pexels pixabay 236151 Custom

Pio atya szerint ez a legrosszabb kísértés

Lelki életünk folyamában a csüggedés félelmetes fenyegetésként jelentkezik. Szent Pio atya óva intette híveit ettől az alattomos kísértéstől, amely eltéríti a lelket egyetlen és igazi segítségétől.

Egy legenda szerint az ördögök az emberek megkísértésére különféle módszereket mutattak be Lucifernek: tisztátalanságot, hatalmat, karriert és egyebeket. Minden várakozás ellenére Lucifer egy jelentéktelen, szürke és közönséges eszközt választott. Mi volt az? Az elcsüggesztés. A többi ördög meglepődött, azonban Lucifer meglátta benne a félelmetes hatékonyságot. Ez a történet arra figyelmeztet, milyen veszélyes az ember lelki életére a csüggedés kísértése, amint arra sok szent is emlé­keztetett bennünket. Pio atya figyelmeztette bűnbánóit erre az alattomos fenyegetésre, tanácsolva nekik, hogy legyenek különösen éberek.

Valójában a csüggedés ártalmasabbnak bizonyul, mint a súlyos bűnök elkövetése. Míg az utóbbiakat a bűnbánat határozott döntésével elutasíthatjuk, a csüggedés lelki utunk egyes szakaszaiban különböző formákban visszatérhet. Ez ugyanúgy érinti a nagy elméket, mint azokat, akik csak alkalmanként gondolnak Istenre. Az apostolok is megtapasztalták Jézus halála után. Sok szent leírta ezt a lelkiállapotot, amelyet gyakran lelki „szárazságnak” neveznek. Loyolai Szent Ignác kifejti, hogy a szárazság szerves része a lelki életnek, megnehezítve és látszólag értelmetlenné téve az imát és a jó cselekedeteket. Isten mégis engedi ezeket a megpróbáltatásokat, hogy megtanítsa az embert arra, hogy Őt önmagáért szeressék, nem pedig a kapott kegyelmekért vagy az imádságban átérzett örömért.

Hogyan legyünk úrrá a csüggedésen

Szent Ignác azt javasolja, hogy amikor keresztényt csüggedés sújtja, ne változtasson jó elhatározásain, hanem tartson ki bennük. Az ilyen helyzetből való kilábalásra konkrét módszereket javasolt: fennhangon elmondott imát, elmélkedést, vezeklést, illetve a csüggedés okainak folyamatos vizsgálatát. Netalán lustaságról van szó, a hit hiányáról, vagy arról, hogy az Úr más elvárásokat támaszt velünk szemben? Fontos megjegyeznünk, hogy a csüggedés átmeneti, ez a megpróbáltatás csak egy ideig tart. Még ha adott jelen pillanatban nem is értjük Isten akarata teljesítésének, a jó döntéseink és jámborságunk melletti hűséges kitartásnak az értelmét, előbb vagy utóbb megvilágosodunk. Amint azt Szent Pál írta a korintusiaknak szóló levelében:

„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.”.

1Kor 13,12

Isten mindenkinek behatárolt időt ad arra a földön, hogy jót tegyen. Ez nem jelenti szükségszerűen azt, hogy emberek millióit kell evangelizálni, mert még az alázatos és visszavonult élet is nagy értéket képvisel Isten szemében.

Azonban bármilyen küldetésed is van, fontos, hogy küzdj, ne add fel, és ne hagyd, hogy a csüggedés eluralkodjon rajtad. Néha csábító azt mondani: „Úgysem fog menni!”, vagy „Ennek semmi értelme”, de az ilyen mondatok ellentétesek az igazsággal. Az Úr azt akarja, hogy mindenki küzdjön és kitartson az életben. Álljatok tehát ellen a csüggedésnek és folytassátok utatokat hittel és elszántsággal!

