Világi karácsony, keresztény karácsony vagy kínai karácsony?

Karácsony közeledtével a templomi kufárok, egészen Kínáig, máris csatasorba álltak. Miközben magát az ünnep nevét is támadják – jegyzi meg az Aleteia katolikus hírportál rovatvezetője, Jean-Étienne Rime –, a keresztényektől elvárt, hogy állítsák vissza a Megváltó születésének valódi jelentését.

Alig múlt el Mindenszentek ünnepe, máris elkezdődik a nagy karácsonyi kereskedelmi szezon. Karácsony, vagy inkább az év végi ünnepek, mivel egyesek el akarják törölni ezt a kifejezést a rosszul értelmezett szekularizmus, a különböző vallású hívők közötti egyenlőség, vagy az ateisták védelmében. A katolikusok jó okkal lázadnak ez ellen, de még erőteljesebben kellene demonstrálniuk egyrészt ragaszkodásukat ahhoz, ami hagyomány, a nyugati kultúránk alapköve, de mindenekelőtt a Megváltó eljövetelébe vetett hitüket. Történészek, örökségvédők és rengeteg értelmes ember támogatja őket. 

Egy váratlan szövetséges

Többet kellene tennünk az emberek oktatásáért, és el kellene magyaráznunk, hogy mi a karácsony, és mit jelentenek más egyházi ünnepek, például mi a különbség Urunk mennybemenetele (Ascensio Domini) és Szűz Mária mennybevétele (Assumptio Beatae Mariae Virginis) között. Valószínű, hogy a legtöbb francia számára ezek egyszerűen csak munkaszüneti napok. Ha nem teszünk semmit, akkor csak egy év végi ünnepséggé, tavaszi fesztivállá vagy nyári ünneppé válnak, és így elfelejtjük a vallási jelentőségüket.

Ez a téma közismert, és rendszeresen felmerül a médiában, de most egy váratlan, szinte paradox szövetségesre bukkanunk: Kínára. Fellendülnek az ajándéktárgyak gyártására specializálódott gyárak, amelyek dísztárgyak, különösen vallási tárgyak széles választékát szállítják. Egy feszület, egy rózsafüzér, egy betlehem, egy Kínában készült ikon diszkréten a „Made in PRC” (Készült a Kínai Népköztársaságban) feliratot viseli, ami diszkrétebb, mint a „Made in China”, de ugyanolyan olcsó, és Franciaországban, valamint másutt is kapható a templomokban. A kínaiak biztosan nem akarják, hogy eltűnjön a karácsony, ahogy a katolikus hit sem, ami anyagi áldás az iparuknak. Ti mindenfajta vallásellenesek, most megfosztanátok a kínaiakat a gazdaságuk egyik nagyon jövedelmező ágától? Ugyan már!

Egy keresztény válasz

Egy meglehetősen szomorú megfigyelés azonban az, hogy újraalkottuk a templomi kufárokat, akik ugyan nem értik a termékeik jelentését, de tudják, hogy az jövedelmező. A kultikus tárgyakat és a születés ünnepét valójában egy ateista ország gazdagítására használják. Furcsa. A reagálás úgy lehetséges, hogy magunk készítünk vallási tárgyakat, vagy ellenőrizzük a vásárolt tárgyak eredetét, hogy előnyben részesítsük a hazai kézműipar termékeit. De leginkább úgy lehetséges reagálni, hogy a lényeget helyezzük előtérbe, elmagyarázzuk, jelentést adunk, beszélünk a szeretet gyermekéről, aki azért jött, hogy hirdesse az örömhírt. 

Ne legyünk csak felháborodottak. Amikor magát a karácsonyt támadják, a felháborodás csak arra szolgál , hogy visszavágjunk és szükségtelen vitákat folytassunk. Legyünk evangelizálók, boldogan éljük és osszuk meg hitünket. Örömmel válaszoljunk ott, ahol keserűség van, hittel ott, ahol kétség lakozik, felebaráti szeretettel, és ne a különbözőség iránti gyűlölettel.

Egy kínai mese

Közben talán teljesen váratlan dolgok történnekKínában? Képzeljük el, mint egy mesét – és mint minden mesében, ebben is van egy szemernyi igazság –, hogy valahol Közép-Kínában egy gyár karácsonyi díszeket gyárt: girlandokat, Mikulásokat, de betlehemeket és az ünnep más szimbolikus tárgyait is. Csang gyári munkás, és az elmúlt néhány évben hamis betlehemi figurákat festett, amelyeket a piacainkon árulnak, nyíltan és tisztességtelenül versenyezve az eredeti provence-i figurák készítőivel. Csang kíváncsi ember, és megkérdezte, mit jelentenek ezek a figurák. A teljes átláthatóság jegyében elmondták neki, hogy ezek a nyugatiak fétisei, babona tárgyai, amelyeknek nincs helyük egy olyan racionális országban, mint az övé. 

Csang megértette, hogy nem szabad többet kérdeznie, de utánajárt a dolognak. Nehéz feladat ez abban az országban, amely elzárkózik az eszmék elől, és csak a gazdasági hódításra nyitott! Az évek során rájött, hogy az Istengyermeket festette, és felfedezte, hogy a legnagyobb titokban egy szekta imádkozik, amelynek tagjai katolikusok. Aztán jobban meg akarta ismerni őket. Legnagyobb meglepetésére rájött, hogy ez csak a hatóságok szemében egy szekta, de követői számára egy olyan vallás, amely a felebarát szeretetére összpontosít. Diszkréten csatlakozott a csend gyülekezetéhez, és megkeresztelkedett. Ma is „fétis” tárgyakat fest a gyárának. Az ecset nem változott, de legbelül Csang munka közben imádkozik… „Miatyánk”.

Fordította: Ujvári Szonja
Forrás: Aleteia