BIY HU cover 159. nap

159. nap: Gyümölcsöt teremni

IV. JÉZUS JERUZSÁLEMBEN
Jézus bevonul Jeruzsálembe.

Amikor Jeruzsálemhez közeledtek, Betfagé és Betánia táján, az Olajfák hegyénél előreküldte két tanítványát ezzel az utasítással: „Térjetek be a szemközti faluba! Mindjárt amikor beértek, találtok ott egy megkötött szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el, és vezessétek ide! Ha valaki szólna, hogy mit csináltok, mondjátok, hogy Urának van rá szüksége. Erre rögtön elengedi.” El is mentek, és megtalálták a szamárcsikót, kint az úton egy kapuhoz kötve. Eloldották. Azok közül, akik ott ácsorogtak, valaki megkérdezte: „Miért oldjátok el a szamarat?” Úgy válaszoltak, ahogy Jézus meghagyta nekik. Erre elengedték őket. A szamárcsikót Jézushoz vezették, ráterítették köntösüket, és ő ráült. Sokan a ruhájukat terítették az útra, mások meg lombos ágakat szórtak eléje, amelyeket a réten vágtak. Az előtte menők, s akik kísérték, ezt zengték:

„Hozsanna!
Áldott, aki az Úr nevében jön!

Áldott atyánknak,
Dávidnak közelgő országa!
Hozsanna a magasságban!”Így vonult be Jeruzsálembe, a templomba. Ott körös-körül mindent szemügyre vett, aztán mivel már későre járt az idő, a tizenkettővel kiment Betániába.

A fügefa megátkozása.

Másnap, amikor Betániát elhagyták, megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult irányába, hátha talál rajta valamit. De odaérve semmit sem talált rajta, csak levelet, mert még nem volt itt a fügeérés ideje. Azt mondta neki: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” A tanítványok hallották.

A kereskedők kiűzése a templomból.

Megérkeztek Jeruzsálembe. Bement a templomba, s kiűzte, akik adtak-vettek a templomban, a pénzváltók asztalait és a galambárusok állványait pedig felforgatta. Nem engedte meg senkinek, hogy valamit is keresztülvigyen a templom területén. Tanított, és mondta nekik: „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek.” Amikor a főpapok és írástudók értesültek a dologról, tanakodni kezdtek, miképp okozzák vesztét. Féltek tőle, hiszen az egész nép csodálkozott tanításán. Amikor beesteledett, elhagyták a várost.

A hit hatalma.

Amikor másnap korán reggel elmentek a fügefa mellett, látták, hogy tövestül kiszáradt. Péternek eszébe jutott (az átok): „Mester – mondta –, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt.” Jézus így felelt: „Ha hisztek Istenben, bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik. Ezért mondom nektek, hogy ha imádkoztok, és könyörögtök valamiért, higgyétek, hogy megkapjátok, és akkor valóban teljesül kérésetek. Ám amikor imádkozni készültök, bocsássatok meg, ha nehezteltek valakire, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket.”

Jézus hatalma.

Ismét Jeruzsálembe mentek. Amikor a templomban járt, odamentek hozzá a főpapok, írástudók és vének, és megkérdezték: „Milyen hatalom birtokában teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat, hogy ilyeneket tegyél?” Jézus így válaszolt: „Kérdezek tőletek valamit, s feleljetek rá nekem, aztán majd én is megmondom, milyen hatalom birtokában teszem, amit teszek. János keresztsége az égből való volt, vagy pedig emberektől származott? Feleljetek nekem!” Erre elkezdtek egymás közt tanakodni. Így okoskodtak: „Ha azt mondjuk: Az égből, azt fogja kérdezni: Akkor miért nem hittetek neki? Mondjuk talán azt, hogy az emberektől.” De féltek a tömegtől, mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. Ezért így válaszoltak Jézusnak: „Nem tudjuk.” Jézus azért ezt felelte: „Akkor én sem mondom meg nektek, milyen hatalom birtokában teszem ezeket.”

