételte le, majd elküldte a Nabottal együtt lakó véneknek és az előkelőknek. Megírta nekik, hogy válasszanak két semmirekellőt, akik főbenjáró bűnökkel vádolják meg Nabotot. Meg is tették. Nagyon durva. Ezen a ponton csak vakarjuk a fejünket és elgondolkodunk, hogy igen, Acháb és Izebel valóban aljas dolgot tett. De mi van a vénekkel és az előkelőkkel? Az ő nevüket nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy semmit nem tettek, hogy megakadályozzák Nabot meggyilkolását, megkövezését. Szoktuk mondani, hogy a gonosz győzelméhez csak jó emberek kellenek, akik semmit sem csinálnak. És pontosan ez történik itt a jiszreelita Nabot városában. A véneknek és a nemeseknek azt mondták, hogy csinálják végig ezt a koncepciós pert, és ők simán meg is tették. Erre Illés próféta kijelenti Isten szavát, miszerint Izebel és Acháb hamarosan meg fog halni. Acháb mutat valamennyi bűnbánatot, amiért Isten meg is hosszabbítja egy kicsit az életét. (Igaz, a következő fejezetben meghal, de ezt nem akartam elárulni). Mielőtt a Királyok első könyvének végéhez érnénk, Acháb meghal. Illés próféta levélben adta tudtukra Isten végzése szerinti pusztulásukat.
Délen Jehosafát a király, aki jó király, sok jó dolgot tett, bár nem volt tökéletes. Ő tipikusan olyan király, akivel meg vagyunk elégedve, pedig az ő hibáinak messzemenő következményei lesznek… Utána az ő elsőszülött fia, Jorám lesz a király, akinek az az első dolga, hogy minden testvérét megöleti… Apjuk sok ajándékot adott a többi fiútestvérének kárpótlásul, de Jorámnak adta a királyságot, mert ő volt az elsőszülött. Majd Jorám az összes fiútestvérét megölette.
Nemcsak ezt teszi, hanem hagyja magát befolyásolni a felesége által, aki egyébként Acháb lánya. Érdekes, hogy a Krónikák második könyvében folyamatosan előjön, hogy Jorámra hatással volt Acháb, azt tette, amit ő tett, Acháb példáját követte. És emlékezzünk, hogy Acháb tipikusan a gonosz király volt és Jorám is hozzá hasonló. Jorám hűtlen volt, nemcsak mert megölte a testvéreit, hanem Isten imádásában is hűtlen volt. Olvastuk, hogy oltárokat emelt más isteneknek, vagyis félrevezette az embereket és eltérítette őket Istentől. Jorám sebezhetővé tette népét. Hiszen mikor van Izrael biztonságban? Hogyan van Isten kiválasztott népe védelem alatt? Úgy, ha hűségben járnak. Mert Isten mellettük van, harcol értük.
Jehosafát ellen is felvonult három másik királyság, de Isten erre azt mondja: „ne aggódj, majd én harcolok érted”. Jorám, azzal, hogy nem vezeti az embereket az Úrhoz, nemcsak lelkileg teszi ki magát és az embereit a veszedelemnek, hanem fizikailag is. Miután belehal szörnyű bélbetegségébe, fia, Achaszja lesz a király. Ő is gonosz dolgokat tesz, mert az anyja, Atalja példáját követi, aki ugye Acháb lánya volt. Korábban Jorám szintén Atalja példáját követte, a feleségéét, most pedig fia, Achaszja is ugyanezt teszi. Acháb lánya vezeti őt is a gonoszságba. Hamarosan Achaszja is meghal, igen fiatalon, rövid uralkodás után. Őt anyja, Atalja követi a trónon. És mit tesz Atalja? Ahogy az előbb említettem, ő Acháb lánya, és az alma itt sem esett messze a fájától. Atalja kiirtatta Júda királyi házának minden utódát. Emlékezzünk az ígéretre, hogy Isten megáldja Ábrahám utódait Dávidon keresztül, hogy Dávid örökre a trónon ül. Most pedig itt van Atalja, Izrael királyának a lánya, aki mindenkit megölet Júda házában, majd a trónt követeli. Ugyanakkor látunk egy fiatal nőt, Jorám leányát, akit Jehosabának hívnak, aki elrejti Joást, Achaszja fiát és hat évig rejtegeti Jehojada főpappal együtt. Hiszen Atalja, a nagymamája őt is halálra szánta…
Nagy fordulat tanúi lehetünk, amikor Joás színre lép a bujkálás után… Vajon mi történik ekkor Ataljaval? (Acháb lányával, Jorám feleségével, Achaszja anyjával, Joás nagyanyjával…?)
Holnap kiderül, csak maradjatok velünk. Jó, hogy idáig eljutottunk, de ez csak úgy sikerülhetett, hogy imádkozunk egymásért. Én imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem és egymásért is!








