Szentszék: diplomáciai kötéltánc?

Amikor két szemben álló fél összecsap egymással, hogyan lehet a békét védelmezni anélkül, hogy hivatalosan egy felet támogatnánk? Hogyan mutathatunk törődést egyesek iránt anélkül, hogy azt a benyomást keltenénk, hogy másokat becsmérelnénk, ócsárolnánk? A konfliktusokban semlegességre törekvő Szentszék az akrobatikus diplomácia finom művészetét követi Jean-Baptiste Noé elemző szerint, aki a “Ferenc pápa, a diplomata” című könyv szerzője (Salvator kiadó).

Ferenc pápának nagy kockázattal bíró találkozója volt november 22-én. A szerdai Úrangyala imádság előtt Őszentsége ugyanis a Hamasz túszainak családjaival, valamint palesztinokkal találkozott. Egy olyan szükséges találkozó, amelyen a pápa aggodalmát fejezhette ki a Hamasz áldozataival és a Gázában dúló háborúval kapcsolatban, de amelynek fenn kellett tartania a Szentszék semlegességét, amely nem foglal állást sem Izrael, sem a palesztinok mellett, hanem sokkal inkább a Szentföld békéje és az egyetértés mellett. Olyan üzenet ez, amelyet nehéz meghallani egy több évtizede tartó konfliktusban, ahol erős az érzelmi aspektus.

A szavak megválogatása potenciálisan puskaport jelenthet

Ezen az egyszerűnek szánt találkozón, ahol a pápa meghallgatta és beszélgetett a jelenlévőkkel, minden részlet potenciálisan csapda és félreértések forrása lehetett. Ezért minden résztvevőnek azonos időt kellett biztosítani a találkozón, nehogy bárki is úgy érzékelje, hogy az egyik vagy másik oldal előnyben részesül. Az is szükséges volt, hogy a két fél ne találkozzon, útjaik ne keresztezzék egymást, ami arra kényszerítette a szervezést, hogy két különböző, de egymáshoz közeli teremben tartsák a beszélgetést, hogy a pápa könnyen átmenjen az egyikből a másikba. A szóhasználat, a szavak megválogatása is potenciális puskaport jelentett. A használt nyelv kérdése annál is több veszélyt rejt, mert a pápa spanyolul beszélt, amikor beszélgetőtársai angolul vagy arabul beszéltek. Márpedig egy szó többé-kevésbé erős jelentéssel bírhat egy adott nyelvben, egy fogalom egyes kulturális környezetben kisebb, máshol viszont nagyobb hatással lehet.

Ez nehézséget okoz a zártkörű találkozóknál, de azoknál is, amelyeknek a megtörténtét és a tartalmát kiszivárogtatják, de facto nyilvánosságra hozzák. Ahogy egy izraeli résztvevő fogalmazott: „A pápát nagyon tisztelik a muszlim világban, a zsidó világban; amikor Ő beszél, a világ rá figyel.” Ez egyszerre szép tisztelgés a vatikáni diplomáciának, de ugyanakkor súlyos felelősség is egy olyan ember vállán, akinek minden szavát kommentálják és értelmezik. Több palesztin résztvevő is azt mondta, hogy hallották a pápától a „népirtás” kifejezést a gázai háború minősítésére, amit a Szentszék diplomáciai szolgálata tagadtak.

Megtartani az egyensúlyt

A gázai kérdésben, mint sok más ügyben a Szentszék egyensúlyozó álláspontot folytat. Nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy egy adott tábort támogat, de mindkét fél azzal vádolja, hogy nem tesz eleget őérte, tehát a másik tábort támogatja. A Szentszék diplomáciájának nagy jelentőséget tulajdonítanak, olykor túl nagyot is a valós befolyásához képest, így az érintettek is sokat várnak a pápától, mintha egy beszéd, egy szó, egy fellépés elintézhetné a régi és gyakran megoldhatatlan problémákat. Nem új helyzet.

Az első világháború idején XV. Benedek a franciák szemében német pápa volt, a németeknél pedig francia pápa. A hidegháború idején VI. Pál a „Nyugat káplánja” volt a szovjeteknek, de bizonyos amerikai mozgalmak szerint túl közel állt a Szovjetunióhoz. Olyannyira, hogy az Egyesült Államok csak Ronald Reagan elnöksége idején létesített hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel, az Egyesült Államok elnökének személyes beavatkozását követően.

Assad vagy Putyin?

Ferenc pápa pápaságát is eléri ez a kritika. Amikor 2013 szeptemberében ellenezte a szíriai katonai beavatkozást, az Assad-ellenes mozgalmak a damaszkuszi rezsim cinkosaként és Putyin Oroszországának támogatójaként jellemezték. 2022 őszén pedig, amikor Őszentsége arról beszélt, hogy a NATO az oroszok ajtajánál ugat, egyesek ezt Oroszország támogatásának tekintették Ukrajnával szemben. Végül, amikor Ferenc pápa Róma és Peking közötti egyetértési megállapodásról tárgyalt, ezt a kommunista Kína elismeréseként mutatták be Tajvannal szemben. Bármit is mondjon a pápa, ez ritkán felel meg minden félnek, mindegyikük úgy véli, hogy nem védi eléggé az ő érdekeit.

Elfelejtik, hogy a Szentszék egy szuverén állam, aminek megvan a saját diplomáciája és megvannak a saját céljai. Nem azért van, hogy támogassa az Egyesült Államokat, Moszkvát, Párizst vagy Pekinget, hanem elsősorban azért, hogy megvédje a keresztények vallásszabadságát a világban. Továbbá elveket mutat fel az államoknak, elérendő ideális célokat, tudván tudva, hogy a diplomáciának alkalmazkodnia kell a valósághoz. Egy olyan állam, amelynek semmilyen nyomásgyakorlási eszköze nincs, semmilyen módon nem kényszerítheti rá nézeteit bárkire. Így marad a beszéd, a háttérben végzett munka és a diszkrét tárgyalások. Ferenc pápa a Szent Péter bazilika erkélyén vagy a VI. Pál teremben beszél, diplomáciai tevékenysége árnyékban és diszkréten zajlik. Nem látványos, nem médiahajhász, de ez az egyetlen módja annak, hogy a béke elérhető legyen.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: fr.aleteia.org