A gyilkos szőlőművesek.

Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne, s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött az ideje, elküldte a szőlőművesekhez szolgáját, hogy szedje be a neki járó részt a szőlő terméséből. Ezek elfogták, összeverték, és üres kézzel elzavarták. Egy másik szolgát küldött hát oda hozzájuk, ennek betörték a fejét és szidták-gyalázták. Küldött egy harmadik szolgát is. Ezt megölték. S még több más szolgát küldött, ezek közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Már csak egyetlen fia maradt, akit nagyon szeretett. Utoljára őt küldte el hozzájuk. Azt gondolta: Fiamat csak megbecsülik! De a szőlőmunkások így biztatták egymást: Ez az örökös. Gyerünk, öljük meg, és mienk lesz öröksége! Nekiestek hát, megölték, és kidobták a szőlőből. Mit tesz majd a szőlő ura? Eljön, megöli a szőlőműveseket, és másoknak adja ki a szőlőt. Nem olvastátok az Írást:

A kő, melyet az építők elvetettek,
szegletkővé lett.

Az Úr tette azzá,
s csodálatos a szemünkben?”Erre el akarták fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta a példabeszédet. Otthagyták, elmentek onnan.

Az adópénz.

A farizeusok és a Heródes-pártiak közül odaküldtek hozzá néhány embert, hogy a szavaiba belekössenek. Ezek odamentek hozzá és megkérdezték: „Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz, és nem veszed tekintetbe az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” De ő tisztában volt képmutatásukkal, és így szólt: „Miért kísértetek engem? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Mikor odavitték, megkérdezte tőlük: „Kinek a képe ez, és kinek a felirata?” „A császáré” – felelték. Jézus folytatta: „Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak rajta.

A feltámadás.

Ezután a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is, sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony? Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így nagy tévedésben vagytok.”

A főparancs.

Egy írástudó is hallgatta a vitát. Amikor látta, milyen találóan megfelelt nekik, megkérdezte tőle: „Melyik az első a parancsok közül?” Jézus így válaszolt: „Ez az első: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.” Az írástudó helyeselte: „Valóban jól mondtad, Mester, hogy Ő az egyetlen (Isten), és hogy rajta kívül nincs más. Meg hogy Őt teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből szeretni, felebarátunkat pedig úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő vagy bármi más áldozatnál.” Jézus az okos beszéd hallatára megdicsérte: „Nem jársz messze az Isten országától” – mondta neki. Több kérdést már nem mertek neki föltenni.

A Messiás Dávid fia.

Hanem amikor a templomban tanított, Jézus tette fel a kérdést: „Hogy mondhatják az írástudók azt, hogy a Krisztus Dávid fia? Maga Dávid a Szentlélek erejéből ezt mondja:

Azt mondta az Úr az én Uramnak:
Ülj a jobbomra,
s ellenségeidet
lábad alá teszem zsámolyul.Ha maga Dávid Urának mondja, hogy lehet akkor a fia?” A nagy népsokaság szívesen hallgatta.

Beszéd a farizeusok és írástudók ellen.

Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.”

A szegény asszony két fillérje.

Ezután leült szemben a kincstárral, és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

ARATÁSI HÁLAÉNEK

(A karvezetőnek, húros hangszerre
– zsoltár, ének.)

Isten legyen irgalmas hozzánk,
áldjon meg minket,
és ragyogtassa fel arcát fölöttünk,

hogy megismerjük útját a földön,
és minden nép körében üdvösségét!

Magasztaljanak a népek, Istenünk,
minden nemzet dicsőítsen téged!

Minden törzs örüljön és ujjongjon,
hisz te igazságosan ítéled meg a földet.
Méltányosan ítélkezel a népek fölött,
kormányozol minden törzset a földön.

Magasztaljanak a népek, Istenünk,
minden nép dicsőítsen téged!

A föld megadta gyümölcsét,
Isten, a mi Istenünk megáldott minket.