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

One Comment

  1. INRI,
    a Buenos Aires-i jezsuita Ferenc pápa többször hangsúlyozta, hogy olyan ördög nincs amelyik néha legyözi az -Ö létét megengedö- Jóteremtöt. “Ha ilyen ördög nincs akkor pedig ne álljunk vele szóba”…mert veszítünk az Isten elleni támadásiaban- mivel megtesszük amit mond. Ahogyan Havva=Éva=minden élök anyja is megtette, a paradicsom kertben. Adam=az ember persze rögtön megtalálta, az okát annak (a kifogásnak), hogy ne ö legyen az oka az ösbünnek, hanem az asszony-Havva, akit az Úr adott mellé…Azóta is szivesen használaja a bünös ember ezt a kifogást sorrendben: az asszony-az ördög-a-rossztermészet az oka annak, hogy ö vétkezett-vétkezik-vétkezni-fog, mert nehogymá` ö legyen az oka a saját bünének. Hogy mi a bün az pedig a tizparancsaolatban az “utolso 7 tiltásban=ne tedd ezt és ezt és az elsö 3 parancsolatban=tedd ezt és ezt, és akkor boldog leszel itt és most”, van összefoglalva (majd ráadásnak pedig boldog leszel halálod után a mennyi Yerushalaymban is).
    Ha nem állunk szóba az ördöggel, akkor ennek e neve bünmegelözés. Ez a leghatékonyabb módszer a Jóteremtö önkéntes szolgáltában. Ha ebben a bünmegelözésben önkétes örömmel nem veszünk részt, akkor marad az “utógondozás=vigasztalás=jóvátételek keresgélése” ami sok-sok könnyel-szenvedéssel jár a bünelkövetök és bünben résztvevök számára.
    A fenti cikkbeli félelem miatti csüggedésröl meg a félelemröl pedig Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános tanította egyszer így édesanyám-ékat emígyen:
    “A pontyok kicsinyeikkel usztak a folyóban. Féletek a halászoktól a hálótól, a pecabotoktól, emiatt pl. az egyikük Jonathán a vallásos ponty szomorúan evickélt – gondolkodott – tépelödöt magában. Van ennek érteleme itt ahol a halászok is vannak akik ki -ki fogdosnak minket, a jövöt tervezgetni-épitgetni? Nem-e az tetszik az Úrnak is, ha türelmesen várunk, szenvedünk, szemle´lödünk (közben pedig várjuk a megváltó halált) amikor pedig a halászok kifognak és már megzabálnak minket akkor majd az Úr kárpótol az ö nagy-nagy békés vizein a folyoban átélt szenvedéseink miatt…Addig is marad a csüggedés és a reménybeli menekvés (ez egy olyan-kis-bolodogság-féle, ha imádkozunk- gondolta Jonathán) a halász-háló elöl. Egyszer arra járt a róka, aki mindíg mindenkinek jótanáccsal szokott szolgálni, mert ez volt a “hivatása” mert tanúlt tanár volt, söt sokan fel is fogadták, hogy a kétketö csüggedöket gyözze meg ravaszdi eszével és beszélje rá öket egy jobb-ön-megvalósító-független-boldog életre, amihez mindenki-nek joga van. Söt ha öt követik akkor lesznek csak valóban boldogok a csüggedök, mert nem ábrádokat kergetnek majd imáikban “a tulvilági boldogságról”, mert ö majd kieröszakolja a csüggedök igazát már majd ezen a világon…Ismeri már ennek a módját…csak össze kell keverni a szárazföldi és vizi állatokat és mindenki majd egy “kompromisszumos-békés-közös-imában” rátalál a boldogságra. Addig is amíg mind az állatok rá nem jönnek, hogy a boldogságot csakis itt és most kell kieröszakolni az ellenségekkel szemben. Mert a róka koma tudja ám, hogy amikor már mindenki boldogan megvalósítja önmaga-érzéseit, akkor már semmilyen ima nem fog senkinek sem kelleni=mivel az ész gyöz a hamis-remény-felett, az ellenségeket pedig az ész egyszerüen eröszakkal legyözi. De kik is azok az ellenségek? Azok az ellenségek, akik a pontyok ellenségei? Na persze azok az ellenségek a hálaszhálók, de a róka szerint pl. pedig ezek naponta mindig mások és mások is, attól függöen, ahogyan az érzések és a tapasztalatok azt sugallják a pontyoknak. Azok az ellenségek lehetnek pl. a halászok a hálóikkal, a ragadzó halak pl. a harcsák, vagy a szárazföldi állatok is pl. a medve, akikkel szemben csakis az eröszak segít… Az egyik ilyen jo ötlete volt a rókának, hogy néha cseréljenek helyet- túrázzanak a hegyekben a pontyok és a medve-vagy a hegyi kecske meg költözzön a folyóba, és ettöl -ha megszokják- mindketten boldogok lesznek a róka-szerint, mert kölcsönösen megtanulják, hogy mit-és miért-is szeret a másik-fél…Ezt és hasonlókat, szorgalmasan tanítgatta már a róka mindenkinek, ahol csak tudta- ahogyan a megbízóival ezt szerzödésileg elöre is rögzítették, a kölcsönös (elsösorban nekik-elönyös-elönyeik reményében). De ez, hogy a pontyok a hegyekben turázzanak valahogy nem akart eddig neki összejönni. Egyszer azonban látja ám a róka, hogy a pontyok menekülnek a horgászháló elől, és odakiált nekik: “Miért nem jöttök ki végre most a partra, ahol biztonságban vagytok és ahogyan éngemet sem tud a halász-háló a vizböl kifogni, nemde igazam van!? A horgász itt nem foghat ki titeket, és itt a szárazon mindannyian harmóniában élhetünk együtt egymással.” Az egyik öreg-bölcs hal, aki nagy-nagy gyakorlattal kicselezte a halászhálókat is így válaszolt: “Ne bomolj róka, bolondokat beszelsz!” Ha már itt és most is veszélyben vagyunk a vízben, életünk forrásában, ahová születtünk, ahol a szüleink is felneveltek minket, ahol most is élünk és imádkozunk, mennyivel nagyobb veszélyben lennénk a szárazfödön ahol még ellenség sem kell ahoz, hogy elpusztuljunk- mivel csakis vizben és kopoltyuval tudunk lélegezni…Na meghallotta ezt Jonathán a csüggedö ponty is! Nahát erre nem is gondoltam- gondolta mágban Jonathán és boldogan követte a bölcs öreget, aki megtanította neki a pontyok imáit, meg azt is, hogy hogyan élhet boldogan már itt és most is “mint hal a vízben!” … Osli mosolygós madonna könyörögj érettünk…