BIY HU cover 156. nap

156. nap: Jézus kiűzi a démonokat

A gadarai megszállott.

Átértek a tó túlsó partjára, a gadaraiak vidékére. Amint kiszállt a bárkából, a sírok felől egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött szembe vele. A sírboltokban lakott, és még lánccal sem tudták fogva tartani. Már sokszor megbilincselték és láncra verték, de széttépte a láncokat, összetörte a bilincseket. Senkinek sem sikerült megfékeznie. Éjjel-nappal állandóan sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott, és kövekkel ütötte-verte magát. Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott hozzá, a földre vetette magát előtte, és hangosan kiabált: „Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj!” Mert ráparancsolt: „Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!” Meg is kérdezte: „Mi a neved?” „Légiónak hívnak – válaszolta –, mert sokan vagyunk.” Egyúttal nagyon kérte, ne zavarja el őket erről a vidékről. Ott legelészett a hegyoldalon egy nagy sertéskonda. „Küldj a sertésekbe – kérték –, hadd szálljuk meg azokat.” Megengedte nekik. Erre a tisztátalan lelkek kimentek (az emberből), és megszállták a sertéseket. Erre a mintegy kétezer sertésből álló konda a meredekről a tóba rohant, s vízbe fulladt. A kanászok elfutottak, s elvitték a hírt a városba és a tanyákra. Az emberek jöttek, hogy megnézzék, mi történt. Jézushoz érve látták, hogy akit azelőtt egy légió tartott megszállva, most ott ül felöltözve, eszének birtokában. Erre megijedtek. A szemtanúk elbeszélték nekik, mi történt a megszállottal és a sertésekkel. Arra kérték, hagyja el határukat. Amikor beszállt a bárkába, az imént még megszállott kérte, hogy vele mehessen. Nem engedte meg neki. „Menj haza a tieidhez – mondta neki –, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad.” Az el is ment, és Dekapoliszban mindenütt híresztelte, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus. Mindenki csodálkozott.

Jairus leánya és a vérfolyásos asszony.

Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.” El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.
Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”
Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.

Jézus Názáretben.

Innen eltávozva saját városába ment. Tanítványai elkísérték. A következő szombaton tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Hol tett szert erre a bölcsességre? És a csodák, amiket kezével végbevisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? S ugye, nővérei is itt élnek közöttünk?” És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak hazájában, rokonai körében, a saját házában nincs becsülete.” S nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Az apostolok első küldetése.

Végigjárta a falvakat és tanított. Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken. Meghagyta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot; sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.

Keresztelő János halála.

Heródes király is hallott róla, hiszen messze elterjedt nevének a híre. Azt gondolta, Keresztelő János támadt fel a halálból, azért van benne csodatevő erő. Voltak, akik azt állították, hogy Illés. Ismét mások azt mondták, hogy próféta, olyan, mint egy a próféták közül. Heródes ezek hallatára megállapította magában: „János támadt fel, akit lefejeztettem.”
Mert Heródes volt az, aki embereivel elfogatta Jánost, és megkötözve börtönbe vetette testvérének, Fülöpnek a felesége, Heródiás miatt, akit feleségül vett. János tudniillik figyelmeztette Heródest: „Nem szabad testvéred feleségével élned.” Emiatt Heródiás megharagudott rá, el szerette volna tétetni láb alól, de nem tudta. Heródes ugyanis félt Jánostól. Tudta, hogy igaz és szent ember, ezért védelmezte. Ha beszélgetett vele, nagyon zavarba jött, de azért szívesen hallgatta. Végül mégis eljött a kedvező alkalom. Születése napján Heródes lakomát rendezett főembereinek, tisztjeinek és Galilea előkelőinek. Közben Heródiásnak a leánya bement, és táncolt nekik, s Heródes és vendégei előtt nagy tetszést aratott. A király így szólt a leányhoz: „Kérj tőlem, amit akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, megadom, akár országom felét is.” Az kiment, és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?” „Keresztelő János fejét” – válaszolta. Visszasietett a királyhoz, és előadta kérését: „Azt akarom, hogy most mindjárt add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!” A király igen szomorú lett, de az esküre és a vendégekre való tekintettel nem akarta elutasítani. Azon nyomban küldte a hóhért, azzal a paranccsal, hogy hozza el János fejét. Az ment, és lefejezte a börtönben, és tálcára téve elhozta a fejét, odaadta a leánynak, a leány pedig átnyújtotta anyjának. Amikor tanítványai meghallották, eljöttek, a holttestet elvitték, és eltemették egy sírboltba.

Az első kenyérszaporítás.

