Tibhirine 30 éve: hét szerzetes halála, amelyről máig nem mondtak el mindent
1996. március 27-e olyan dátum, amely mélyen bevésődött Franciaország nemzeti emlékezetébe. Pontosan harminc éve, ezen a napon Algériában, a tibhirine-i Notre-Dame D’Atlas monostor hét szerzetesét egy fegyveres kommandó megfosztotta az életétől. Két hónappal később, haláluk híre felháborította Franciaországot, mivel eltűnésük megtestesítette az algériai háború erőszakát, amely senkit sem kímélt, és legkevésbé az országban élő keresztényeket. Mégis, három évtizeddel később, erről az ügyről még derült ki a teljes igazság. Ami az algériai rezsimnek a tragédia kibontakozásában játszott pontos szerepét illeti, azt valójában homály fedi, olyan átláthatatlanság, amely továbbra is akadályozza az igazságszolgáltatást és a terrorcselekmény okozta gyászt.
Elrablás és gyilkosság
A sötét évtized folyamán, amely alatt Algériát az iszlám fegyveres fundamentalista csoportok és a kormányerők közötti véres harc pusztította, a tibhirine-i monostor változatlanul az imából és munkából álló életritmusa szerint élt. Azonban az 1966. március 26-ról 27-re forduló éjszakán egy, a monostorba behatoló fegyveres kommandó lepte meg az alvó közösséget. Két szerzetes, Jean-Pierre Schumacher atya és Amédée Noto testvér, akik egy, távolabb eső épületben laktak, csodálatos módon megmenekültek az elfogástól. Sajnos a többieket: Dom Christian de Chergé atyát, a közösség perjelét, Luc Dochier testvért, a mindenki által szeretett és tisztelt orvost, Christophe Lebreton, Célestin Ringeard, Michel Fleury és Bruno Lemarchand atyákat, továbbá Paul Favre-Miville testvért a támadóknak az éjszaka leple alatt sikerült elhurcolniuk.
Az elkövetkező hetekben Jamel Zitouni, az Iszlám Fegyveres Csoport (GIA) vezetője magukra vállalta az emberrablást és fogolycserét javasolt Franciaországnak. Franciaország hallgatásával szembesülve, 1996. május 21-én, közel két hónappal az eltűnésük után, a GIA bejelentette a szerzetesek kivégzését. Néhány nappal később csak a fejeiket találták meg. Holttesteiket azonban soha nem találták meg, így lehetetlenné vált a teljes boncolás. A rákövetkező napokban, mielőtt eltemették volna a szerzeteseket Tibhirine monostorának temetőjében, azon a helyen, amelyet a szerzetesek annyira szerettek, Algírban temetési szertartást tartottak az Algíri Notre Dame d’Afrique Bazilikában.
Hivatás az önfeláldozásig
A tibhirine-i szerzetesek nem átutazó látogatók voltak Algériában: közösségük 1938 óta volt jelen Médéa városához közel, ahol ciszterci regulájuk szerint éltek, és vallási vagy etnikai különbségtétel nélkül fogadták be a szegényeket, betegeket, és menekülteket. Vallási fogadalmuk és bátorságuk arra késztette őket, hogy a veszély ellenére is maradjanak, teljes mértékben elfogadva a rájuk nehezedő kockázatot. Áldozatukat 2018.december 8-án ismerte el a Katolikus Egyház, amikor neveik felkerültek a Ferenc pápa által boldoggá avatott tizenkilenc algériai mártír közé.
Homályos területek
Mindennek ellenére, a szerzetesek halála körüli teljes igazságot három évtizednyi töredékes nyomozás homálya borítja. Hivatalosan a GIA-t tartják felelősnek az emberrablásért és a kivégzésekért, de bizonyos körülményeket, nevezetesen az algériai kormány esetleges szerepét az ügyben, továbbra sem tisztázták.
Így például Armand Veilleux, a Ciszterci Rend főügyésze azt feltételezi, hogy az algériai titkosszolgálatok beszivárogtak a GIA-ba bizonyos műveletek manipulálása érdekében, beleértve a tibhirinei szerzetesek elrablását is. Az emberrablást állítólag azzal a céllal hajtották végre, hogy a szerzeteseket a régió elhagyására kényszerítsék, aláásva egyidejűleg az Iszlám Fegyveres Csoport szavahihetőségét.
2009-ben François Buchwalter tábornok, az adott időszakban Algériában szolgáló francia katonai attasé egy másik feltételezéssel állt elő, amely szerint a szerzeteseket véletlenül ölték volna meg, éspedig egy olyan akció során, amelyet az algériai hadsereg egy GIA tábor ellen folytatott, ahol fogva tartották őket. A holttestek lefejezését aztán a hiba elleplezésére rendelték volna el.
Ezek a feltételezések, amelyeket soha nem erősített meg az igazságszolgáltatás, amely még mindig nem zárta le ezt az ügyet, jól rávilágítanak a mély kétségekre, amelyek még ma is nehezítik az igazság megállapítását az ügyben.
Elismerés és tiszteletadás
A tragikus események harmincadik évfordulójához közeledve, több elképzelés is felmerült a szerzetesek emléke előtti tiszteletadásra. Az egyházmegyék, keresztény egyesületek és különféle kulturális intézmények konferenciákat, kiállításokat, kiadványokat és emlékmiséket szerveznek. Március 27-én például egy, Christian de Chergé atya unokaöccse által Versailles-ban szervezett konferencián újra előkerült a perjel alakja. „A kétszer elhívatottak. Algéria mártírjai” című kiállítás be fogja járni Franciaországot, a ciszterciektől a trappe-i központi trappista apátságig, hogy emlékeztessen a meggyilkolt szerzetesek sorsára. Május 8-án misét celebrálnak majd a párizsi Notre Dame székesegyházban, míg az „Úr Napja” (Le Jour du Seigneur) című műsor a Notre-Dame d’Aiguebelle apátságból közvetít misét Algéria mártírjai tiszteletére.
Nemzetközi téren, XIV. Leó pápa eldöntötte, hogy áprilisi nagy afrikai útja alkalmával, algériai látogatása során elmegy a tizenkilenc algériai boldog vértanú kápolnájába, akik között ott vannak Tibhirine szerzetesei is. Bár ez a megálló nem szerepel a hivatalos programban, Algír érseke, Jean-Paul Vesco bíboros megerősítette az előkészítését. A tibhirine-i monostor meglátogatása mindenesetre nincs tervbe véve.
A Francia Állam ugyanakkor a mai napig a harmincadik évforduló alkalmából semmilyen hivatalos tisztelgést nem jelentett be. Az iszlamista terrorizmus áldozataival kapcsolatban ez a tartózkodás a francia vezetés zavarát tükrözi, amikor nyilvánosan foglalkozni kellene egy olyan kérdéssel, ahol Algéria lehetséges felelősségének kérdését továbbra sem válaszolták meg.
Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: bvoltaire.fr
