A portugál misszió jezsuita elöljárója hazautazott, hogy misszionáriustársakat toborozzon. Ő és fiatal társai soha nem jutottak vissza az Újvilágba.
Húsz méterrel a Kanári-szigetek kristálytiszta kék vizeinek felszíne alatt 40 sziklába vájt kereszt áll egy-egy homokos és sziklás talapzaton, ünnepélyes emléket állítva annak a 40 jezsuita mártírnak, akiket kalózok kínoztak meg és dobtak a tengerbe.
Az Úr 1570. évében történt, hogy két pap, 23 novícius, 7 diák és 8 munkatárs tartott Lisszabonból Brazíliába, egy közel 100 fős expedíció tagjaiként, hét hajón, amelyek közül három hajón a jezsuiták utaztak.
A hamarosan mártírrá váló fiatalok mindannyian 15 és 30 év közötti korúak voltak, többségük portugál (32), nyolcan pedig spanyolok. Egyikük Avilai Szent Teréz unokaöccse volt.
Ignacio de Azevedo atya, a brazíliai portugál misszió portugál származású jezsuita provinciálisa vezette őket, aki misszionáriusokat toborozni tért vissza Portugáliába.
Hajózás a mártírhalálba
Az expedíció egyik hajójának az északabbra fekvő, Lisszabonhoz közelebb eső Madeira szigetéről az észak-afrikai partok felé kellett rakományt szállítania, kikötve a Kanári-szigeteken.
Köztudomású volt, hogy ez a terület francia hugenotta kálvinista kalózok megszállása alatt áll, és Ignacio atya tudta, hogy talán mártírhalál vár rájuk, ha tovább hajóznak. Megkérdezte a hajón utazó társait, hogy felkészültek-e erre; négyen kérték, hogy elhagyhassák a hajót, őket négy másik emberrel helyettesítették.
Tazacorte-ban partra szállva, a Fájdalmas Szűzanya remeteségében még megünnepelhették az Eucharisztiát.
A legenda szerint, amikor Ignacio atya a szigeten élete utolsó szentmiséjét celebrálta, miközben magához vette a drága vért, látomása volt dicsőséges vértanúságáról. A látomás olyan hatással volt rá, hogy beleharapott a kehelybe, fogai nyomát hagyva rajta. (A kehely ma is a tazacortei Szent Mihály Arkangyal plébánián található.)
Tekintettel közelgő halálukra, Ignacio atya Tazacortéban hagyta az ereklyéket, amelyeket a pápa megbízásából Brazíliába kellett volna vinnie. Magával vitte azonban a Szűzanya egy kis képét, amelyet a pápától kapott.
Miközben a misszionáriusok folytatták útjukat, a jezsuitákat szállító hajót megtámadták a kalózok. Ignacio atya kezébe vette a Szűzanya képét, és arra biztatta fiatal társait, hogy adják életüket Krisztusért.
A misszionáriusokat leszúrták és a tengerbe dobták, ekkor néhányan még életben voltak. Ignacio atyát, aki a Szűzanya képét szorongatta a kezében, átdöfték karddal és még kétszer megkéselték.
Halála előtt Ignacio atya azt mondta: „A szent katolikus egyházért és tanításáért adom életemet”. Társaihoz így szólt: „Ne féljetek. Adjatok hálát az Úrnak ezért a kegyelemért. Én előttetek megyek és várni fogok rátok a mennyben”. Július 15-ét írtak aznap.
Ezeket a jezsuitákat Brazília mártírjaiként ismerik, mivel az ottani missziókba tartottak, vagy Tazacorte mártírjaiként említik őket.
Víz alatti emlékmű
1999-ben emlékművet állítottak a jezsuiták mártíromsága helyszínén. A La Palma-i Tanács és más csoportok összefogtak a víz alatti emlékmű létrehozására, amely 40, a tengerbe süllyesztett kőkeresztből áll.
Az emlékmű a búvárkodók és a víz alatti fotósok kedvenc helye. 2014-ben egy másik, mintegy négy méter magas keresztet állítottak fel a parton.
Az alábbi videó virtuálisan bejárja az emlékhelyet (a mártírok történetét a videóban spanyolul mesélik el).
Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Aleteia
