165. nap: Aki szeret és akit szeretnek
Korszak: Megosztott királyság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsérünk téged, és szeretünk téged. Kérünk, fogadd el szeretetünket! Kérünk, fogadd el dicséretünket! Jézus nevében, ámen.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
Amint már korábban megállapítottuk az Énekek énekéről, ez a szerelmi költemény Isten és az Ő népe közötti kapcsolatról szól, ugyanakkor az emberi szeretetről is. Szent II. János Pál pápa, amikor megírta a Test teológiája című tanítását – egy katekézis-sorozatot, amit körülbelül öt éven át, szerdánként tartott a Vatikánban –, több alkalommal is reflektált az Énekek énekére. Rámutatott, hogy a vőlegény kopogtat az ajtón, a nő, a szerelme ajtaján. És a nő pedig eldöntheti, hogy válaszol, vagy nem válaszol. Az ajtó az övé. A férfi csak kopoghat és vár. Ha a nő válaszol, akkor bemehet. Ha nem válaszol, akkor nem tör be, nem erőlteti rá magát. Szent II. János Pál pápa ebből azt a tanulságot vonta le a férfi és a nő, különösen a férj és feleség közti szeretetről, hogy a nő mindig ura marad saját misztériumának. Még a házasságban is, minden alkalommal, amikor a férj közeledik hozzá, amikor intimitást kezdeményez, azzal valójában kopogtat – és a feleség mindig mondhat nemet. A pápa így fogalmaz: „Amikor a férfi közeledik a nőhöz, vállalnia kell a visszautasítás vagy a birtoklási vágy kockázatát. A bűnbeesés után ugyanis a férfi kezdeményezése könnyen átfordulhat a nő tárgyiasításába.” A férfi tehát mindig kockázatot vállal, amikor közeledik, még házasként is. A feleség nem valami, amit birtokolhat, nem az ő örömére való eszköz, amit csak úgy használhat. Ő csak kopoghat, és várhat. És a nő mindig dönthet úgy, hogy igen, de úgy is, hogy nem. Mert – ismét a pápa szavaival – ő az ura saját misztériumának, titkának.
Ez megjelenik a negyedik fejezetben is: „Húgom, mátkám akár az elzárt kert… lepecsételt forrás”. Ez azt jelenti, hogy a férfi nem törhet be oda erővel. A nő mindig rendelkezik önmaga fölött. Ő adhatja magát a férfinak – vagy éppen nem –, de mindig ő dönt arról, hogy odaadja-e magát. A férfi szeretettel közeledik, gyengédséggel, de mindig tudva, hogy van egy kockázat, nevezetesen, hogy „a kert zárva van.” Szent Pál ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a házastársi intimitást fenn kell tartani, mert annak hiánya súlyos kísértésekbe taszíthatja a „kizárt” felet (vö. 1Kor 7,5). Sőt, még tovább megy: „A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni” (1Kor 7,3-5). Szent II. János Pál és Szent Pál tanításának szempontjait természetesen egyszerre kell figyelembe venni.
Egy másik fontos részlet is van: Szent II. János Pál rámutatott arra is, hogy amikor egy férfi párkapcsolatba kerül egy nővel – természetesen igaz ez a feleségére is –, őt először húgaként kell látnia: „Húgom, menyasszonyom.” És miért van ez így? Mert – mondja a pápa – senki sem tekint a húgára érzéki, szexuális vággyal. Ez a lényeg: a menyasszonyhoz először úgy kell közeledni, mint egy személyhez, akinek értéke önmagában is megvan, nem birtokolható. Ő először önmagáért van, Istenért van, nem a férje kedvéért. És ha a férj és a feleség így tekint egymásra – mint akik elsősorban testvérként léteznek egymás számára, mint személyek, akik Istenért vannak –, akkor válhatnak valóban vőlegénnyé és menyasszonnyá, mert akkor tudják őszintén odaadni magukat a másiknak. Így látják a másikat igaz valóságában, nem pedig csak úgy, hogy „ki vagy a számomra”. Ezáltal megmarad a személy méltósága azelőtt, mielőtt a másik házastárs vagy szerető lenne.
Ez tehát egy kis elmélkedés volt Szent II. János Páltól a Test teológiájáról. Most pedig visszatérve ahhoz, ami talán kevésbé emelkedett, de fontos: néhány tanács a Királyok és a Krónikák könyveinek olvasásához. Azt javaslom, hogy írjuk le a királyok nevét, azt, hogy északon vagy délen uralkodtak, esetleg uralkodásuk évszámait is. Emlékszem, még a teológián Rózsa Huba professzornál a vizsga előtti beugró az összes király felsorolása volt uralkodási évszámokkal együtt… Szép emlékek… No, de nem kell fejből megjegyezni már őket, mert remek segítséget nyújt a magyar olvasóknak a Szent István Társulat Bibliájának végén található „Időbeli áttekintés”. Ha pedig előtted van A Biblia idővonala kiadvány, az is nagy segítség lehet. Ez utóbbit Jeff Cavins biblikus professzor állította össze, és nagyon világosan mutatja a királyokat északon és délen, és azt is, hogy ki ki után következett és mikor. Én is használom, és tényleg nagyon segít az áttekintésben. Még van belőle, úgyhogy rendelhetsz is magadnak a shop.zarandok.ma oldalon.
