„Szeress nagyon most engem, Mária!” – Lelki élet a Szűzanyával
Hajlák Attila-István atya a sorozat tizenegyedik részében azt tárja elénk, hogyan szerették a Szűzanyát a szentek, és milyen mély vágy él az ember szívében arra, hogy Mária szeretetét megtapasztalja. Az atya idézi Szent Gáli Kata gyönyörű versét, amely így szól: „Szeress nagyon most engem, Mária!”, rávilágítva arra, hogy mindannyiunk életében vannak pillanatok, amikor különösen is vágyunk Mária gyengéd szeretetére, vigasztalására.
A szentek példáján keresztül megértjük, hogy Mária iránti szeretetünk által az ő szeretete válik még nyilvánvalóbbá számunkra. Az atya több szent életéből említ példákat: Szent Szaniszló áhítatos odaadását, aki minden ügyét Mária elé vitte; Néri Szent Fülöpöt, akinek a Szűzanya gondolata örömet adott szenvedéseiben; Bonaventúra szentet, aki „szívének és lelkének” nevezte Máriát; Bernátot, aki „a szívek elrablójának” szólította a Szűzanyát; valamint Gonzága Szent Alajost és Sziénai Szent Bernardint, akiknek szeretete már puszta említésére is fellángolt.
Attila atya hangsúlyozza: Mária jelenléte nélkülözhetetlen a közösségek, megtérések és karizmák életében. Ahogy Kalkuttai Szent Teréz Anya is tanította: ahhoz, hogy Isten betöltsön minket, ki kell üresítenünk magunkat, Mária példája szerint.
Az elmélkedés célja, hogy bennünk is fellobbanjon ez a szentekhez hasonló mély, odaadó szeretet a Szűzanya iránt, mert ezen keresztül tapasztalhatjuk meg leginkább Mária irántunk való végtelen szeretetét és közbenjárását életünk minden helyzetében.
