Szent Mihály főangyal: Az ég harcosa és a lelkek védelmezője – Szentek élete

Szent Mihály főangyal

A Szentírásból és az Úr Krisztus tanításából tudjuk, hogy Isten tiszta szellemi lényeket is teremtett, akik személyek, azaz értelmük és akaratuk van, nevük is van, de testük nincsen. A szentírási adatokból látszik, hogy e tiszta szellemek sokan vannak, rendezett sokaságban élnek és szolgálnak Istennek, és az ő akarata szerint nekünk embereknek is. Szabad választásukra bízta Isten, hogy akarják-e őt szolgálva az örök boldogságot, vagy nem.

Akik engedelmesen vállalták a szolgálatot, ők a szent szellemek, akiket az Egyház hagyománya kilenc karban lát. Alulról fölfelé e szent szellemek rangsora: angyalok, főangyalok, fejedelemségek, hatalmasságok, erősségek, uralmak, trónusok, kerubok, szeráfok.

A földön élő Egyházhoz legközelebb állnak az angyalok, köztük az őrangyalok, akikről október 2-án emlékezünk meg. Felettük vannak a főangyalok, akik a nagy feladatokat végzik Isten üdvözítő tervének szolgálatában. Közéjük tartozik az a három főangyal (görögösen arkangyal), akiket név szerint is megnevez a Szentírás: Mihály, Gábor és Ráfael.

Szent Mihály neve héberül Mikaél, azt jelenti: „Ki olyan, mint az Isten?” Az Ószövetségben ő a választott nép képviselője és oltalmazója. Júdás Tádé apostol szerint heves vitába szállt a Sátánnal Mózes holttestéért, az Úr ugyanis Mózes sírját elrejtette, nehogy holttestét bálványozzák.

A Jelenések könyve alapján az Egyház úgy tekint Szent Mihályra, mint a mennyei seregek vezérére, oltalmazójára, küzdelmeinek pártfogójára. Szent János evangélista látomásában „nagy jel tűnt fel az égen: Egy napba öltözött asszony, kinek lába alatt a hold és a fején tizenkét csillagból a korona; és áldott állapotban volt, és kiáltott vajúdásában és szülési fájdalmában. És íme, egy másik jel is látszott az égen: egy nagy, vörös sárkány. Hét feje és tíz szarva volt és a fejeken hét diadém, és a farka lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát és a földre szórta. És a sárkány odaállt az asszony elé, aki szülni készült, hogy amint megszüli, elnyelje a fiát. És a sárkány angyalaival együtt megütközött velük, de nem tudtak ellenállni, és nem maradt számukra többé hely a mennyben. És letaszították ezt a nagy sárkányt, az őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak hívnak, aki félrevezeti az egész földkerekséget; letaszították a földre, és angyalait is vele együtt taszították le. És miután a sárkány látta, hogy letaszították a földre, üldözőbe vette az aszonyt, aki megszülte a fiúgyermeket. És megharagudott a sárkány az asszonyra és elment, hogy harcot kezdjen többi ivadékával, akik megtartják Isten parancsait és tanúságot tesznek Jézus mellett.”

Szent Mihály tisztelete a keleti Egyházban, Konstantinápolyban kezdődött.

De ezután hamarosan egy második jelenés következett: 492-ben Sipontót ellenség vette körül, s a város már közel állt a feladáshoz. Ekkor a püspök háromnapos fegyverszünetet kért, és a város népe nagy bizalommal, imádsággal és böjttel Szent Mihályhoz folyamodott. A harmadik nap végén megjelent Szent Mihály a püspöknek, és győzelmet ígért. Ezzel új erőt öntött a védőkbe.

Szent Mihály negyedszer is megjelent Garganóban: 1656-ban Dél-Itáliában pestisjárvány dúlt. Alfonso Puccinelli érsek, látva, hogy emberi segítség már nincs, Szent Mihály főangyalhoz fordult. Szeptember 22-én hajnalban palotájában imádkozott, amikor földrengés támadt és megjelent neki Szent Mihály. Hálából és örök emlékezetül a szoba ablakával szemben, amelyben a látomást kapta, Szent Mihály-oszlopot állíttatott, e felirattal: „Az angyalok fejedelmének, a pestis legyőzőjének, a védőnek és oltalmazónak, örök hálával Alfonso Puccinelli, 1656.”

Szent Mihály római tisztelete az Angyalvárhoz, illetve Nagy Szent Gergely pápa látomásához kötődik: a várost pusztító járvány elhárítására 590-ben a pápa könyörgő körmeneteket tartott. Egy alkalommal Hadrianus császár síremléke – azóta Angyalvár – tetején meglátta Szent Mihály főangyalt. A látomás emlékére Szent IV. Bonifác pápa (608-615) az Angyalvár tetején kápolnát építtetett, melyre 1753-ban fölállították Szent Mihály hatalmas bronz szobrát.

