159. nap: Gyümölcsöt teremni

Korszak: Messiási ellenőrző pont

Ima

Urunk, Istenünk, minden egyes hajnallal egy új nap áldását adod nekünk. Minden egyes nap irgalmad áldását adod nekünk. Irgalmad minden egyes reggel megújul. És adsz nekünk egy új napot, minden egyes reggel, egy új napot, hogy tiszteljünk téged, egy új napot, hogy jobban megismerjünk téged, egy új napot, hogy szerethess minket. Minden erre vezethető vissza, hogy hagyjuk-e, hogy szeress minket. Hagyjuk-e, hogy te légy az életünk Ura? Megengedjük-e, hogy megmutatkozzon bennünk a te arcod? Befogadjuk-e a szívünkbe a főparancsot: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! (Mk 12,30-31). Urunk, Istenünk, először is segíts nekünk, hogy amennyire csak lehet, meg tudjuk tapasztalni a te szeretetedet! Segíts, hogy ismét megengedjük neked, hogy szeress minket ma reggel, hogy megbocsáss nekünk és ránk áraszd a te kegyelmedet! Jézus nevében kérünk, add meg nekünk a kegyelmet, hogy a tieidnek tekinthessük magunkat, hogy a tieid legyünk! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

A 11. és 12. fejezetben a történetnek egy új szakasza kezdődik: Jézus megérkezett Jeruzsálembe. Jeruzsálemben marad szenvedése, halála és a feltámadása idején is. Holnap elkezdjük olvasni az összeesküvést Jézus megölésére, az utolsó vacsorát, Péter tagadását és a Getszemáni kertben történteket. De ma még a Jézus árulásához vezető napokban vagyunk. Itt, a 11. fejezetben felismerhetjük, hogy a tét egyre nagyobb, és Jézus tanításai mostantól egyre élesebbek.

Jézus bevonulása Jeruzsálemben egy vallási cselekedet. A Messiásnak jár ilyen fogadtatás. Azt kiáltozzák: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,9-10). Jézus felkeresi a templomot, de aznap nem történik semmi érdemleges. Márk a következő napra teszi a történetet arról, hogy Jézus megátkozza a fügefát, és visszamegy a templomba. Más evangéliumokban más a sorrend, úgy ábrázolják, hogy Jézus bemegy a templomba és azonnal megtisztítja azt.

A fügefáról szólva: ez nem környezetrombolás, nem kell rögtön a Greenpeace-hez rohanni. A fa Isten népének szimbóluma. Felmerül Jézusban a kérdés: „Ti Isten népe vagytok. De úgy is éltek, mint Isten népe? Hiszen kiválasztottak titeket a világ összes nemzete közül, hogy rajtatok keresztül Isten megáldja az egész világot. Így éltek?” És kéri a gyümölcsöket. Úgy néz ki, mintha rossz napja lenne Jézusnak. Ő éhes, odamegy a fügefához, és gyümölcsöt akar szedni róla, de nem talál rajta fügét. Márk is rámutat, hogy ez még nem volt a fügeérés ideje. Jézus mégis elátkozza a fát. Azt mondja: „Soha senki ne egyen rólad gyümölcsöt!” (Mk 11,14) Másnap visszatérnek ugyanoda. És látják, hogy a fa gyökerestül elszáradt. Nyilván nem csak arról van szó, hogy Jézusnak rossz napja van, hiszen Ő Jézus, ugye? Jézus itt valamit nagyon-nagyon világosan tanít tanítványainak. Ezt a tettét, hogy fügét keres a fügefán, és nem talál, tanítási fogásként használja fel. Miért? Azt tanítja nekik, hogy Izrael népe a fügefa. És elméletileg azt kellene látniuk, hogy Izrael népe a fügefa, és elméletileg az Istenhez tartozás gyümölcsét kellene hozniuk. Gyümölcsöt kéne teremniük, ez minden, amit az Ószövetségben eddig hallottunk: „Az én népemmé lettetek, most teremjetek gyümölcsöt!” Tudjuk, hogy ez a helyzet, mert Jézus a 12. fejezetben elmondja a gonosz szőlőmunkásokról szóló példázatot. Itt van a földbirtokos, aki szőlőt ültet, majd tornyot és szőlőprést épít, mindezeket a dolgokat bérbe adja a munkásoknak. Ezek a munkások – ismét a zsidó nép, a zsidó vezetők – nem adják át annak a gyümölcsét, ami lényegében a földbirtokosé, azaz magáé Istené. Az ő földje a szőlőskert. És ez mindannyiunkra igaz, Jézus erre mutat rá: „Ha hozzám tartozol, az nagyszerű, mivel azért tartozol hozzám, mert szeretlek titeket. De az is fontos, hogy ha hozzám tartozol, akkor gyümölcsöt is kell hoznod. Azért tartozol hozzám, hogy megáldhassam a világot általad. Mutasd a gyümölcsöt!” És ez valóban kulcsfontosságú. Emlékeztek? János evangéliumában Jézus nagyon világossá teszi ezt. Ezt mondja a János 15,16-ban: „Arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.”

