Múlt év október 12-én volt szerencsém részt venni a Budapesten szervezett, keresztényüldözés témájú konferencián. A szervezők a következő címet adták a rendezvénynek: „Válaszok keresése egy hosszú ideje elhallgatott válságra”. Úgy gondolom igencsak találó cím, hiszen kevesen tudják: a legnagyobb üldözést elszenvedő vallás a kereszténység. Furcsa ez, hiszen Barron Robert amerikai püspök gondolatait alapul véve, nincs más vallás még a földön, amely az embert olyan magasra emelné, mint a kereszténység. Az, hogy az ember Isten képmása, és Isten teremtményéért magára veszi az emberi létet, egyedi a vallások történetében.
A konferencia alatt volt szerencsém pár szót váltani Őszentségével, a kopt keresztény Anba Ermia püspökkel. Érdekes élmény volt olyan emberrel találkozni, aki voltaképpen életét veszélyezteti nap, mint nap pusztán azzal, hogy hivatását végzi és hitét gyakorolja. Aki a szemébe néz egy ilyen embernek, valamilyen szelíd erőt és kívánatos alázatot talál benne. A keresztények ott elmennek templomba, annak ellenére, hogy veszélyes. Itt Európában ellenben, lassan bontják a templomokat… Nem szabad tehát elfelejteni, hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás.
Szem előtt kell tartanunk, hogy nem azoktól kell csak félni, akik a testet ölik meg, hanem attól is félni kell, aki a léleknek akarnak ártani. Az európai élet furcsa időket jár: nem tudjuk kik vagyunk, és merre haladunk. A kultúránk alapvetően a kereszténységnek köszönheti a létét. Ugyanakkor a mai divat társadalmunk szerkezetét a lehető legjobban próbálja deszakralizálni: legyen minden racionális, pénz alapú, és legyen minden tudományosan megalapozott. Ott ahol pusztán a racionalitás diktál, megszűnik az ember embernek lenni. A szeretet nem a fizika szabályainak van alá vetve. A remény nem kémiai reakció, és az alázat nem vásárolható meg pénzen.
