Szent Rita napján

Szent Rita, akinek ma van az ünnepe, a nehéz házasságban élő asszonyok védőszentje is. Éváról, ősanyánkról mindenki tudja, hogy neki köszönhető az a hadiállapot, amibe Teremtő Istenünkkel kerültünk. Arra viszont nem szoktunk gondolni, hogy Éva hogyan térhetett meg. Megszülte, fölnevelte Káint, Ábelt, és ő már nyilván korán észrevette, hogy a két fiú között milyen feszültségek vannak. És tudhatta azt is, hogy ez a feszültség annak köszönhető, hogy ő nem állt ellen a tudás fáján növekvő gyümölcs csábításának.

Aztán eltemette Ábelt, és kapott egy új fiút: Szetet.

Az Úr ugyebár férfinak és nőnek teremtette az embert, a saját képére és hasonlatosságára. Ádámról általában tudjuk, hogy az Isten hasonlósága az, hogy van esze, akarata és uralkodik – legalábbis uralkodni próbál mindenen és mindenkin.

És Éva? A Szentlélekhez imádkozott pünkösdi szekvencia tükröt tart Éva elé. Mert ha Ádám Isten képmása minden képességével, de különösen az uralkodásban, akkor Éva is Isten képmása minden képességével, de különösen a tevékeny szeretetével. És amit a Szentléleknek mondunk: „édességes vigaszunk”, hát gondoljunk bele, hogy az anyákat is édesanyának szólítjuk. A nők tudják azt, amit a Szentléleknek mondunk: Te a „fáradottnak könnyülés vagy, tikkadónak enyhülés, sírónak vigasztalás”. A nők megkönnyebbülést nyújtanak a fáradottnak, és vigasztalják a sírókat. A Szentlelket kérjük, hogy „híveidnek napja légy!” És ugye emlékszünk rá, hogy a szent asszonyoknak az egyik nagy szentleckéje az Ószövetségből azt mondja, hogy mint a felkelő nap a világnak, olyan a jó asszony a házának: férjének, gyerekeinek, rokonoknak.

„Az egek magasából világító naphoz hasonlít az asszony, ha jó, s dísze a házának.”

Sir 26,16

Ha pedig a szeretet nem ad fényt, az emberszívben ellohad minden, ami valamit ér.

És mi a szekvenciában a folytatás? „Mosd meg, ami szennyezett!” Hát mit csinálnak az anyák gyermekük újszülöttkorától kezdve? „Orvosold a sebhelyet!” Milyen gyógyítók tudnak lenni a nők! „Simogasd a darabost, Fölmelengesd a fagyost, Útra vidd, ki tévelyeg.” Hát ez a tevékeny szeretet.

Erről beszélt a Szentatya a menekülteknek, szenvedőknek, amikor ezt mondta: „Ti szenvedtek, de a többieknek mondom, mindenkinek: tanuljátok meg a tevékeny szeretet nyelvét beszélni, mert ezt mindenki érti!”

Ehhez nem kell nyelvkurzus, nem kell nyelvvizsga, ehhez csak annyi kell, hogy – főleg a nők – az istenképiségnek ezt az oldalát éljék! Mindenki! Akár pogány, akár keresztény.

Nem szoktam konkrét példákat mondani, de most nem tudom megállni, hogy el ne meséljem egy nem is olyan régen történt élményemet. Adva van egy iroda, az irodában főleg nők dolgoznak, és az igazgató eligazítást tart. Véletlenül tanúja voltam ennek az eseménynek. Az igazgató okosan, határozottan beszél, és egyszer csak felhorkan, és rászól az egyik dolgozó nőre, hogy „te még csak ide sem figyelsz! Hát neked is beszélek!” Mire a nő így válaszolt: „Én azonban nem vagyok férfi, aki csak egy dologra tudok figyelni. Én otthon, miközben fő a leves, csinálom a többi fogásokat is, és már azon gondolkodom, hogy mi lesz este a gyerekekkel. Rád is figyeltem.”

Hát ez a nőknek a karizmája: a sokfelé figyelni képesség. Mert józan pillanatainkban mi, férfiak, mi papok is, szoktuk azt mondani, hogy egy háztartásnak a kézben tartása és a jó vezetése – hogy a családban mindenki jól tudja érezni magát – legalább akkora teljesítmény, mint egy multinacionális kereskedőház igazgatása.

Nos, Szent Rita ebben volt nagy. Többfelé szolgált és figyelt, és mintája lett még az ellenségszeretetnek is. Eltemette a kicsi gyerekeit, de előtte azért imádkozott, hogy „Uram, ennek a két fiúnak a helyi szokások szerint bosszút kell állnia majd az apjukért. Gyilkossá kell válniuk a helyi szokások szerint. Óvj meg minket, és vedd magadhoz őket, még mielőtt gyilkolnának!” És az imádsága meghallgatásra talált.

Aztán szerzetbe került. Utolsó lett egy női kolostorban, de stigmát kapott: az Úr igazolta, hogy „Rita, szent dolog az, amit csinálsz. És nem csak a képességeiddel, meg a tevékeny szereteteddel: a szenvedéseddel is képmásom vagy nekem” – mondta neki az üdvözítő Krisztus a keresztről.

Szent Rita, kérünk, vedd oltalmadba azokat, akiket egyébként a társadalom úgy tart számon, hogy „áh, nem fontosak”, pedig az élet szolgálói!

Ámen.

Horváth Zoltán diakónus szentbeszéde Dr. Diós István homíliája alapján
2024. május 22.
Városmajori Jézus Szíve plébániatemplom