Isten adja ránk áldását,
félje őt a föld minden határa!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Urunk, Istenünk, minden egyes hajnallal egy új nap áldását adod nekünk. Minden egyes nap irgalmad áldását adod nekünk. Irgalmad minden egyes reggel megújul. És adsz nekünk egy új napot, minden egyes reggel, egy új napot, hogy tiszteljünk téged, egy új napot, hogy jobban megismerjünk téged, egy új napot, hogy szerethess minket. Minden erre vezethető vissza, hogy hagyjuk-e, hogy szeress minket. Hagyjuk-e, hogy te légy az életünk Ura? Megengedjük-e, hogy megmutatkozzon bennünk a te arcod? Befogadjuk-e a szívünkbe a főparancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! (Mk 12,30-31). Urunk, Istenünk, először is segíts nekünk, hogy amennyire csak lehet, meg tudjuk tapasztalni a te szeretetedet! Segíts, hogy ismét megengedjük neked, hogy szeress minket ma reggel, hogy megbocsáss nekünk és ránk áraszd a te kegyelmedet! Jézus nevében kérünk, add meg nekünk a kegyelmet, hogy a tieidnek tekinthessük magunkat, hogy a tieid legyünk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A 11. és 12. fejezetben a történetnek egy új szakasza kezdődik: Jézus megérkezett Jeruzsálembe. Jeruzsálemben marad szenvedése, halála és a feltámadása idején is. Holnap elkezdjük olvasni az összeesküvést Jézus megölésére, az utolsó vacsorát, Péter tagadását és a Getszemáni kertben történteket. De ma még a Jézus árulásához vezető napokban vagyunk. Itt, a 11. fejezetben felismerhetjük, hogy a tét egyre nagyobb, és Jézus tanításai mostantól egyre élesebbek.

Jézus bevonulása Jeruzsálemben egy vallási cselekedet. A Messiásnak jár ilyen fogadtatás. Azt kiáltozzák: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,9-10). Jézus felkeresi a templomot, de aznap nem történik semmi érdemleges. Márk a következő napra teszi a történetet arról, hogy Jézus megátkozza a fügefát, és visszamegy a templomba. Más evangéliumokban más a sorrend, úgy ábrázolják, hogy Jézus bemegy a templomba és azonnal megtisztítja azt.

A fügefáról szólva: ez nem környezetrombolás, nem kell rögtön a Greenpeace-hez rohanni. A fa Isten népének szimbóluma. Felmerül Jézusban a kérdés: „Ti Isten népe vagytok. De úgy is éltek, mint Isten népe? Hiszen kiválasztottak titeket a világ összes nemzete közül, hogy rajtatok keresztül Isten megáldja az egész világot. Így éltek?” És kéri a gyümölcsöket. Úgy néz ki, mintha rossz napja lenne Jézusnak. Ő éhes, odamegy a fügefához, és gyümölcsöt akar szedni róla, de nem talál rajta fügét. Márk is rámutat, hogy ez még nem volt a fügeérés ideje. Jézus mégis elátkozza a fát. Azt mondja: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” (Mk 11,14) Másnap visszatérnek ugyanoda. És látják, hogy a fa gyökerestül elszáradt. Nyilván nem csak arról van szó, hogy Jézusnak rossz napja van, hiszen Ő Jézus, ugye? Jézus itt valamit nagyon-nagyon világosan tanít tanítványainak. Ezt a tettét, hogy fügét keres a fügefán, és nem talál, tanítási fogásként használja fel. Miért? Azt tanítja nekik, hogy Izrael népe a fügefa. És elméletileg azt kellene látniuk, hogy Izrael népe a fügefa, és elméletileg az Istenhez tartozás gyümölcsét kellene hozniuk. Gyümölcsöt kéne teremniük, ez minden, amit az Ószövetségben eddig hallottunk: „Az én népemmé lettetek, most teremjetek gyümölcsöt!” Tudjuk, hogy ez a helyzet, mert Jézus a 12. fejezetben elmondja a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot. Itt van a földbirtokos, aki szőlőt ültet, majd tornyot és szőlőprést épít, mindezeket a dolgokat bérbe adja a munkásoknak. Ezek a munkások – ismét a zsidó nép, a zsidó vezetők – nem adják át annak a gyümölcsét, ami lényegében a földbirtokosé, azaz magáé Istené. Az ő földje a szőlőskert. És ez mindannyiunkra igaz, Jézus erre mutat rá: „Ha hozzám tartozol, az nagyszerű, mivel azért tartozol hozzám, mert szeretlek titeket. De az is fontos, hogy ha hozzám tartozol, akkor gyümölcsöt is kell hoznod. Azért tartozol hozzám, hogy megáldhassam a világot általad. Mutasd a gyümölcsöt!” És ez valóban kulcsfontosságú. Emlékeztek? János evangéliumában Jézus nagyon világossá teszi ezt. Ezt mondja a János 15,16-ban: „Arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.”