Ez a kulcs. Ezt a kérdést egy gyümölcstelen Jézus-tanítványnak mindenképpen fel kell tennie: „Vajon Jézus tanítványa vagyok egyáltalán?” Ez nem azt jelenti, hogy olyannak kell lenni, aki milliókat térít meg, vagy ezreket, százakat… A kérdés mégis érvényes: „De hol van a gyümölcs az életedben?” A gyümölcs valóban lehet mások megtérése. Igen, de a Lélek gyümölcsei is lehetnek, igaz? Olyan dolgok, mint a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a kedvesség, jóság, a szelídség, az önuralom (vö. Gal 5,22). Ezek a Lélek gyümölcsei. És ha Krisztushoz tartozunk, akkor meg kell tudnunk mutatni neki: „Itt vannak a gyümölcsök”. Ez nem azt jelenti, hogy mi termettük meg ezeket a gyümölcsöket önmagunkban. Hiszen ezek a Jézusban gyökerező élet természetes vagy természetfeletti következményei. Ezek a dolgok a Krisztusban élő élet gyümölcsei. És ha Jézus gyümölcsöt keres a fügefán, és nem talál, azt mondja: „Rendben, tudod, valamikor lejár az idő. Valamikor a földbirtokos visszatér. Valamikor fügét fogok keresni a fügefán, mert szükségem lesz gyümölcsre.” Ezt mondja Jézus: „Valamikor újra eljövök, és szükségem lesz a gyümölcsre.”

Haladjunk tovább: Annyira jó, amikor Jézus megtisztítja a templomot, van ebben valami erőteljes, mert nemcsak azt tárja fel, hogy az Atya háza az imádság háza, hanem azt is, hogy amikor megkeresztelkedtél, a Szentlélek templomává váltál. Így most élő templomként élsz, egy valóban élő templom vagy. Jézus egyik dolga pedig az, hogy megtisztítsa a templomot, és ezért nemcsak arra kell képessé válnunk, hogy gyümölcsöt teremjünk az ő nevében, hanem arra is szükségünk van, hogy megtisztítson minket. Felismerve, amit Jézus mond, hogy az most nem az Atya háza. „Nemde meg van írva: Az én házamat az imádság házának fogják hívni minden nép számára? Ti meg rablók barlangjává tettétek” (Mk 11,17). Ha Isten az én testemet a Szentlélek templomává tette, a ti testeteket is a Szentlélek templomává tette, ez azt jelenti, hogy a testünkkel és a testünkben dicsőítenünk kell Őt. Olyannyira, hogy Isten ezt a sorsot szánja nekünk az örökkévalóságban. Hiszen a 12. fejezetben a szadduceusokról szóló történetet meséli el, akik Jézushoz jönnek, és megkérdőjelezik a test feltámadásának gondolatát. A szadduceusok és a farizeusok számos dologban nem értettek egyet. A szadduceusok csak a Biblia első öt könyvében, Mózes öt könyvében hittek, a többit nem tartották túl sokra. Így aztán nézeteltérések támadtak a farizeusok és a szadduceusok között. Ezek a nézeteltérések többek között a test feltámadásáról, az angyalokról és hasonlókról szóltak. A szadduceusok odamentek Jézushoz, és feltették ezt a hipotetikus kérdést: „Mi van, ha egy asszony hét testvérhez ment feleségül Mózes törvénye szerint? Kinek a felesége lesz az általad hirdetett feltámadásban?”

