Ábrahám, Mózes, Judit, Eszter… még a katolikusok is ritkán adnak ilyen nevet gyermekeiknek. És nem nagyon ünneplik őket a liturgiában sem. Az Ószövetség eme személyiségeit soha nem kanonizálták, de vajon ez azt jelenti, hogy nem is szentek? Áttekintés.
Egy hétköznapi jeruzsálemi villamoson bármikor előfordulhat, hogy egy anya franciául így szól a fiához: „Ábrahám, gyere ide!” Franciaországban ez már ritkaságnak számít, zsidó vagy bibliai eredetű keresztnevet elvétve adnak gyermekeiknek, kivéve zsidó körökben. Különösen a pátriárkákét: Mózes, Ábrahám, Izsák, Jákob… Joggal merül fel a kérdés: van-e védőszentje annak, akinek az Ószövetségből vett keresztneve van? Magát a „szent” jelzőt is ritkán használták a héber pátriárkák előtt.
A liturgiában a prófétákat és a pátriárkákat általában nem ünneplik, mivel nem szerepelnek az általános naptárban, amely felsorolja az egész egyházban tisztelt szenteket. A Martyrologium romanumban (vértanúk jegyzéke) viszont nagyon is jelen vannak. Ez a katolikus egyház hivatalos katalógusa, amelynek utoljára 2004-ben frissített változata minden, az egyház által tisztelt szentet saját ünnepnapja szerint említ. Illetve a nagyrészüket, hiszen sokan lehetnek olyanok, akiket valójában csak helyben ünnepelnek.
Az Ószövetség igazai
Eszerint Ábrahámot az október 9-i, Mózest a szeptember 4-i, Jeremiást pedig a május 1-i napon találjuk, a két testamentumot összekötő prófétát, Simeont és Annát pedig február 3-ra javasolták. Mindegyikhez tartozik egy megjegyzés, az utóbbiakhoz például a következő:
Jeruzsálemben megemlékeznek Simeonról és Annáról, egyik egy idős, igaz és jámbor ember, a másik egy özvegy prófétanő, akik felismerték a Messiást és Megváltót, Izrael áldott reménységét és üdvösségét, amikor a törvény előírásai szerint bemutatták őt szülei a templomban.
Az Ószövetség igaz embereit, akik Jézus előtt éltek, sőt, jóval azelőtt, hogy intézményesítették volna a szentnek tekintett elhunyt emberek szentté avatását, az Egyház soha nem nyilvánította „hivatalosan szentnek”. Ahogy egyébként még sokakat sem. Kezdve Mihály, Gábriel és Rafael arkangyalokkal, akiket minden szeptember 29-én megünnepelünk minden templomban. Azonban, amint azt a keleti ikonográfiai hagyomány világosan mutatja, mindig is a Krisztus által véghezvitt üdvösség előfutárainak tekintették őket, és mint ilyeneket, mindig is tisztelték.
És, még ha a Biblia olvasásakor nem is találunk „Szent Mózes”, „Szent Eszter” vagy „Szent Dávid” megnevezéseket, ez teljességgel lehetséges lenne, hiszen a szentek litániájában is megemlítjük őket, ahol általában József, a Boldogságos Szűz Mária jegyese zárja a felsorolást. Ez ellen a két nagy szent ellen sem emelt soha kifogást a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma! Végül, bármely közösség dönthet úgy, hogy a pátriárkák és próféták tiszteletére ünnepli a liturgiát, még akkor is, ha nem szerepelnek az általános naptárban… a Jeruzsálemi Latin Patriarchátust leszámítva, ahol sokukat rendszeresen ünneplik. És talán a Morbihan megyei breton kisvárosban, Saint-Abrahamban is megérdemelné a városka névadója, a „hívők atyja”, hogy ünnepélyesen megünnepeljék.
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia
Josefayerbrider
2024. január 15. at 11:47
INRI,
az, hogy valaki szentté lesz avatva óriási dolog. Ez egy egyházi jogi procedura. Jó dolog, hogy aki valamiben követendö azt megnevesítve ünneplejük. Kérhetjük közben járását, hogy imádkozzon érettünk Ö is a Jóteremtöhöz (ö már a szinelátásan van, tehát kérheti öt érettünk..)
Érdekes, hogy a mennykeben nincs sem pap sem templom az Istennel való szinelátásban minden üdvözültnek nem kell valaki aki elmagyarázza mit akar az Isten, mert maga láthatja Öt…Lásd Jelenések könyve 21 fejezet 21-es verstöl: A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. 22De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. 23A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. 24Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. 25Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. 26A népek odahordják kincseiket és értékeiket. 27Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe. 221És megmutatta nekem az élet folyóját, kristályhoz hasonlóan ragyogott, Isten és a Bárány trónjából fakadt.
Kérdésem Sebi Páterhez: ott tehát vallások sincsenek a mennyben- mert templomk nincsenek ugye?
A vallások csak a földön kellenek nekünk, hogy segihetsenek a földi Istenes életben eligazodnunk? A földi boldogságunk útját mutatja be a akatolikus vallás?