Ez a kulcs. Ezt a kérdést egy gyümölcstelen Jézus-tanítványnak mindenképpen fel kell tennie: „Vajon Jézus tanítványa vagyok egyáltalán?” Ez nem azt jelenti, hogy olyannak kell lenni, aki milliókat térít meg, vagy ezreket, százakat… A kérdés mégis érvényes: „De hol van a gyümölcs az életedben?” A gyümölcs valóban lehet mások megtérése. Igen, de a Lélek gyümölcsei is lehetnek, igaz? Olyan dolgok, mint a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, jóság, a szelídség, az önuralom (vö. Gal 5,22). Ezek a Lélek gyümölcsei. És ha Krisztushoz tartozunk, akkor meg kell tudnunk mutatni neki: „Itt vannak a gyümölcsök”. Ez nem azt jelenti, hogy mi termettük meg ezeket a gyümölcsöket önmagunkban. Hiszen ezek a Jézusban gyökerező élet természetes vagy természetfeletti következményei. Ezek a dolgok a Krisztusban élő élet gyümölcsei. És ha Jézus gyümölcsöt keres a fügefán, és nem talál, azt mondja: „Rendben, tudod, valamikor lejár az idő. Valamikor a földbirtokos visszatér. Valamikor fügét fogok keresni a fügefán, mert szükségem lesz gyümölcsre.” Ezt mondja Jézus: „Valamikor újra eljövök, és szükségem lesz a gyümölcsre.”

Haladjunk tovább: Annyira jó, amikor Jézus megtisztítja a templomot, van ebben valami erőteljes, mert nemcsak azt tárja fel, hogy az Atya háza az imádság háza, hanem azt is, hogy amikor megkeresztelkedtél, a Szentlélek templomává váltál. Így most élő templomként élsz, egy valóban élő templom vagy. Jézus egyik dolga pedig az, hogy megtisztítsa a templomot, és ezért nemcsak arra kell képessé válnunk, hogy gyümölcsöt teremjünk az ő nevében, hanem arra is szükségünk van, hogy megtisztítson minket. Felismerve, amit Jézus mond, hogy az most nem az Atya háza. „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek” (Mk 11,17). Ha Isten az én testemet a Szentlélek templomává tette, a ti testeteket is a Szentlélek templomává tette, ez azt jelenti, hogy a testünkkel és a testünkben dicsőítenünk kell Őt. Olyannyira, hogy Isten ezt a sorsot szánja nekünk az örökkévalóságban. Hiszen a 12. fejezetben a szadduceusokról szóló történetet meséli el, akik Jézushoz jönnek, és megkérdőjelezik a test feltámadásának gondolatát. A szadduceusok és a farizeusok számos dologban nem értettek egyet. A szadduceusok csak a Biblia első öt könyvében, Mózes öt könyvében hittek, a többit nem tartották túl sokra. Így aztán nézeteltérések támadtak a farizeusok és a szadduceusok között. Ezek a nézeteltérések többek között a test feltámadásáról, az angyalokról és hasonlókról szóltak. A szadduceusok odamentek Jézushoz, és feltették ezt a hipotetikus kérdést: „Mi van, ha egy asszony hét testvérhez ment feleségül Mózes törvénye szerint? Kinek a felesége lesz az általad hirdetett feltámadásban?”

