Útravaló évközi 6. hétre (Mt 5,17-37)
1. Jézus nem azért jött, hogy eltörölje a Törvényt, hanem azért, hogy tökéletessé tegye.
Az írástudók és farizeusok meg voltak győződve, hogy ha teljesítik a Tóra 613 előírását, amelyből 248 parancs és 346 tilalom, akkor igazzá válnak. Mindent megtettek, hogy megtartsák és megtartassák másokkal is. Ez pedig senkinek sem sikerült, mert annyira a parancsok külső megtartását tartották szem előtt, hogy közben elillant a lényeg…
A lényeg a tartalom, amely megtölti a keretet. A lényeg a Lélek, AKI átjárja és életet ad a törvénynek. A lényeg a lelkület, amely nélkül a törvények merő teljesítése üressé és élettelenné tesz. Jézus eljön, szereti az Istent és az embert, és így teljesíti a törvényt.
Ha szeretek, teljesítem a törvényt! Nincs magyarázkodás!
Ha szeretem az Istent, akkor nem kérdés, hogy rendszeresen kapcsolatban vagyok-e vele – imádságban…
Ha szeretem Istent, nem kérdés, hogy részt veszek-e szentmisén, istentiszteleten MÁSOKKAL együtt, akik sokszor idegeimre mennek… (ha meg idegeimre mennek, akkor magamat kell felülvizsgálnom újra meg újra!)
Ha szeretem Istent, nem kérdés, hogy áldozatot hozok-e Érte… és másokért….
Jézus beteljesítette a törvényt – szeretetével. Ő maga is teljesítette a vallási törvényeket – és felülmúlta! – nem felrúgta, felülmúlta! – azokat.
A törvény alap. Az alapot nem felrúgni, hanem ráépíteni kell. Persze, önmagában nem elég az alap – építeni kell rá, ez pedig munkával, szeretetteljes munkával jár!
2. „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat.”
Nem azt mondja Jézus, hogy ha eszedbe jut az áldozatbemutatás előtt, hogy valakit megbántottál, akkor térj vissza és békülj ki, hanem ezt: ha testvérednek panasza van ellened! Nem érdekli, hogy ki a vétkes – ezt a kérdést tudatosan nyitva hagyja. Az is lehet, hogy nem a templomban áldozatot bemutató személy a hibás, hanem az, aki otthon maradt. Ennek ellenére a templomba érkezőnek mindent meg kell tennie a kibékülésért. Nem hagyhatja annyiban a dolgot. Nem mondhatja: „Ő kezdte. Kezdeményezzen tehát ő, hogy újra béke legyen. Előbb jöjjön el hozzám, és kérjen bocsánatot, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.” Aki így gondolkodik, azt polgári erkölcs vezérli, nem az evangélium.
Visszataszítóak Isten szemében a kiengesztelődés nélküli istentiszteletek – szoktuk idézni szívesen Jézust, hogy igazoljuk magunkat sokszor, miért nem megyünk oda.
Ha nem mész oda, távolról nincs jogod kritizálni – csak közelről és szeretetben. Ezt kéri Jézus és az evangélium.
Szép hetet!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója
