XVI. Benedek pápa különleges „bizonyítéka” a kereszténységre: a zene

„A nyugati zene teljesen egyedi, nincs hozzá hasonló más kultúrákban. És ez – úgy látom – gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket.”

Nagy Szent Gergely pápa ünnepén megemlékezünk a szakrális zene gazdag történetéről, a gregoriántól napjainkig.

Ezzel kapcsolatban talán nem is lehet fontosabbat mondani a zenéről, mint ahogyan azt 2015-ben XVI. Benedek megfogalmazta, amikor a lengyelországi Krakkóban a II. János Pál Pápai Egyetem, és a Zeneakadémia tiszteletbeli doktori címét vette át.

A zeneszerető német pápa, aki maga is zongorista, azt mondta, hogy a nyugati zene kiemelkedő teljesítménye a hit megtapasztalásában gyökerezik, és megmutatja a kereszténység igazságát. Arra utalt, hogy ez a fajta zene a hitvédelem sajátos formája.

Nézzük meg közelebbről:

„Ezen a ponton egy gondolatot szeretnék kifejteni, amely az utóbbi időben foglalkoztat, éspedig azt, hogyan fonódnak egyre inkább össze a különböző kultúrák és vallások. A különböző kultúrák és vallások területén nagyszerű irodalom, nagyszerű építészet, kitűnő festmények és szobrok léteznek. És mindegyikben jelen van a zene is.

Azonban egyetlen más kultúra zenéjében sincs meg az a nagyság, mint amely a keresztény hitből fakadt: Palestrinától Bachig, Händelig, egészen Mozartig, Beethovenig és Brucknerig. A nyugati zene teljesen egyedi, nincs hozzá fogható más kultúrákban. És ez – úgy látom – gondolkodásra kell, hogy késztessen bennünket.

Természetesen a nyugati zene nagymértékben túlmutat a vallási és az egyházi szférán. Legmélyebb eredetét azonban a liturgiában kell keresnünk, az Istennel való találkozásban. Bachnál, akinél a zene végső célja Isten dicsőítése, ez teljesen nyilvánvaló.

A nyugati zene nagyszerű és hamisítatlan válasz: abból az Istennel való találkozásból fakad, aki a liturgiában megjelenik közöttünk Jézus Krisztusban. Számomra ez a zene mutatja meg a kereszténység igazságát.”

Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia