Vasárnapi ráhangoló: Az ősi kézrátétel és a katolikus szolgálat gyökerei
Heiter Róbert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban az Apostolok Cselekedeteiből vett olvasmányt kapcsolja össze a katolikus hierarchia ma is élő gyakorlatával. Először felidézi Pál és Barnabás második missziós körútját: Derbében, Lisztrában, Ikóniumban, Antióchiában és Pamfiliában hirdették az evangéliumot, ahol megtértek a pogányok is, majd az új közösségekben erősítő bátorítással látták el a hívőket.
A szent szerző kiemeli, hogy mindenütt – a misszió legelejétől fogva – kézrátétellel és imádsággal választottak ki előljárókat; böjtöt tartva ajánlották őket az Úr oltalmába, akiben hittek. Ez a gyakorlat nem pusztán rituálé, hanem az apostoli hagyomány folyamatos továbbélésének biztosítéka: a püspököket így „kapcsolják be” élő, kegyelmi közösségbe az apostoli szolgálattal.
Atya rámutat: a katolikus azonosság lényege a közös hit és szentségek mellett a római pápával és a szent pásztorokkal való közösség. Aki ebben nem osztozik, nem tartozik a katolikus egyházhoz. Az ősi kézrátétel, imádság és böjt tehát a hierarchia nemcsak jogi, de kegyelmi alapja is.
Végül hangsúlyozza: a püspökök, érsekek, bíborosok és maga a pápa nem hatalmi pozíciókat töltenek be, hanem szolgálatra vannak kijelölve. Ezért a hívekben ne félelem, hanem együttérzés és imádság szülessen meg, hogy a rájuk bízott feladatot Isten kegyelme által hordozni tudják.
