Vasárnapi ráhangoló: Hűség a káosz közepette
A hűség ma megfizethetetlen kincs – kezdte elmélkedését Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban. Egy régi apát szavai visszhangoztak gondolataiban: „A hűség nem azért drága, mert nem divatos, hanem mert alapvetően már nem is ismerjük.” Ezzel a profetikus mondattal kapcsolódott össze a vasárnapi olvasmány Habakuk könyvéből, amely a világban tapasztalható erőszakról, gonoszságról, nyomorúságról és igazságtalanságról beszél – mintha csak mai társadalmi kórképet rajzolna elénk.
Az atya rámutatott: sokszor hajlamosak vagyunk magunkat áldozatként látni, és az Úrtól kérni, hogy avatkozzon be a minket körülvevő káoszba, miközben megfeledkezünk önmagunk vizsgálatáról. „Vajon tud az én kezemmel az Isten simogatni?” – tette fel a kérdést. Arra hívott, hogy ne csak mások hibáit lássuk éles szemmel, hanem saját közösségeink és életünk töredezettségét is, mert a gyógyulás és a gyógyítás mindig otthon kezdődik.
Habakuk próféta könyvében az Úr ígérete világos: „Ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik.” Gottfried atya kiemelte: Isten sosem késik, mindig időben érkezik – még ha nekünk a késlekedés sokkal fájdalmasabbnak tűnik is. A kulcs Habakuk üzenetéhez az a mondat: „Az igaz élni fog hűségéért.” Ez az anachronisztikusnak tűnő szó – hűség – ma is életet mentő erejű.
Az atya szerint a hűség nem pusztán házastársi vagy baráti lojalitás, hanem mély, személyes kötődés Istenhez. Ez az a stabilitás, amely nem kérdőjeleződik meg a körülmények változásai közepette, és amely képes megtartani minket a zavaros világban. „Amikor Isten azt kéri, légy hűséges, akkor ígéretet is tesz: ő maga sosem szűnik meg hűséges lenni – és ez az, ami végül megtart minket” – zárta gondolatait az atya.
