Toletinói Szent Miklós: A szerzetesi egyszerűség és irgalmas szeretet szentje – Szentek élete
Toletinói Szent Miklós – ágostonos szerzetes
* Castel Sant’Angelo, Pontano, Itália, 1245. +Toletino, Itália, 1305. szeptember 10.?
Itáliában, Castel Sant’ Angeloban született 1245-ben.
Miklós a szerzetesi egyszerűség és irgalmas szeretet szentje. Szülei, akiknek sokáig nem született gyermekük, Mürai Szent Miklóshoz imádkoztak, és az ő közbenjárásának tulajdonították a gyermek születését.
Miklós 1256-ban oblátusként került szülővárosa ágostonos kolostorába, majd belépett a rendbe. 1260-ban Sanginesióban novicius, majd Toletinóban és Cingóléban tanult, 1269-ben pappá szentelték.
Gyenge egészségére való tekintettel 1275-ben Toletinóba helyezték, ahol egy ideig novíciusmester. Itt 1305 szeptember 10-én meghalt.
1365-ben fölnyitották a sírját, épen maradt két alsókarját leválasztották a testről, s ekkor a csonk vérezni kezdett. A 16. század végétől 11 alkalommal észlelték az ereklyetartóban őrzött karok vérzését. Testének nyugvóhelye feledésbe merült, 1926-ban találták meg ismét.
1446-ban avatták szentté. Tisztelete főleg az ágostonos rendben terjedt el, az Egyházban nem vált egyetemessé, de a barokk időkben Magyarországon is mindenütt virágzott, ahol az ágostonos rendnek temploma volt. Lékán 1655-ben Nádasdy Ferenc alapított templomot és kolostort. Ennek a két Szent Miklós, a Mürai és a Toletinói volt a patrónusa.
Lébény temetőjének kápolnáját 1779-ben Szent Miklós tiszteletére szenteltelték. Kultuszában a Szent Miklós kenyere emlékeztet a szegények szeretetére. Legendája elmondja, hogy amikor betegen feküdt, Szűz Mária meglátogatta, és meghagyta neki, hogy egy asszonytól kenyeret kérjen és egyék belőle. Ettől meggyógyult. Ennek nyomán Miklóst is kenyérrel a kezében szokták ábrázolni.
