Szíria: egy börtönbe került pap sikertörténete
Malek atya egy szíriai börtönben talált rá arra a küldetésre, amelyre az Úr szólította őt.
Malek Abdul Nour atya egy börtönben döbbent rá a küldetésére. Néhány hónappal ezelőtt (2019 első felében – a szerk.) négy napon át Damaszkusz északi külvárosában, Adrában volt bebörtönözve, és arra várt, hogy a hatóságok felderítsék annak az autós balesetnek a körülményeit, amelynek részese volt, és amelyben meghalt egy fiatal, 28 éves katona. A letartóztatást ugyan igazságtalannak látta, de az életét mégis csak felforgatta, mivel ennek köszönhetően fedezte fel, milyen kemény a börtönök világa, és mekkora fejetlenség uralkodik a rácsok mögé zárt emberek között. Ez egy olyan világ, ahol hiánycikk az emberi melegség és a hit. A foglyokkal nem törődik senki, csak egy jogi kormánybizottság látogatja meg őket alkalmanként, hogy meghallgassa panaszaikat és követeléseiket. Sorsukra vannak hagyva, és a külső világból senki sem figyel rájuk.
Barátság szövődött
Ebben a környezetben szökkent szárba Malek atya küldetése. Emlékszik arra, hogy amikor megérkezett a börtönbe, minden fogoly szeretettel, szívélyesen fogadta, a muzulmánok és a keresztények egyaránt. Mindenki kíváncsi volt, hogy mi is történt vele. Hát igen, elég ritka dolog egy pappal találkozni egy börtönben! Órákon át folyt a beszélgetés, megosztották egymással az ételeiket, sakkoztak és olvasgattak – így sikerült megismernie a zömében 25 és 45 év közötti foglyokat. Volt, aki megszökött a katonai szolgálatból, volt, aki lopott, de csak mert a családja szükségleteit akarta fedezni, voltak közöttük nem éppen nagykutya dílerek vagy egyszerű zsarolók is. A valódi bűnözőket külön cellákba helyezik el.
Ezekben az értékes órákban Malek atya meglátta, mennyire boldogtalanok keresztény fivérei, és mennyire úgy érzik, hogy a saját Egyházuk is elhagyta őket. Az az igazság, hogy az elmúlt 4 évben egyetlen pap sem látogatta meg az adrai börtönt, ezzel szemben egy Sejk (az iszlámban ma általában ez a vallási vezetők tiszteletcíme – a szerk.) rendszeresen eljárt a híveihez. Ez a tapasztalat nagyon mély benyomással volt Malek atyára. Mihelyt kijött a börtönből, úgy érezte, új küldetést kapott: látogatnia kell a keresztény rabokat. Kis idő múlva már ki is alakult, hogy a látogatás és imádság napja a péntek lesz, éppúgy, mint a Sejk és a muzulmán hívek esetében. Ezt egy másik lépés követte: Malek atya önkéntesekből, világiakból és egyházi személyekből, ügyvédekből, pszichiáterekből és orvosokból álló kisebb csoportokat, bizottságokat alakított, és minden ilyen bizottság a saját régiójából való foglyokkal foglalkozik. Az egésznek Damaszkusz a központja.
A foglyok egészen megváltoztak
Néhány hónap leforgása alatt Malek atya egyszerűen elengedhetetlenül szükséges lett az általa számbavett mintegy 110 keresztény fogoly számára, akiknek a családja mind meglehetősen távol él. Mostantól ő jelenti számukra a hiányzó rokont, a róluk gondoskodó barátot, aki meghallgatja őket és megkérdezi tőlük, mi újság. A foglyok élete hirtelen megváltozott, mert az atya el tudta nyerni bizalmukat, szeretetüket, megbecsülésüket, és vissza tudta adni nekik a reményt, a hitet és az életkedvet. Azok, akik korábban haragban voltak az Egyházzal és Istennel, most arra kérik, hogy olvassa nekik az Evangéliumot, minden pénteken részt vesznek a szentmisén és alig várják, hogy kiszabadulásukkor majd együtt dolgozhassanak vele.
Forrás: Aleteia
Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.