Útravaló évközi 32. hétre
„Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.” (Mk 12, 43-44)
Jézus látása átvilágítja az ember egész lényét. Látja, kinek mit adok és milyen szívvel. Látja, hogy amikor valakivel beszélgetek, mennyire vagyok jelen számára: egész szívvel figyelek rá vagy csak átnézek rajta. Látja, hogy kereszténységemet egész szívvel, egész „bedobással” élem-e meg, vagy csak válogatok a törvények között. Azt is látja, hogy Istenért élve segítek másokon, vagy csak azért, hogy lássák az emberek (vö. Mt 6,1).
Ha nem dobok be mindent Őérte, akkor csak számítgatok! A számítgatás bűne a rövid távú berendezkedés: érvényesülni akarok, megalkuszok mindennel és mindenkivel, csakhogy haladjak rövid távon. E világ istene jól berendezi a színpadot, hogy „könnyebben” éljünk! A könnyebb és tágasabb út azonban a pusztulás veszélyét rejti magában (vö. Mt 7,14).
Jó lenne mielőbb ráébredni arra, hogy jelen félelmeinkben is csak Őbenne bízhatunk: Őbenne, Aki látta a szegény özvegy önátadását és Aki megvizsgálja az én lelkemet is tiszta, szerető és határozott tekintetével. Itt nincs magyarázkodás és önhitegetés. Szerető és határozott hangon kérdezi meg tőlem:
Teljes bedobással akarok Érte élni a világban vagy számítgatok a világ szerint?
Szűkül az út…
Áldott Hetet!
