Útravaló évközi 26. hétre
„Mester! – szólítja meg János apostol Jézust – láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki. (Mk 9, 38) Amit erre Jézus válaszol Jánosnak, nem szabad figyelmen kívül hagyni: „Ne tiltsátok meg neki… hiszen, aki nincs ellenünk, velünk van” (Mk 9, 40).
Sohasem tudhatom százszázalékosan, hogy az én utam jobb, mint a másé. Attól, hogy egy egyház tagja vagyok, még nem birtoklom a teljes igazságot, mert még nem vagyok készen. Úton vagyok!
Sokszor van az úgy, hogy egy – nem az én egyházi közösségemhez tartozó, vagy éppen ateista ember – jobban szeret, mint én, aki éppen olyan időszakban vagyok, hogy nem is gyakorlom igazán hitemet, vallásomat. Ilyenkor ki áll közelebb Krisztushoz? Ő vagy én?
Amikor elítélek másokat, akik – szerintem – távol járnak Krisztustól, és közben nem ismerem őket, nem érzem szívüket, könnyen ugyanabba a hibába eshetek, mint János apostol: csak az én utamat látom helyesnek, az egyedül üdvözítőnek!
Tudom, hogy nagy kísértés másokat saját képemre formálni és csak az általam elképzelt utat igaznak tartani. Éppen ezért kell feltennem magamnak a kérdést, amit újra és újra meg kellene válaszolnom – és nemcsak a jövő héten!
Vajon nem azért járnak sokan más úton, mert az általam hirdetett út távolítja el őket Krisztustól?
Ne siessem el az ítélkezést…
Áldott Hetet!