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket.
Amikor kiszállt, és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani. Már későre járt az idő, tanítványai azért odamentek, és szóltak neki: „A vidék elhagyatott, s már késő van. Bocsásd el őket, hogy elmehessenek a környék tanyáira és falvaiba ennivalót venni.” Ő azonban így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!” Azok ezt felelték: „Talán elmenjünk, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adjunk nekik?” Erre megkérdezte: „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” Megtudták és jelentették: „Öt, és két halunk.” Erre meghagyta nekik, hogy csoportokban telepítsenek le mindenkit a zöld gyepre. Le is telepedtek, százas és ötvenes csoportokban. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, és hálát adott. Megtörte a kenyeret, s odaadta a tanítványoknak, hogy osszák szét. A két halat is szétosztotta. Mindenki evett és jól is lakott. A maradék kenyérből és halból tizenkét kosarat szedtek tele. A kenyérből csak férfiak ötezren ettek.

Jézus a vízen jár.

Ezután mindjárt sürgette a tanítványokat, hogy szálljanak bárkába, s keljenek át a túlsó partra Betszaidával szembe, addig ő elbocsátja a tömeget. Aztán elküldte őket, és fölment a hegyre imádkozni.
Közben besötétedett. A bárka mélyen bent járt a tavon. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt –, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva. El akarta őket kerülni. Amikor látták, hogy a vízen jár, azt vélték, hogy kísértet, és elkezdtek kiabálni, mert mindnyájan látták és megrémültek. Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Aztán beszállt ő is a bárkába, és a szél elállt. Az ámulattól nem tudtak hová lenni, mert még a kenyerek csodáját sem fogták fel, a szívük még érzéketlen volt.

Betegek gyógyítása.

Átkelve a tavon Genezáret földjére érkeztek s kikötöttek. Amikor kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték. Bejárták az egész környéket, s ágyastul odahordták a betegeket, ahol hallomásuk szerint tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakon, városokon és tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

HÁLAÉNEK A KIRÁLYÉRT

(A karvezetőnek – Dávid zsoltára.)

Hatalmadnak örül, Uram, a király,
és segítséged láttán hangosan ujjong.

Teljesítetted szívének kívánságát,
nem tagadtad meg tőle ajkának kérését.

Eléje siettél üdvözítő áldással,
s fejére színarany koronát helyeztél.

Életet kért tőled, s te megadtad neki
a napok teljességét mindörökre.

Segítségeddel nagy lett a hírneve,
fönséggel és dicsőséggel övezted.

Áldássá tetted őt minden időkre,
s színed előtt örömmel töltötted el.

Hiszen a király az Úrban bizakodik,
a Magasságbeli kegyelmének erejéből
nem fog meginogni.

Emeld föl a kezed elleneid ellen,
s akik gyűlölnek, azokra sújtson le jobbod!

Égjenek, mint a kemence tüzében
azon a napon, amelyen arcod megjelenik!
Semmisítse meg őket az Úr haragjában,
eméssze meg őket a tűz!

Töröld el nemzetségüket a földről,
s ivadékukat az emberek fiai közül!

Bár rosszat forralnak
és cselt szőnek ellened,
győzni sohasem fognak.

Hiszen te mind megfutamítod őket,
s nyilaikat arcukba vezényled.

Kelj fel, uram, erőddel,
s mi majd ünnepi éneket zengünk
hatalmadról!

Forrás: Biblia – Szent István Társulat

Ima

Mennyei Atyánk, dicsérjük és magasztaljuk a nevedet. Énekelünk neked és dicsőítünk téged, mert hatalmas vagy. Magasztalunk téged, mert erős, jóságos és szent vagy és mert megmutattad nekünk a legmélyebb jellemvonásodat. A te sajátosságod az, hogy szeretsz minket, hogy te magad vagy a szeretet. Nem csak szeretsz minket Istenünk, hanem te vagy a szeretet. Mi Atyánk, emlékeztetjük magunkat arra, hogy te úgy szeretted a világot, hogy egyszülött Fiadat adtad, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Kiszabadítottál minket a szolgaságból, a bűnből és a sátán szolgaságából. Jézus nevében kérünk, segíts nekünk ebben a szabadságban élni! Segíts a te szeretetedben élnünk és segíts, hogy napról napra tapasztalhassuk a megváltásod kegyelmét! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Nagyon szeretem ezt a „messiási ellenőrzőpontot”. Márk ötödik fejezetében Jézus ördögűzéséről olvasunk. Amerre csak megy Jézus, ördögöket űz ki emberekből. Még csak az ötödik fejezetnél vagyunk és már rengeteg ördögűzést láttunk. A hatodik fejezetben is szó van erről, amikor Jézus küldi a tizenkét apostolt: „Magához hívta a tizenkettőt, és kettesével szétküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkeken” (Mk 6,7). Vagyis Jézus nemcsak azét küldi az apostolokat, hogy gyógyítsanak vagy tanítsák a népeket, hanem azért is, hogy ördögöt űzzenek. A tisztátalan lelkek felett is hatalmat kapnak. Az 5. fejezet elején Jézus a gadarai megszállotból űzi ki a démonsereget. Amikor Jézus megkérdezi, „Mi a neved?”, azt mondja, hogy „Légiónak hívnak”, ami azt jelenti ugye, hogy sokan vannak. Majd, ahogy kérik, a sertésekbe küldi Jézus a démonokat, ami végül is mindegy Jézusnak és az apostoloknak. Miért nem számít? Mert a sertés amúgy is egy tisztátalan állat a zsidóknak. Azonban a nem zsidó embereknek, akik ott éltek, azoknak ez nagyon is számított. Kétezer darab sertéssel kevesebb lett nekik, de Jézusnak egy emberi élet sokkal, de sokkal többet jelent, mint ennyi sertés. Még akkor is, ha a sertések értékesek voltak. Ha bárányok lettek volna, akkor is az egy ember számít.

