Kanai menyegzo mozaik

„Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”

Maria Riley lelkes katolikus író és szerkesztő, aki szívesen végez önkéntes munkát, amikor éppen nem ír, vagy nem anyai hivatását gyakorolja. Maria a szerzője a „Kalandok a szentekkel” (Adventures with the Saints) című új katolikus gyermekkönyvsorozatnak, amely 2022 őszén kerül kereskedelmi forgalomba.

Maria Riley Jézus első nyilvános csodatételének gyakran figyelmen kívül hagyott részletét helyezi a mai elmélkedés középpontjába. 

Számos okból szeretek a kánai menyegzőn elmélkedni. Főként azért, mert olyan mindennapos és megszokott dolog Jézus és tanítványai számára, hogy menyegzőn vesznek részt. Szívesen képzelem el őket, ahogy nevetnek és jól érzik magukat az esküvőn, pont úgy, ahogyan én is szoktam. Az ilyen és ehhez hasonló gondolatok emlékeztetnek engem arra, hogy Jézus is teljesen mértékben ember volt.

A másik ok, amiért szeretem a kánai menyegző történetét, az az, hogy Jézus felnőttként is engedelmes maradt Anyjának. Mivel magam is anya vagyok, nagyon is tetszik ez. Ebből az engedelmességből kiindulva érthetjük meg Máriát mint kulcsfontosságú közvetítőt. Mária mindnyájunkat közelebb visz Krisztushoz azáltal, hogy hidat ácsol közénk és Közé. Megjegyzi Jézusnak, hogy „nincs több boruk”, és annak ellenére, hogy Jézus azt felelte, „még nem jött el az én órám”, Jézus engedelmeskedik anyjának (vö. Jn 2,3-4). Jézus első nyilvános csodatétele Mária közbenjárására történt meg.

Legutóbb, amikor ezen a titkon elmélkedtem, figyelmemet sem Jézusra, sem tanítványaira, sem pedig Anyjára nem összpontosítottam. Gondolataimat a szolgákra irányítottam, akik segédkezet nyújtottak Jézusnak első csodatételében. Ezeket a szolgákat még csak néven sem nevezi a Szentírás, mégis, Mária tanácsát megfogadva, és engedelmeskedve Jézus parancsának, olyan gyönyörű csoda részesei lettek, amely ma minden keresztény ember előtt közismert.

Mindent megtettek, amit csak Jézus mondott (vö. Jn 2,5). Itt rejlik a nagyszerű dolog: Jézus mindössze arra kérte őket, hogy töltsék meg a korsókat vízzel. Mindössze ennyi történt! Jézus valami ilyesmit mondott: „Csak hozzatok egy kis vizet, a többit hagyjátok rám”. Ekkor bekövetkezett a csoda, a szolgák engedelmessége által.

Olykor azt gondolom, túl keveset teszek ahhoz, hogy megéljem a hitemet. Azt gondolom, nagyobb szegénységben kellene élnem, vagy minden nap órák hosszat kellene imádkoznom. Az is lehet azonban, hogy Jézus, ahogy a kánai szolgáktól, valójában tőlem is azt kéri, hogy tegyek valami egyszerű dolgot, amely nem haladja meg képességeimet és képzettségemet, valamint megfelel jelenlegi élethelyzetemnek.

Ha nem figyelek, Jézus következő szavai csengenek a fülembe: „Töltsd meg ezt a csészét tejjel. Aztán töröld le derűsen a kilöttyent tejet ma nyolcadszorra is. Etesd meg azt a családot, amellyel megajándékoztalak. Töröld ki ezt a popsit. Olvass fel ennek a gyermeknek.”

Ezek a kérések, az ugyanis, hogy megtegyek mindent, amit csak mond, nem lehetnek olyan nehezek, mint amennyire gondolom. Akkor könnyűek talán? Nem mindig. Szinte minden nap arra szólít fel Jézus: „Szeresd a férjedet, és bocsásd meg neki, hogy nem tökéletes. Minden helyzetben önzetlenül szeress úgy, ahogyan én szeretlek téged.”

Ha alázatosan elfogadom Jézus ezen útmutatásait, kinyitom a csodák ajtaját. Ha megteszem azt a csekélységet, ami tőlem telik, függetlenül attól, hogy milyen jelentéktelennek tűnik, az Úr akaratát teljesítem.

Nem tudom a vizet borrá változtatni. Na de megtölteni a korsókat vízzel? Arra képes vagyok!

Fordította: Forgács Hajnalka
Forrás: catholicmom.com

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.