Üdvözülhetett a gazdag ifjú? És mi számít házasságtörésnek? – Kérdezz–felelek a Biblia egy év alatt podcastban
Vajon Jairus leánya valóban meghalt, vagy csak kómában volt? Miért tiltotta meg Jézus egyes meggyógyított embereknek, hogy beszéljenek a csodáról, miközben másokat tanúságtételre küldött? Mit tanít a Szentírás a válásról, az újraházasodásról és a házasságtörésről? És vajon üdvözülhetett-e a gazdag ifjú, aki szomorúan távozott Jézustól?
A Biblia egy év alatt podcast újabb kérdezz-felelek adásában Fábry Kornél püspök és Martos Levente Balázs püspök, a Pápai Biblikus Bizottság tagja a hallgatók kérdéseire válaszolnak. A beszélgetés középpontjában Márk evangéliumának történetei állnak, amelyek nemcsak bibliai és teológiai kérdéseket vetnek fel, hanem a keresztény élet mindennapi kihívásaira is választ keresnek.
Kérdések a Biblia egy év alatt podcastel kapcsolatosan
A válaszokat csak rövidített formában írtuk ki.
Lehetséges, hogy Jairus leánya valójában cukorkómában volt, és ezért kérte Jézus, hogy adjanak neki enni?
Judit kérdésére válaszolva Martos Levente Balázs püspök hangsúlyozza, hogy az evangélium egyértelműen halottként mutatja be a kislányt, akit Jézus feltámaszt. Az étel adása nem feltétlenül valamilyen betegségre utal, hanem a csodatörténet lezárása: a gyermek visszatér a mindennapi életbe. Fábry Kornél püspök lelki értelmezéssel egészíti ki a választ: ahogyan a feltámasztott kislánynak táplálékra volt szüksége, úgy az újonnan hitre jutott embernek is szüksége van a közösség lelki táplálására. Ez az Egyház egyik alapvető küldetése.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Miért tiltotta meg Jézus a betsaidai vaknak, hogy visszatérjen a faluba, miközben más meggyógyított embereket arra kért, hogy hirdessék, amit velük tett?
A válasz a „messiási titok” fogalmához kapcsolódik. Jézus nem akarta, hogy pusztán csodatevő gyógyítóként tekintsenek rá, hiszen küldetése ennél sokkal mélyebb: az üdvösség és az örök élet meghirdetése. Martos püspök egy másik lehetséges értelmezést is felvet: Jézus talán attól is óvni akarta a meggyógyított embert, hogy visszatérjen korábbi környezetébe, ahol újra a régi gondolkodásmód és az értetlenség foglya lehetett volna. A történet arra is figyelmeztet, hogy a megtérés után fontos megőrizni az új életet.
Miért hangsúlyozza a Biblia a zsidó nép elsőbbségét Jézus küldetésében? Nem teszi ez másodrendűvé a nem zsidó származású keresztényeket?
Rupert felvetésére Martos Levente Balázs püspök leszögezi, hogy Isten üdvözítő terve történelmileg a zsidó nép kiválasztásával bontakozott ki, ez azonban semmiféle emberi vagy méltóságbeli különbséget nem jelent. Szent Pál tanítása szerint az evangélium először a zsidóknak, majd a pogányoknak szólt, de Krisztusban mindenki egyenlő méltóságú. A püspök külön hangsúlyozza, hogy Jézus keresztre feszítéséért nem lehet kollektíven a zsidóságot felelőssé tenni. A kereszténység nem tagadhatja meg zsidó gyökereit, hiszen ezzel saját történetét és Jézus emberségét is megtagadná.
Mit tehet az, aki válás után jó második házasságban él, amelyből gyermekek is születtek? Ez azt jelenti, hogy bűnben él, és úgy is marad?
