Sarah bíboros lelki megújulásra hívja a katolikus papokat új könyvében

Robert Sarah bíboros új könyvében lelki megújulásra hívja a papokat. Úgy véli, ez nem strukturális változtatásokon keresztül fog megvalósulni, hanem a pap küldetésének és identitásának – mint Krisztus evilági jelenlétének – az újrafelfedezése által.

“Krisztus soha nem teremtett struktúrákat. Persze, nem mondom, hogy nincs rájuk szükség. A szerveződés hasznos a társadalomban, de nem ez az első” – mondta Sarah egy november 16-i interjúban, melyet a Famille Chrétienne című francia katolikus hetilapnak adott.

“Ami az első helyen áll, az Krisztus legelső szava Márk evangéliumában: “Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”.

(Mk 1, 15)

A Vatikán Istentiszteleti és Szentségi Kongregációjának korábbi prefektusa november 17-én jelentette meg Európában a “Pour l’éternité: Méditations sur la figure du prêtre” (“Az örökkévalóságért: elmélkedések a pap alakjáról”) című, egyelőre csak franciául olvasható könyvét.

“Szembe kell néznünk az igazsággal: a papi hivatás meginogni látszik. Egyes papok olyanok, mint azok a tengerészek, akiknek a hajóját egy heves hurrikán rázza. Forognak és tántorognak. Hogy is ne gondolkodnánk el, amikor bizonyos gyermekbántalmazásokról szóló beszámolókat olvasunk? Hogyan ne lennének kétségeink? A papság, annak státusza, küldetése, tekintélye a legrosszabb szolgálatába állt. A papi hivatást eszközként arra használták, hogy elrejtsék, elfedjék, sőt igazolják a gyermekek ártatlanságának meggyalázását. A püspöki tekintélyt néha arra használták, hogy eltorzítsák, sőt megtörjék azok nagylelkűségét, akik Istennek akarták szentelni magukat. A világi dicsőség, a hatalom, a kitüntetések, a földi örömök és a pénz hajszolása beszivárgott a papok, püspökök és bíborosok szívébe. Hogyan is tudjuk elviselni ezeket a tényeket remegés, sírás, önmagunk megkérdőjelezése nélkül?

Nem tehetünk úgy, mintha mindez semmiség lenne. Mintha csak a véletlen műve lenne. Szembe kell néznünk a gonosszal. Miért van ennyi korrupció, ennyi kisiklás és perverzió? Jogos a számonkérés.

Jogos, hogy a világ ezt mondja nekünk: “Olyanok vagytok, mint a farizeusok, mondjátok, de nem teszitek” (“mert bár tanítják, de tetté nem váltják” – vö. Mt 23, 3). Isten népe gyanakvással tekint papjaira. A hitetlenek megvetik őket és nem bíznak bennük.”

 Szent Ágoston, Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Gergely, Clairvaux-i Szent Bernát, Sienai Szent Katalin, John Henry Newman, XII. Piusz, Georges Bernanos, Jean-Marie Lustiger, Szent II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa szövegein elmélkedve Sarah bíboros konkrét válaszokat keres a katolikus egyház jelenlegi példátlan válságára.

“Ha a papok, ha a társadalom Istenre tekint, akkor úgy gondolom, a dolgok meg fognak változni” – nyilatkozta a bíboros a Famille Chrétienne-nek. „Ha az evangélium nem változtatja meg a szíveket, akkor nem fog megváltozni a politika és a gazdaság, nem fognak megváltozni az emberi kapcsolatok. Krisztus, a mi békességünk teremt majd testvéribb emberi kapcsolatokat, nagyobb együttműködést és összefogást.”

A struktúrák “gyakran veszélyt is jelentenek, mert mögéjük rejtőzünk” – mondta. “Isten nem egy püspöki konferencián, egy zsinaton kér számon valamit … Hanem rajtunk, püspökökön fogja számon kérni, hogyan irányítottuk egyházmegyéinket, hogyan szerettük papjainkat, hogyan kísértük, támogattuk őket lelkileg.”

Sarah februárban fejezte be több mint hatéves szolgálatát az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció élén.

A 76 éves guineai származású pap 2020-ban a papságról, a cölibátusról és a katolikus egyház válságáról írt könyvet “Szívünk mélyéről” címmel. A könyv sok vitát váltott ki, melyek középpontjában az állt, hogy vajon társszerzője volt-e XVI. Benedek emeritus pápa a könyvnek.

Sarah elmondta, hogy új könyvében szeretetét és bátorítását akarta kifejezésre juttatni az önmagukkal viaskodó és a magukat hivatásukban erősnek érző papok felé egyaránt.