Vagyis mit tanít nekünk Jézus? Hogy „egy veréb sem esik le a földre anélkül, hogy Atyátok ne tudná vagy ne venné észre” (vö. Mt 10,29). Jézus azt mondja, hogy többet érsz, mint bármennyi veréb. Tehát ennek az egy embernek a megszabadítása a sátántól, a gonosz lélektől sokkalta többet ér, mint kétezer disznó. Ez mutatja, hogy az Úr mennyire gondoskodik rólunk. 

Menjünk most vissza az ördögűzéshez, mert meg kell értenünk a bibliai nézőpontot. És ezért csináljuk ezt a 365 napot. Ezért tartunk a 156. napnál, mert mi a Biblia látásmódjával akarjuk látni a világot.

Hiszen a világ több mint ez a látható világ, igaz? Van mindenféle jó dolog a világban. Ha visszamegyünk a Teremtés könyve első fejezetéhez, írva van, hogy Isten látja, hogy jót teremtett, és ki is mondja a teremtett dolgokról, hogy jók. Mi is látjuk ezeket és tudjuk, hogy tényleg jók, de azt is tudjuk, hogy több van a világban annál, mint amit látunk. Létezik a szellemvilág is. Tudjuk, hogy létezik olyan ellenség is, akit fizikailag nem látunk. Vannak fejedelemségek és hatalmasságok. És létezik az elbukás is… most, ahogy megyünk végig az Ószövetségen, mit látunk? Megtörtséget megtörtség után. És Isten, mint egy tűhegynyi fény lép be a megtörtségbe. Hiszen a bűnbeesés után a világ a gonosz kezébe került. A bibliai látás szerint a bukás után a világ a sátán uralma alá került. Vagyis, amikor Jézus megjelenik, nemcsak gyógyít, nemcsak prédikál vagy tanít, hanem azért is jött, hogy harcoljon. Emlékezzetek vissza, amikor Jézus keresztelkedését figyeltük meg a Jordán folyónál, mit csinált Jézus ezután? Elment a pusztába harcolni. Ezt teszik a királyok. És Ő is ezt teszi. Minden egyes ördögűzés esetében Jézus visszaveszi az Atya királyságát a gonosztól. Hiszen mi történik, ha a gonosz uralma alatt állok? Akkor én a gonosz uralma és királysága alá tartozom. Még akkor is, ha Isten képmására és hasonlatosságára vagyok teremtve.

Nem tudom, hogy ezzel tisztában vagytok-e, de a katolikus Egyházban a keresztelési szertartás elején ellene mondunk a sátánnak. Minden egyes kereszteléskor azt mondjuk, hogy ezáltal Jézus Krisztus országának részévé válunk. Ettől kezdve Isten királyságához tartozunk. Vagyis, mielőtt Isten országába kerülnél, meg kell szabadulnod a gonosz királyságától, a sátán királyságától. Ezért van az, hogy a legelejétől fogva bárhol, ahol Krisztust hirdették, ott mindig ördögűzés ment végbe. Persze vannak konkrét ördögűzős történetek is az Újszövetségben. Láttuk, hogy az apostolok is ördögöket űznek. Mert az emberek az Istentől való elszakadásunk miatt, bukott természetük miatt a sátán birodalmába születnek. Szabadításra van szükségünk. 

Van egy ember, aki a világon először szerzett doktorátust ördögűzésből. Ő egy pap Spanyolországban (José Antonio Fortea). Írt egy tanulmányt arról, hogy a középkorban miért volt olyan kevés ördögűzés. Azt a következtetést vonta le, hogy azért, mert az emberek megkeresztelkedtek. És mikor megkeresztelkedtek, általában már kis korban, már azonnal átkerültek a sátán királyságából Isten királyságába. És ezért a sátánnak nem volt hatalma felettük. Nem tudta őket birtokolni, mert már Jézus Krisztus urunkhoz tartoztak. De azt is írja, hogy a középkorban is, ha új helyeken jártak a misszionáriusok, mindig kellett ördögűzéssel foglalkozniuk.