Szent Mihály franciaországi tisztelete is egy jelenéshez kötődik, mely a híres normandiai búcsújáró helyen, Mont-Saint-Michelen történt: 708-ban Avranches püspökének álmában háromszor megjelent Szent Mihály, és kérte, hogy tiszteletére a tengerben lévő sziklaszigeten kápolnát építsen. A püspök teljesítette a kérést, és ereklyét kért Monte Gargano apátjától, aki azt a bíbor térítőt ajándékozta neki, amelyet maga Szent Mihály tett le a garganói barlang oltárára. A normandiai Szent Mihály-hegyet fekvése, templomának szépsége miatt a középkorban „Napnyugat csodája” néven emlegették. Európa minden tájáról zarándokoltak ide, nyilván magyarok is. A franciák azért is különösen tisztelik Szent Mihályt, mert nemzetük védőszentjét, Szent Johannát ő buzdította hazája felszabadítására, sőt a harchoz a saját kardját ajándékozta neki.

A németek Mihálynak, a hit védelmezőjének tulajdonították a pogány magyarság feletti győzelmeiket. Szent Mihály zászlaja alatt vonultak csatába, énekeikben őt hívták segítségül.

Szent Mihály a védőszentje és őrangyala a királyoknak és uralkodóknak. Az ókeresztény és középkori művészetben – Szent Gábor főangyallal együtt – Dávid király vagy a Szűzanya őrangyalaként is szerepel.

Ősi hagyomány szerint a keresztény katonák segítője, főleg ha pogányok ellen, a hitért küzdenek. Ott van mindenki mellett a kísértésekben, erősítője és megedzője a hívő léleknek az élet küzdelmeiben, a gonoszlélek elleni helytállásában, a jó halál reménységében. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. Ő teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait.

Különleges támasza és szószólója a haldoklóknak és halottaknak, ő vezeti át őket a másvilágra. Ezért pártfogásába ajánlják a temetőket, temetőkápolnákat, csontkamrákat. A halottat Szent Mihály oltalmára bízzák, amikor a „Szent Mihály lova” néven emlegetett hordozható ravatalra teszik és utolsó útján a sírhoz kísérik (tápai szólás szerint, aki meghalt, azt „mögrugta a Szent Mihály lova”). Temetés közben a „lélekharang” szavával őt szólongatják, hogy angyalai élén jöjjön a halott segítségére és vezesse be őt a mennyek országába.

A temetők idővel kikerültek a város szélére, de a Mihály-kápolnák a város szívében sok helyen őrzik. Hegyeket, hegyen épült várakat, városkapukat, várkápolnákat, templomokat is elneveztek Mihályról, hogy távoltartsa a járványokat és mindenféle ellenséget.

Védőszentjüknek tekintik őt a tengerészek, útonjárók, a bányászok, s általában mindazok, akik tevékenységük miatt vagy egy váratlan helyzetben könnyen halálveszedelembe kerülhetnek.

A magyar nyelvű Mihály-dicséret első írásbeli megnyilatkozása a Halotti Beszéd könyörgése, mely a halott lelkét bádog Michael arkangyal oltalmába is ajánlja. Már Szent István királyunk Mihálynak szentelte 1009-ben a veszprémi székesegyházat. Szent Mihály a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének. – A Magyar Szent Korona alsó részén Mihály és Gábor főangyalok zománcképei is szerepelnek. A koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Szent Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar királyi udvarban sem lehetett ismeretlen: egy 11. századi miniatűr II. Baszileosz császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár fejé fölé, Gábor teszi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. A két arkangyal a koronázás, illetve uralkodói hatalom égi eredetére emlékeztette a királyokat.

Ünnepnapjának sajátosságai folytán Mihály védőszentje a juhászoknak: a Szent György-napkor kieresztett marha szeptember 29-ig legelt a pusztán, a jószágról a juhászok ekkor – számadónap – adtak számot. Tatán e napon volt a juhászok ünnepélyes céhmiséje. A hegyi pásztorok e nap tartják farkasünnepüket.

Az egykor országszerte emlékezetes szentmihályi vásárok miatt védőszentje a kereskedőknek és vásárolni szándékozóknak. Mivel az újbor Mihály napjára megforrt, „Borszűrő” Szent Mihályt védőszentjüknek tekintik a szőlősgazdák, borkereskedők stb. A Göncölszekér népies neve Szent Mihály szekere.

Mihály napján kezdődik a „kisfarsang”, a lakodalmazás őszi ideje, mely Katalin napjával (nov. 25.) zárul. Valamikor a legény Mihály napján vitte el a lánynak a jegykendőt, ha még Katalin napja előtt meg akartak esküdni. Ezért a régi hagyomány emlékére a jegyesek is Mihály oltalmába ajánlják magukat.

Csíksomlyón régebben a prédikáció előtt Szent Mihály trombitáját meg szokták szólaltatni, hogy az Utolsó ítéletre való emlékeztetéssel az Igének üdvösebb befogadására késztessék a híveket. A magyarszentmihályiak úgy tudják, hogy Szent Mihály akkor kezdett harcolni Lucifer ellen, amikor az meg akarta akadályozni az ember teremtését. Torockó hagyománya szerint a világ végén a hegyek összeolvadnak, a csillagok lehullanak.

A népi kalendáriumban Mihály napja az őszi évszak kezdőnapja, melyhez sok megfigyelés társult: e nap megszakad a fű gyökere, megszűnik a mézelés és a tilalom, mely szerint asszony nem léphet a méhesbe, vetőnap; a hal a víz fenekére húzódik, ezért hidegebb vidéken a téli halászat megkezdésének napja.