Gyöngyi kérdésére a püspökök az Egyház házasságról szóló tanítását és az irgalmas lelkipásztori hozzáállás fontosságát hangsúlyozzák. Jézus a házasság felbonthatatlanságát Isten hűséges szeretetének jeleként tanítja, ugyanakkor az életben összetett helyzetek alakulhatnak ki, különösen akkor, ha egy második kapcsolatban már gyermekek születtek. Az elvált és újraházasodott emberek nincsenek kizárva az Egyház közösségéből, és továbbra is fontos feladatuk családjuk szeretete, valamint a hit megélése. Ha kétség merül fel az első házasság érvényességét illetően, érdemes egyházi bírósághoz fordulni. A szentségekhez járulás kérdése külön lelkipásztori és egyházjogi megfontolást igényel. Ferenc pápa Amoris laetitia kezdetű buzdítása is az egyéni élethelyzetek körültekintő megkülönböztetésére irányítja a figyelmet.
Hol húzódik a házasságtörés határa? Ha valaki nem hagyja el a házastársát, de más személytől kap lelki vagy testi támogatást, az már házasságtörésnek számít?
Zoltán kérdése kapcsán Martos püspök kifejti, hogy a házasságtörés teljes értelemben a házasságon kívüli szexuális kapcsolatra vonatkozik, de az erkölcsi felelősség már az odavezető döntéseknél elkezdődik. Jézus tanítása szerint nemcsak a tett, hanem a szándék is számít. A püspökök ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a házasság mellett más értékes baráti kapcsolatok is létezhetnek. A döntő kérdés az, hogy ezek a kapcsolatok erősítik vagy gyengítik a házastársi hűséget. A tartós házasság egyik legfontosabb alapja, hogy a házastársak egymás legjobb barátai is legyenek, és őszintén meg tudják beszélni egymással a nehézségeiket.
Üdvözülhetett-e a gazdag ifjú, aki nem mondott le vagyonáról Jézus hívására, de később talán jót tett másokkal, és segítette a szegényeket?
Sándor kérdésére a püspökök hangsúlyozzák, hogy a gazdag ifjú későbbi sorsáról semmit sem tudunk. Az evangélium szerint szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt, de nem zárható ki, hogy a Jézussal való találkozás később mégis megváltoztatta az életét. A történet nem egyszerűen az anyagi javakról, hanem a hozzájuk való ragaszkodásról szól. A valódi szegénység nem feltétlenül anyagi állapot, hanem a szabadság és a lemondás képessége is. Fábry Kornél püspök kiemeli, hogy Jézus nem alkudozott a fiatalemberrel, és nem szállította le a mércét. Bízott abban, hogy a találkozás elindíthat benne valamit. A keresztény életben sem érezhetjük úgy, hogy már megérkeztünk: mindig van lehetőségünk közelebb kerülni Istenhez.
INRI,
Hol húzódik a házasságtörés határa? Itt csak a férfi és nö szentségi házassága a döntö a pap és a tanuk elött, mert egyéb házasságok még-ha „jogállamisáiak is“ Isten elött nem köti az anyakönyv-vezetö által a feleket sirighü szövetség össze…Jézus akarata szerint.
A házasságtörésnek nincsen határa. Ha valaki férfi egy másik nöi személyre szexuális vággyal tekint az már házasságtörésre vezethet-a mulasztás által, hogy ha nem azonnal másfele tekint és nem tereli el figyelmét erröl a pillantásról… (ez növel is megeshet férfi fele). Merthogy ez egy oriási tévedés: hogy egy férfi és egy nö között lehetséges barátság ha kettesben vannak és nem merül fel a nemiség elöbb utóbb közöttük…Mert ugye felmerül. Csak Kettesben ne találkozzanak egy asztalnál pl. akkor se ha egy étterem közepén vannak, vagy ketten vannak pl. Egy albérletben, vagy egy dolgozo szobában a munkahelyükön.
A házasság és az udvarlás: az csakis minden kényszertöl mentesen jöhet érvényesen létre…bármely hamis titkos szándék az egyik fél részéröl: pénzimádat, haszonlesés, szülöi kényszer, vagyon-a vagyonhoz-szemlélet, titkos nemi-kizsákmányolási-vágy, vagy csakis háztartási alkalmazottnak nézése a másiknak…vagy csakis pénz-sz—aó szamárnak nézése a másiknak messzi messzi mukhaelyeken-különélve, érvénytelenit minden esküt…minden ilyen kérdést elötte kell öszintén tisztázni…a két fél között
Illetve fordítva az udvarlás és a házasság. Melyik a legjobb életkor ehez? Az udvarlási megismerkedés már lehetséges a 17-18 éves életkotól. Ilyenkor teljes egyezés esetén azonban Nem szabad a házassággal több mint 1-2-3 évet várni. (A 3. Év csakis akkor jöhetszóba ha valamelyik fél a távolban tanul és akkor azután együtt tudnak utana közös házasságban (házban-lakásban) élni…)
A szentségi házasság ne lehet véletlen müve. Ahogyan kenyeret a péknél (vagy a pékpultról) veszünk, ugy szentségi házasfelet is ott kell keresnünk ahol az „kapható“. Na, nem a mindenre kapható személyek között.