Jézus pedig, tudjátok, kemény választ adott. „Nem ez a helyzet, tévedtek. Nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát, hiszen a mennyben nincs házasság, a házasság egyik célja éppen az, hogy a mennybe juss.” A házasság célja, hogy meghalj önmagadnak Krisztus és mások iránti szeretetből, ami Krisztushoz hasonlóvá tesz, és segít abban, hogy olyanná válj, amilyen embert Szent Pál leír az Efezusi levél 5. fejezetében. Amikor azt mondja: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5,25). Így adta oda életét érte, és arra hívott, hogy a házastársunkért adjuk oda életünket. Ez megtisztít és megszentel.

A 13. fejezet előtti utolsó kis rész az özvegy felajánlásáról szól, és arról, hogyan figyeli Jézus, ahogy az emberek nagy összegeket tesznek a perselybe. Majd odamegy ez az asszony, és két rézpénzt hoz. Erre azt mondja Jézus: „Ez a szegény özvegy többet dobott be, mint mindazok, akik a perselybe adakoztak. Mert ők a feleslegükből adtak, ő pedig a szegénységéből mindent beleadott, amije volt, az egész megélhetését.”

Történelmileg a tized a jövedelem tizede, ugye? A mögötte lévő elképzelés az, hogy a jövedelem első 10 százalékát oda kell adni. Ez nem feltétlenül az, amit katolikusnak gondolunk. Hisszük, hogy kötelesek vagyunk támogatni az Egyházat és Krisztus küldetését, amennyire csak tudjuk.

Adjuk oda először azt, ami az első zsenge, és lehet, hogy ez a tized, lehet, hogy több, mint a tized, lehet, hogy kevesebb, mint a tized. De itt van ez a szegény özvegyasszony, és ő nem csak az első 10 százalékot adja, de az utolsó 10 százalékát is. Úgy értem, ez az asszony nem csak az első zsengéket adja. Ő a legutolsó gyümölcsöket adja, az utolsó terméseit. És ez a kulcs sokak számára, akik felismerték, hogy rendben, az első zsengém Jézusé. Aztán el kell jutniuk odáig is, hogy „tudod mit? És az utolsó gyümölcseim is. Az elsőtől az utolsóig, a kezdettől a végéig, mindenem az övé.”

Jézus dicséri ezt az asszonyt, aki csak két fillért tesz bele, összesen két fillért, de mindenét, amije volt. Nem a bőségéből adott, hanem a megélhetésre szánt pénzét adta oda.

Ma hogyan adhatom oda az Úrnak az első zsengéimet? Hogyan adhatom oda neki az utolsó gyümölcseimet? Hogyan szerethetem Őt nemcsak szóval vagy beszéddel, hanem tettekkel és igazsággal is? Hogyan szerethetem őt egész életemmel ma? Az első zsengéimmel, az utolsó gyümölcseimmel? Ezt csak Isten kegyelmével tehetjük meg, mert ismétlem, a Lélek minden gyümölcse, a Lélek gyümölcsei nem a test gyümölcsei, nem a saját akaratom, hajlandóságom vagy kemény munkám eredményei. Ezek egy olyan élet gyümölcsei, amely Jézushoz hasonlóvá vált és átadta magát neki.

Ezt csak Isten kegyelmével tehetjük meg.

Emlékszel, amikor sok epizóddal ezelőtt az Úrral való egység imáját imádkoztuk? Tegyük ezt most is annak jeleként, hogy egészen hozzá tartozunk:

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön az örök Atyához irgalomért! Ámen.


Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem, imádkozzunk a Biblia egy év alatt hallgatói közösségéért is! Nagyon fontos az imaháttér.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.