Vasárnapi ráhangoló: „Senki sem zavarja meg őket” – a „még” nélküli, háborítatlan szív

Az évközi negyedik vasárnap olvasmányában Szofóniás próféta látomásában a boldog messiási időkről beszél: „olyanok lesznek, mint a nyáj, legelnek és lepihennek, és senki sem zavarja meg őket”. Heiter Robert Gottfried atya szerint első hallásra könnyű félreérteni ezt a képet: mintha ez egy utópisztikus, kiüresített állapotot jelentene, ahol az ember érzelem és akarat nélkül sodródik. De a hangsúly nem azon van, hogy a „nyáj”, hanem azon, hogy nem zavarja meg őket senki.

Mi többnyire a külső ellenségtől félünk, azt figyeljük és próbáljuk kivédeni. Közben a belső sokszor fenyegetőbb: a nyugtalanság, a vágy, az elégedetlenség. A békét a legjobban az a kicsi szó rabolja el, hogy még: mindig kell valami még, mindig van cél, pozíció, birtoklás, amit még nem értünk el. Pedig amikor veszteség vagy lemondás jön, kiderül, milyen kevéssel is beéri az ember, és mi az igazán fontos.

Szofóniás szerint azok jutnak el a szív elégedettségéhez, akik alázatban és igazságban járnak, teljesítik a parancsokat, és nem csak „szegények és alázatosak”, hanem az Úr nevében reménykednek. Ezért nem művelnek gonoszságot, nem beszélnek hazugságot, és nem lesz álnok nyelv a szájukban. Így születik meg a háborítatlanság: megvan mindenük, és senki sem zavarja meg őket – legfőképpen önmaguk nem.