Útravaló nagyböjt 5. hetére
„Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is” – Jn 12,26
Egy révész a csónakján vitt át egy tudóst a túlsó partra. A tudós nagyon gőgös ember volt, így hát az utazást arra használta fel, hogy megalázza az egyszerű, kérges kezű révészt, a következő kérdéseket téve fel neki:
– Tanult számtant?
– Nem – válaszolta a révész.
– Akkor életének negyedrészét elveszítette – okoskodott a tudós.
– Tanult természettant?
– Nem – hangzott ismét a révész válasza.
– Akkor életének második negyedrészét is elveszítette.
– Tanult csillagászatot?
– Nem.
– Akkor életének harmadik negyedrészét is elveszítette.
hirdetés
Ebben a pillanatban vették észre, hogy a csónak léket kapott, és folyt be a víz. Most a lenézett és megalázott révész tette fel a kérdést:
– Tud úszni?
– Nem – felelte ijedten a gőgös tudós.
– Akkor életének mind a négy negyedrészét elveszíti, hacsak belém nem kapaszkodik – bíztatta a révész.
A nagyböjt útja belső út. A cél az, hogy rá tudjam bízni magam a Nagy Révészre, Istenre, hogy Ő vezesse életem útját, az „önismereti képzést” Vele tartsam az ÖNÁTADÁS FELÉ. HIT ÉS TUDÁS KIEGÉSZÍTIK EGYMÁST EZEN AZ ÚTON. Életem útján általában három szakaszon kell átmennem: önerő, középszerűség és misztika.
Először csak önerővel dolgozom, én magam akarom megoldani az életet. Aztán ráébredek arra, hogy nem minden megy önerőből, ezért „kétfelé sántikálok”, Istent is bevonom, amikor szükségét érzem. Aztán Isten megérint, Ő hordoz, és „hétköznapi misztikussá” válhatok. A misztika nem lebegés a föld felett, hanem olyan kapcsolat Istennel, amely által egyre közelebb kerülök Hozzá, bekerülök Isten életébe, és önmagamhoz is megérkezek… A misztika Istennel való bensőséges élet – feltűnősködés nélkül.
Hol tartok én jelenleg?
Áldott hetet!