Jézus pedig, tudjátok, kemény választ adott. „Nem ez a helyzet, tévedtek. Nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát, hiszen a mennyben nincs házasság, a házasság egyik célja éppen az, hogy a mennybe juss.” A házasság célja, hogy meghalj önmagadnak Krisztus és mások iránti szeretetből, ami Krisztushoz hasonlóvá tesz, és segít abban, hogy olyanná válj, amilyen embert Szent Pál leír az Efezusi levél 5. fejezetében. Amikor azt mondja: „Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte” (Ef 5,25). Így adta oda életét érte, és arra hívott, hogy a házastársunkért adjuk oda életünket. Ez megtisztít és megszentel.

A 13. fejezet előtti utolsó kis rész az özvegy felajánlásáról szól, és arról, hogyan figyeli Jézus, ahogy az emberek nagy összegeket tesznek a perselybe. Majd odamegy ez az asszony, és két rézpénzt hoz. Erre azt mondja Jézus: „Ez a szegény özvegy többet dobott be, mint mindazok, akik a perselybe adakoztak. Mert ők a feleslegükből adtak, ő pedig a szegénységéből mindent beleadott, amije volt, az egész megélhetését.”

Történelmileg a tized a jövedelem tizede, ugye? A mögötte lévő elképzelés az, hogy a jövedelem első 10 százalékát oda kell adni. Ez nem feltétlenül az, amit katolikusnak gondolunk. Hisszük, hogy kötelesek vagyunk támogatni az Egyházat és Krisztus küldetését, amennyire csak tudjuk.

Adjuk oda először azt, ami az első zsenge, és lehet, hogy ez a tized, lehet, hogy több, mint a tized, lehet, hogy kevesebb, mint a tized. De itt van ez a szegény özvegyasszony, és ő nem csak az első 10 százalékot adja, de az utolsó 10 százalékát is. Úgy értem, ez az asszony nem csak az első zsengéket adja. Ő a legutolsó gyümölcsöket adja, az utolsó terméseit. És ez a kulcs sokak számára, akik felismerték, hogy rendben, az első zsengém Jézusé. Aztán el kell jutniuk odáig is, hogy „tudod mit? És az utolsó gyümölcseim is. Az elsőtől az utolsóig, a kezdettől a végéig, mindenem az övé.”

Jézus dicséri ezt az asszonyt, aki csak két fillért tesz bele, összesen két fillért, de mindenét, amije volt. Nem a bőségéből adott, hanem a megélhetésre szánt pénzét adta oda.

Ma hogyan adhatom oda az Úrnak az első zsengéimet? Hogyan adhatom oda neki az utolsó gyümölcseimet? Hogyan szerethetem Őt nemcsak szóval vagy beszéddel, hanem tettekkel és igazsággal is? Hogyan szerethetem őt egész életemmel ma? Az első zsengéimmel, az utolsó gyümölcseimmel? Ezt csak Isten kegyelmével tehetjük meg, mert ismétlem, a Lélek minden gyümölcse, a Lélek gyümölcsei nem a test gyümölcsei, nem a saját akaratom, hajlandóságom vagy kemény munkám eredményei. Ezek egy olyan élet gyümölcsei, amely Jézushoz hasonlóvá vált és átadta magát neki.

Ezt csak Isten kegyelmével tehetjük meg.

Emlékszel, amikor sok epizóddal ezelőtt az Úrral való egység imáját imádkoztuk? Tegyük ezt most is annak jeleként, hogy egészen hozzá tartozunk:

Imádott Jézusom!
Lábunk együtt járjon,
kezünk együtt gyűjtsön,
szívünk együtt dobbanjon,
bensőnk együtt érezzen,
elménk gondolata egy legyen,
fülünk együtt figyeljen a csöndességre,
szemünk egymásba nézzen és tekintetünk összeforrjon,
ajkunk együtt könyörögjön az örök Atyához irgalomért! Ámen.

Imádkozom érted. Kérlek, imádkozz értem, imádkozzunk a Biblia egy év alatt hallgatói közösségéért is! Nagyon fontos az imaháttér.