“Bátorítani akarom őket, hogy ne veszítsék el Istent, hogy legyen bátorságuk követni Krisztust, ahogyan azt a legelején, felszentelésük napján elfogadták” – magyarázta. “Mert a válság, amelyen ma az Egyház keresztülmegy, alapvetően a papi válságtól függ”.

A bíboros nyilatkozatában kitért a papi visszaélések botrányára is, mondván, hogy az egyháznak “nem szabad félnie az igazságtól”.

“Mély fájdalmat kell éreznünk, szenvednünk kell tőle, mint ahogyan Krisztus szenvedett, amikor Júdás elárulta, Péter pedig megtagadta őt” – mondta, majd hozzátette, hogy az Egyháznak és papjainak példaképeknek kellene lenniük, és már egyetlen visszaélési eset is túl sok.

“Amikor ilyen sok elkövetett bűnre derül fény, jobban megértjük helyi egyházaink látható meddőségét. Hogyan is tudnánk gyümölcsöt teremni, amikor ilyen rákos daganat emészti belülről a testünket? Újra fel kell fedeznünk a vezeklés és a bűnbánat jelentését” – mondta, és arra buzdított, hogy imádjuk Jézust a Szentségben, hogy “jóvá lehessen tenni a gyermekek lelkében az ő képmása ellen elkövetett gyalázatos cselekedeteket”.

Sarah hozzátette, hogy a katolikusoknak nem szabad engedniük, hogy a csüggedés eluralkodjon rajtuk, mert a papok túlnyomó többsége hűséges, ami hálaadásra ad okot.

“Mindennapi, rejtett hűségük nem csap zajt, hanem csendben hordozza a megújulás mély magvait” – mondta.

“Rajtunk múlik, hogyan lehet a bűnös papokat megbüntetni, és ha lehet, gondozni és gyógyítani őket, mellettük állni, hogy ilyen tettek ne történhessenek meg újra” – folytatta a bíboros. “Mindenekelőtt rajtunk áll, hogy ne hagyjuk, hogy ezek a borzalmak elfordítsák a lelkeket Krisztustól és annyi ártatlan áldozatot bezárjanak a szenvedés falai közé.”

Sarah a szeminaristáknak ajánlotta könyvét, és azt mondta, hogy őket is bátorítani akarja, mert nehéz időkben készülnek a papi hivatásra.

Szavai szerint azt akarta elmondani nekik, hogy ha Krisztus meghívta őket a katolikus papságra, akkor meg is adja nekik az eszközöket ahhoz, hogy valóban kövessék őt.

“Próbáljátok meg ezt a hívást komolyan venni. Az Úr, aki elhív benneteket, nem hagy magatokra. Kegyelmével támogatni fog benneteket, de nektek magatoknak teljesen megvalósult embernek kell lennetek, olyan igaz, becsületes, egyenes embernek, aki minden emberi tulajdonsággal rendelkezik ” – mondta.

A papok támogatásában fontos szerepet játszanak a családok – jegyezte meg, és arra ösztönözte az embereket, hogy hívják meg otthonukba a papokat imádkozni és beszélgetni.

Az erős imaélet létfontosságú minden pap számára – mondta, hivatkozva olyan szentek példájára, mint Vianney Szent János, az ars-i plébános.

Amikor a riporter rámutatott, hogy “az ars-i plébános Franciaországa nem azonos a 21. század Franciaországával”, Sarah így válaszolt: “Ez igaz, de az ember ugyanaz. Az ember nem változik. Ugyanazok a törekvései, a hibái, a vétkei Ádámtól kezdve egészen napjainkig.”

“Csak a magunk által teremtett körülmények zavarhatnak meg minket, de az ember maga nem változik” – erősködött, hozzátéve, hogy “az ars-i plébános i idejében élt francia ember a mai idők francia embere, azzal a különbséggel, hogy a mai franciának mobiltelefonja van… De az ambíciói, a vétkei, a hibái ugyanazok. Még mindig szükségünk van szent papokra, akiket Krisztussal azonosítanak.”

A bíboros arra is kitért, hogy Franciaország és más nyugati országok elzárták magukat Isten elől.

“Ha a papok szolgálatának köszönhetően Franciaország és a Nyugat újra felfedezi, hogy Isten közénk jött, szeret minket, az üdvözülésünket akarja; hogy azt akarja, hogy felfedezzük az igazságot, és ez az igazság segít nekünk, hogy felszabaduljunk, akkor a misszió lehetséges lesz” – mondta.

“De nincs ok kétségbeesésre” – folytatta. “Ezért a papoknak újra fel kell fedezniük a küldetésüket, újra fel kell fedezniük az identitásukat. Krisztus általuk van jelen ebben a világban. Ha megfelelően viselkednek, ha ők Krisztus jelenléte, akkor Franciaország és a Nyugat apránként újra felfedezheti Őt.”

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency, fayard.fr