Holnap megjelenik egy nagyon híres próféta. Már hallottunk más prófétákról, de holnap eljutunk az első igazán nagyprófétához, Illéshez. Hasznos tehát, ha tudjuk, mi a történeti háttér. Írd le a királyok nevét, a próféták nevét, és azt is, hogy északon vagy délen tevékenykedtek. De A Biblia idővonalán ők is szerepelnek, sőt a fontosabb események is, mint például a királyság kettéhasadása vagy Illés győzelme Baál prófétái felett, de nem szeretnék szpojlerezni. Annyit azért elmondhatok, hiszen korábban is volt róla szó, hogy az északi királyok közül egyik sem lesz jó. Ahogy ma is láttuk, megjelent ott Acháb. Ő az egyik legrosszabb király, akiről valaha is olvasunk majd. Az északi királyok egyike sem marad hűséges az Úrhoz. Mindannyian gonosz útra vezetik a népet.
De ma szó volt néhány jó királyról is, például Azáról, aki a déli országrész, Júda királya volt. Őt Istenhez hűséges királyként ismerjük, de mégis rosszul végzi. Ebben kicsit hasonlít Salamonhoz. Aza király nagyon hosszú ideig – körülbelül 35 évig – jól uralkodik. De aztán jön az a történet, amikor az északi királyság egyezséget köt Arám, vagyis Szíria királyával éppen Aza ellen. Közösen megerősítik ellene Ráma városát a határon, északról blokád alá vonva Júda királyságát. És akkor Azának támad egy „nagyszerű” mentő ötlete. Azt mondja: „Nos, van egy csomó pénzünk, és rávehetjük Szíria királyát, hogy álljon a mi oldalunkra.” És így is tesz. Emberi szemmel nézve ez tényleg jó ötletnek tűnik. De akkor jön Hanani, a látóember, és azt mondja Azának: „Mivel Arám királyára támaszkodtál, és nem bíztál az Úrban, a te Istenedben, azért menekült meg Arám királyának a serege kezedből” (2Krón 16,7).
Emlékeztek? Tegnap volt, amikor Aza szembenézett a kusita, azaz etióp sereggel. A szöveg szerint Azának kicsit több mint félmillió katonája volt, az etiópoknak egymillió. Tehát kb. kettő az egy ellen volt az arány. És mégis győzött, mert az Úrban bízott, az ő Istenében. De most, mivel szövetségre lépett Szíriával, mostantól harc vár rá, és hát Szíria sem megbízható szövetséges. Aza nem fogadja el az intést, hanem fellázad ellene. Haragra gerjed a látnok ellen, börtönbe veti – ez szörnyű következmény. És nemcsak ez, hanem ráadásul pár évvel később Aza lábai megbetegednek. És ismét nem az Urat keresi, hanem orvosokat. A Szent István Társulat magyarázata szerint az akkori udvari „orvosok” mágikus praktikákat is alkalmaztak. Gyakorlatilag 35 évig hűséges volt az Úrhoz, de élete utolsó szakaszában már nem. Ez a nagy tanulság mindannyiunk számára. Lehet, hogy életünk nagy részét hűségben éltük, de nemcsak kezdeni akarunk jól, hanem jól is akarjuk befejezni a versenyt. Amatőr teniszezőként én is megtanultam, hogy az utolsó pontot kell megszerezni a győzelemhez, hogy addig mi van, az is fontos, de a vége sikerüljön!
Aza után, fia, Jehosafát következik, aki jól kezdi az uralkodást, és egészen jól is fogja befejezni. Vele ellentétben Acháb, az északi király katasztrofálisan uralkodott. Remélem, tudjátok követni ezeket a neveket, meg az egész történetet.
A Királyok és a Krónikák könyvének egyidejű olvasásának az a nagyszerűsége, hogy ugyanazokat a történeteket többször is halljuk, de épp ez a nehézség is. Van, aki unja az ismétléseket, szerintünk viszont hasznosak, mert jobban elmélyedünk a történetben. Szóval: figyelmesen olvassatok! Legalább írjátok le a nevek sorrendjét, ahogy halljátok őket, hogy felismerjétek: „Ó, róla már volt szó.” Ez tényleg nagyon-nagyon sokat segíthet.
