Tízféle mód hálánk kifejezésére
November hónap negyedik csütörtökje, azaz idén november 25-e nem csak Alexandriai Szent Katalin emléknapja, hanem az Egyesült Államok egyik legfontosabb ünnepe is. A hagyomány szerint a betakarítás után az emberek ekkor mondanak köszönetet az Úrnak a termésért. Hálaadás napján az amerikaiak az ebédlőasztalhoz gyűlnek, hogy hálát adjanak a bőségért, amelyet kiváltságosként élvezhetnek. Nálunk is egyre többen ismerik már a Thanksgiving elnevezést, de mi nem azzal a szándékkal írunk róla, hogy még egy amerikai ünnepet akarjunk itthon meghonosítani. Nem szükséges ahhoz pulyka vagy más finomság, hogy hálásak legyünk. És olyan sok mindenért mondhatunk köszönetet. Hogy milyen formában tehetjük ezt, azt veszi számba a Franciscan media alábbi írása.
Mosolyogjunk! A családunkra, a munkatársainkra, az idegenekre. Mosolyogjunk a buszsofőrre, a pénztárosra, arra a fickóra, aki átmegy az utcán, miközben mi a stoptáblánál várakozunk. A belső öröm kimutatása és kifelé sugárzása a legegyszerűbb, legvilágosabb módja lehet annak, hogy megmutassuk, örülünk, hogy egy újabb napot töltünk itt a földön.
Imádkozzunk! Legtöbbször gyerekkorunk óta tudjuk, hogy azoknak az embereknek, akikkel kapcsolatba kerülünk “kérem”-et és “köszönöm”-öt kell mondani. De vajon milyen gyakran jut eszünkbe, hogy köszönetet mondjunk Istennek, aki nélkül ez a csodálatos világ nem létezne? Soha nem tudjuk eléggé megköszönni Istennek, és ez így rendben is van. Isten mindössze egy egyszerű imát, egy szívből jövő köszönetet akar hallani.
Adjunk! Ha ezeket a szavakat olvasod, valószínűleg elég jól élsz, és több mindened van, mint amennyire szükséged lenne. Mi itt a Ferences Médiánál mindannyian tudjuk, hogy ez így van! Mit adhatunk oda a dolgaink közül másoknak? Milyen pénzt, erőforrásokat és vagyontárgyakat veszünk természetesnek, holott mások számára éppen ezek jelenthetnék a változást?
Szolgáljunk! Az egyik legnagyszerűbb dolog, amit másokért tehetünk, az az, ha az időnket adjuk. Akár ételt osztunk egy szeretetkonyhán, akár meghallgatjuk rászoruló barátunkat, ezzel a szolgálattal Krisztussal járunk együtt és hálás tanúságot teszünk.
Osszuk meg! Még az anyagilag szegények is gyakran rendelkeznek két olyan ajándékkal, amely felett könnyű átsiklani: bölcsességben és tapasztalatban gazdagok. És mi milyen tudást halmoztunk fel, amely esetleg megváltoztathatja egy fiatal életét? Milyen nehezen megszerzett, tanulságos leckéket tudunk szeretettel megosztani és átadni, hogy kifejezzük hálánkat mindazért, amire az élet tanított minket?
Szeressünk! Amink van, az azért van, mert Isten szeret minket. Ez valóban ilyen egyszerű. Hatalmunkban áll, hogy másokkal való kapcsolatainkban ezt a szeretetet visszatükrözzük és felnagyítsuk.
Emlékezzünk! A család és a barátok a legszebb áldások, amelyeket Isten ad nekünk. Ha egy szerettünket elveszítjük, kedves emlékeinket annak jeleként idézzük fel, hogy milyen nagyra értékeltük annak a személynek az életünkben betöltött helyét, és mennyivel gazdagabb lett általa az életünk.
Emlékeztessünk! Könnyű negatívnak lenni, különösen akkor, ha hozzánk közel álló emberek küzdenek. És ki ne küzdött volna közülünk az elmúlt két évben? Néha mindannyiunknak csak arra van szükségünk, hogy egy kicsit megbökjenek, emlékeztessenek arra, hogy milyen jó dolgunk is van valójában. Szóval rajta, nyissuk ki csak a szelepet és panaszkodjunk – de ne felejtsük el ezt ellensúlyozni azzal, hogy eszünkbe juttatjuk: naponta több ezer dolog megy jól mindannyiunknak.
Írjunk! Nem különösebben új ötlet egy hálanapló vezetése, de hát éppen azért létezik ilyen már régóta, mert jó ötlet! Minden nap jegyezzünk fel legalább egy dolgot, amiért hálásak vagyunk. Nagy az esély arra, hogy ha egyszer elkezdjük a naplóvezetést, nem akarjuk majd abbahagyni.
Beszéljünk! A legkézenfekvőbbet hagytuk a végére. Annyira alapvető, és annyira hatásos! Mondjuk ki azt a szót, hogy „köszönöm”, olyan gyakran, amennyire ez emberileg csak lehetséges. Tényleg, meguntuk már valaha is, ha ezt a szót hallottuk?
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Franciscan Media