Vagy személyes csoda által vagy a katolikus társ-házasságkeresö oldalon kell a leendö asszonynakvalót keresni, vagy kölcsönösen egymást keresni…annak aki szentségi-házasként boldog és örömteli nyugodt életre vágyik a sirig. A kölcsönös szimpátia elengedhetetlen de önmagában kevés. A kölcsönös egymáskivánása elengedhetetlen de önmagában kevés. A kölcsönös szabadidö együttes eltöltésének vágya (és az együtt untakozás) elenegedhetetlen de önmagában kevés. Lényeges, hogy a szabadidö eltöltéséhez sem kölcsönösen sem külön külön ne szorakozohelyek vagy éttermek vagy bulik(diszkók-táncos helyek) vagy muzeumok, vagy különleges szállodák városok kirándulóhelyek látogatásának használatának pénzpazarló körülményei-biztosítása mindennél fontosabb legyen.
Ugyanis a házassági szövetség nem könnyelmü hangulat-lödörgés. Hanem közös terveket kell szöni. A valós életre szolóan. A legföbb kérdések ebben: milyenek a vallási elvárások kölcsönösen (istentisztelet közös ünelése, min. Hetente, közös imák röpimák, a gyermekeik tervezett számában való egyezés, a közös háztartás gyakorlati mindennapi közös vezetése, a közös életcélok megbeszélése stb…). A kapcsolat még nem szentségi házasság. A valódi mély szerelem nem az udvarláskor a legmagasabb szintü. Hanem az egy életen át a közös élet és a kölcsönös mindenekelötti elköteleződés folymán lesz boldogító önmagában szerelmes mámoritóan jó-amely minden érdektöl mentesen kölcsönös szerelem-szeretet-tisztelet-a másik javának folyamatos keresése…úgy, hogy abba semmilyen harmadik személy se legyen semmilyen okból belerángatva…
Sem rokon sem idegen. Az, hogy pl. a friss házasok között a kisgyerekes anyák egyedül bajlodnak otthon a picivel addig az uruk pedig (mivel az asszony ilyenkor nem használható igény szerint -akár naponta többször is „szeretönek“) a ledér nökhöz jár = az asszony-állattnak való nézésével.
Márk evangeliuma 10. Fejezet:
1Útra kelve a Jordán túlsó partján Júdea vidékére tartott. Ismét nagy tömeg gyűlt köréje. Szokott módján tanította őket. 2Akkor a farizeusok ezzel a kérdéssel léptek hozzá: „Szabad-e a férfinak elbocsátania feleségét?” Próbára akarták ugyanis tenni. 3Ő azonban megkérdezte: „Mózes mit parancsolt nektek?” 4„Mózes megengedte a válólevéllel történő elbocsátást”, válaszolták. 5Jézus erre kijelentette: „Mózes keményszívűségtek miatt adta ezt az engedményt. 6Kezdetben, a teremtéskor Isten férfinak és nőnek teremtette őket. 7Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz. 8Úgyhogy már nem ketten vannak, hanem csak egy test. 9Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” 10Otthon tanítványai ismét érdeklődtek e dolog felől. 11Ő megmagyarázta nekik: „Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtöréssel vét ellene. 12Ha pedig a nő hagyja el férjét és máshoz megy, szintén házasságtörést követ el.”
Márk evangeliuma 19. Fejezet:
1Amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, elhagyta Galileát, és Júda határába ment, a Jordánon túlra. 2Nagy tömeg kísérte, ő pedig meggyógyította őket. 3Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet? 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” 10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
osli moslygos szüz könyörögj érettünk…