Ukrán válság – mi a teendőm?

„Az ukrán elnök, Petro Poroshenko arra kéri a NATO vezetőit, hogy küldjenek hajókat az Azovi-tengerhez, miután megtörtént a konfrontáció Oroszországgal a Krím partjainál” – írja a BBC (2018. 11. 29.). Kedden nyilatkozta Szijjártó Péter, hogy „Magyarország kiáll Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett, ez mindig része volt a magyar külpolitikának és marad a jövőben is (Magyarország Kormánya hivatalos Facebook oldala).”

A két hír fontos a kárpát-medencei magyarság számára, és éberségre int. A Vereckei-hágótól már 500 kilométerre délkelet irányba hadiállapot van. Rendkívül közel van hozzánk a konfliktus, és ezért veszélyt jelenthet a Kárpát-medencére is. Minden bizonnyal nem fog tényleges segítséget küldeni a NATO, mert az tovább mélyítheti a konfliktust. Mindennek ellenére Nógrádi György egyetemi tanártól kölcsönözve a gondolatot, a helyzet magában hordozza a lehetőséget, hogy túlnője magát és akár nagyobb szintűvé váljon.

hirdetés

Szijjártó Péter kijelentése fontos, hiszen a Kercsi-szoros környékén történt vasárnapi összetűzés előtt már jó ideje Magyarország és Ukrajna a kárpátaljai magyar kisebbség jogok területén nem tud egyezségre jutni, minek következtében a magyar kormány vétózza az ukrán euroatlanti integrációs törekvéseket. A külgazdasági és külügyminiszter kijelentése egyértelművé teszi, hogy nem akarja hazánk hátba támadni Ukrajnát, azt azonban továbbra is kéri, hogy a kárpátaljai magyarságot ne kezeljék hátrányosan. Ezt keresztény emberként fontosnak tartom. Fontosnak tartom, mert ha a politikusokat félre tesszük, és az ukránokat nézzük, akkor maga a nép rengeteget szenvedett történelmük során. Ott van a Holodomor példája. Ezért is tragédia és szomorú, hogy az Ukrán politikusok ellentétet szítanak az együtt élő ukránok és magyarok között esetenként. A két népet sokkal több minden köti össze, mint ami elválasztja.

Ugyanígy állunk a románokkal is! Volt olyan időszak, még a nyomdász mesterség kialakulása kezdetén, hogy Erdélyben magyar helyesírással adtak ki román nyelvű könyvet. A Kárpát-medence népeit összeköti az egymásra utaltság. Békét, tartós békét a párbeszéd és kölcsönös tisztelet szülhet csak. Azonban félnek tőlünk a szomszédjaink, rettegnek, hogy ha rendes jogokat kapunk, akkor újra akarunk egyesülni az anyaországgal. Pedig hányszor bizonyította már a magyar külpolitika, hogy nincsenek területi igényei hazánknak. Az az igényünk van, hogy minden magyar élhessen úgy szülőföldjén, hogy ne érezze magát idegen földön. Ehhez nem kell határt változtatni, ehhez meg kell engedni, hogy a magyar kisebbség kulturálisan, oktatásban és önmaga igazgatásában legyen szabad.

Az ukrán válság kapcsán tehát mi a teendőnk? Imádkoznunk kell. A szikra könnyen lobban lángra. Nemcsak azért kell imádkozni, hogy ne legyen háború, hanem a jó békéért. Ukrajna kerüljön ki békésen a helyzetből, és ne kelljen a teljes ukrán fiatalság elvándoroljon szülőföldjéről a nehéz gazdasági és biztonsági helyzet miatt. Imádkozni kell azért is, hogy mi magyarok tudjunk kiépíteni a Kárpát-medence népeivel egy olyan kapcsolatot, ahol nem félnek tőlünk, hanem örülnek, hogy jelen vagyunk.