Napjainkban egyre nagyobb szükség van ördögűzésre. Két dolog miatt: először is, az emberek nem keresztelkednek meg. A sátán azonnal birtokolja őket. Másodszor: ha meg is keresztelkednek, elfordulhatnak a hittől olyannyira, hogy ezzel a sátánt választják. Olyan mértékben választják a sátánt, hogy ismét ördögűzésre van szükségük. Nem akarok senkit megijeszteni, mert ha meg vagy keresztelve, akkor védelem alatt állsz. Ez a jó hír.

Nézzük meg az 5. és a 6. fejezetet, ahol Jézus és a tanítványok egy missziós útjukról érkeznek vissza, és egy nyugodt helyet keresnek, ahol magukban lehetnek. Még enni sem volt idejük. Kiszállnak a hajóból és egy csomó ember van ott, akik láttán Jézusnak megesett a szíve. Olyan nagy erő van ebben, hogy felismeri: olyanok voltak, mint bárányok pásztor nélkül. És Ő a Jó Pásztor. Ez ugyanolyan szituáció, mint ami Jairus lányánál volt. Mi nyilván úgy gondoljuk: „hát persze, hogy meggyógyítja azt a szegény tizenkét éves kislányt”. De abban az időben a gyerekek semmit nem számítottak. Mi, itt a modern világban nagyon nagyra értékeljük a gyermekeket. Azonban, akkor régen a gyerek nem igazán sokat számított. Nemcsak, hogy feltámasztotta a kislányt, de a tizenkét éve vérfolyásos asszonyt is meggyógyítja. Ez annyira csodálatos és erőteljes. A tizenkét év is beszédes, hiszen a lányok tizenkét évesen váltak felnőtté. Úgyhogy ez a kislány nem kezdte meg a felnőtt életét, a vérfolyásos asszony pedig nem tudott a betegsége miatt élni a felnőttségével. Nem tudott életet adni. Úgyhogy Jézus mindkettőnek életet adott.

Itt van Jézus és a tanítványok, teljesen kimerültek és pihenni, aludni és enni akarnak. És az emberek meglátják őket, mire Jézus azt mondja, „rendben, akkor adunk nekik enni”. Szerintem ez hatalmas dolog. Jézus ezt mondja az apostoloknak, akik most jöttek meg, akik démonokat űztek ki az emberekből, akik Jézus nevében hirdették az evangéliumot. Erre az apostolok azt mondják, hogy „igen, éhesek az emberek, hát küldjük el őket a városba vagy a falvakba és vegyenek maguknak valami ennivalót”. Mire Jézus azt mondja, hogy „ti adjatok nekik valami ételt”. De ők szólnak, hogy nem tudnak adni, nekik sincs elegendő ételük. Én, mint pap, pontosan így érezhetem magam. „Jézusom, ezek az emberek éheznek”. Erre Jézus: „Te adj nekik valamit”. Erre én azt mondhatom, amit az apostolok, hogy „nincs semmim” – és már bent is vagyok a történetben. Hiszen ekkor megkérdezi Jézus, hogy „jó, de mi az, ami mégis van? Mennyi kenyeretek van?” Erre ők: „Öt kenyerünk és két halunk van.” És mi történik? Azt adják Jézusnak, amijük van. Majd Jézus megáldja, visszaadja nekik és ők elosztják az emberek között. 

Ez lenne a minta nekünk. Odaadjuk Jézusnak azt, amink van. Ő elfogadja, megáldja, majd visszaadja nekünk. És mi azt felajánljuk, odaadjuk másoknak. Mindannyian erre vagyunk meghívva az egész életünk során. „Uram, nekem ebből nincs elegendő.” – „Rendben. Akkor add azt, amid van.” Ő elfogadja és megáldja, majd visszaadja neked. És mi továbbadjuk. Szétosztjuk. Ez nagyon fontos nekünk. Jézus csak ebben a részben kétszer is mondja, hogy „Ne félj!”, „Ne féljetek!” (Mk 5,36. Mk 6,50). Amikor lesújtva érezzük magunkat, amikor viharos az életünk, amikor hiányt szenvedünk, akkor Jézus beszél hozzánk. Úgy, ahogy hozzám is beszél. Az igéi által beszél hozzánk. „Ne félj! Add azt, amid van!” Engedd át neki, hogy megáldja, hogy visszaadja és oszd szét mások között! Ez a mi mintánk.

Hát igen ‒ egy újabb nap. Olyan jó ezekben a napokban Jézussal járni Szent Márk evangéliumán keresztül.

Imádkozom értetek. Kérlek, imádkozzatok értem is!

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.