Szent Kozma és Szent Damján: Krisztus tanúi a gyógyításban és a vértanúságban – Szentek élete

Szent Kozma és Szent Damján – orvosok, vértanúk

+Cirus, 303.

A keleti egyház két nagy szentjéről meglehetősen kevés történeti adat áll rendelkezésünkre. Az első hiteles tanúságot Cirus városának püspöke, Theodorétosz adja, aki az 5. század közepén úgy emlékezett meg róluk, mint a hit jeles bajnokairól és csodálatraméltó vértanúkról. Vértanúságuk a Diocletianus-féle üldözés idején, 303-ban történt, és első templomuk a sírjuk fölé épült. Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában kezdődött, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525–530) építtette a Fórumon.

Szenvedéstörténetüket elbeszélő legendájuk szerint Arábiában születtek és ikrek voltak. Nagy érdeklődést tanúsítottak a tudományok, különösen az orvoslás iránt, ezért elhagyták szülőföldjüket, és Szíriába mentek tanulni. Miután elvégezték tanulmányaikat, továbbmentek Kilikiába, és ott, Égé városában telepedtek le. Mivel keresztények is voltak, nemcsak orvosok, hanem apostolok is lettek a városban. Az emberek szeretetét azzal nyerték el, hogy soha nem fogadtak el pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Jóságuk és prédikálásuk hatására sokan tértek meg. Amikor a Diocletianus-féle üldözés elérte a keleti egyházat, Lisias helytartó elsőként őket állította bíróság elé.

Mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket, különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözték őket, és a tengerbe vetették, de a kötelek a vízben kioldódtak, így ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték el őket. Ezt követően oszlophoz kötötték őket, és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők soha nem találtak célt. Végül karddal oltották ki az életüket 303-ban.

Konstantinápolyban épített bazilikájuk zarándokhellyé vált, és az a különös szokás alakult ki, hogy a betegek a bazilikában aludtak, mert úgy tapasztalták, hogy álmukban eljönnek hozzájuk a két szent orvos, és vagy meggyógyítják őket, vagy rendkívüli gyógymódot javasolnak, amelynek következtében később valóban gyógyulásban részesültek. Ezekről a gyógyulásokról a 6. századig visszamenőleg számos följegyzés tanúskodik.