Szálka vagy gerenda
Szívesen olvasom az adventi és nagyböjti lélekemelő írásokat és nézem a kisvideókat a katolikus.ma honlapon. Köszönet az önkénteseiknek ezért a nagy munkájukért! Örvendetes és tiszteletre méltó a kezdeményezés, hogy a világegyház eseményeiről híreket közölnek, és a nagyvilág történéseiről a magyar nyelvű olvasókat tájékoztatják. Hála és köszönet illeti az önkéntes fordítók munkáját is mindezért.
Mégis amiért írok, – a köszöneten túl – az számomra egy kis hangsúlyeltolódás. Ritkán olvasok Önöknél hazai, magyarországi, illetve az erdélyi magyar egyházak helyzetéről, vagyis a saját házunk tájáról. Viszont elég sok cikk jelenik meg a nyugat-európai egyházak problémáiról, az amerikai abortusz törvény elleni tiltakozásokról. Szándékosan nem akarok cikkeket megnevezni, mert nem célom bárkit megbántani. Hasznos, értékes a munkájuk ezen része. Ám a nyugati egyházak létszámgondjaival, a politikusaik katolicitásával foglalkozni – hogy áldozhatnak-e – és egyéb hasonló témák elterelik a figyelmet a saját életünkről, teendőinkről.
Amit hiányolok tehát az, hogy több szó essék a magyar egyházunk, a mi kereszténységünk állapotáról, a mi tennivalóinkról. Többet foglalkoznak a cikkek másokkal, mintha nálunk minden rendben volna. Így aztán nem is tudunk rajta javítani, előre lépni, pedig a szinodális folyamat épp ezt célozza. Nem a másokra való újjal mutogatást, hanem az önmagunkkal való szembenézést. Ehhez szeretnék kicsit hozzájárulni. Hittanár jelölt hallgatóimban is kérdéseket vetnek fel az alábbi témák.
Talán a magyar olvasók többsége nem is ismeri az abortusztörvényünket. Mivel a MAGYAR ALAPTÖRVÉNY a Szabadság és felelősségről szóló rész II. cikke szerint a magzatot a fogantatástól védelem illeti meg, legtöbben ettől meg is nyugszanak.
“Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”
De legalább a hívők többségének illik ismerni és tudni, sőt lehetett volna ellene már 10 éve tenni az illetékeseknek. Hiszen némi ellentmondás fedezhető fel az alaptörvényhez képest egy korábbi, alacsonyabb jogszabályban. Ugyanis a magzati élet védelméről szóló hatályos jogszabály ma Magyarországon a 1992/LXXIX (ekkor épp KDNP-s volt a miniszter) mely szerint legális, vagyis engedélyezett a 12. hétig a magzati élet megszakítása, sőt – így szól a törvény folytatása:
„(3) A terhesség a 20. hetéig – a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig – szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.
(4) A terhesség az időtartamától függetlenül szakítható meg
1. az állapotos nő életét veszélyeztető egészségi ok miatt, illetve
2. a magzatnál a szülés utáni élettel összeegyeztethetetlen rendellenesség fennállása esetén.”
Egyetlen ember emelt szót akkor a törvény ellen alkotmánybíróként Dr. Lábady Tamás, aki külön véleményt fogalmazott meg. Büszkék lehetünk hitvalló kereszténységére.
Vagyis azóta is, a mai napig még mindig több, mint 30.000 magzat hal meg évente. Közel annyian, mint a Covid-19 járványban 2021 őszéig Magyarországon, – még ha csökkent is az eltelt 30 évben az abortuszok száma (szerk: lásd KSH kiadványát).
Tehát az 1992-es törvény életbelépése óta ez kb. 1.000.000 meg nem született magyar életet jelent Magyarországon. A szóban forgó törvény azóta se változott, pedig 12 éve minden lehetőség meg lett volna a módosítására. Hazánkban nem látunk-hallunk tiltakozást e törvény ellen a különböző életvédő szervezetek vagy sajnos az egyházak vezetése részéről sem. Pedig korábban voltak ilyen kezdeményezések (Aprószentek ünnepén, Gyümölcsoltó Boldogasszony napjához kapcsolódóan).
Ez csak egyetlen példa, de ha mindig másokkal foglalkozunk – mások szálkájával -, akkor a saját gerendánkat nem vesszük észre, s nem marad időnk, energiánk se a változtatásra.
Mervay Miklós
teológus, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola mesteroktatója
